A sors keze - Yoonmin, Taekook

115

Jimin szemszöge

Reggel az első utam Taehyungék szobájához vezet, mert lelkiismeret furdalásom van, amiért elküldtem. Bekopogok. Kookie nyit ajtót.
- Szia! Mit akarsz? - kérdi mérgesen. Milyen kedves fogadtatás...
- Szia! Csak Tae-hez jöttem. - felelem és várom, hogy beengedjen.
- Nincs itt... - mondja kedvetlenül és csukni akarja be az ajtót, de megállítom.
- Már elment? Ilyen korán? - csodálkozom.
- Szakítottunk... nem tudom kinél van... azt hittem nálad, hisz mindig a segged nyalja... - morogja és becsapja előttem az ajtót... Mi a fene?! Épphogy el tudtam húzni a kezem, hogy ne csapódjon rá az ujjaimra az ajtó.

Nem tudom, kinél lehet Tae, ezért elindulok egyedül a suliban. Ott majd találkozunk és kikérdezem. Annyira hülye vagyok! Tae tegnap azért jött hozzám, mert szakítottak és én elküldtem. Egoista barom vagyok! 
Mikor beérek az osztálytermünkbe Taehyung még nincs bent és csak csengetés előtt esik be pár perccel. Persze szorosan mögötte a tanárnőnkkel, így még meg sem tudom kérdezni, hogy van. Óra közbe oda-oda pillantok hozzá, de nem látszik rajta, hogy nagyon szomorú lenne vagy dühös vagy bármi. Szakítottak! Hogy tud ilyen nyugodt lenni?! 

- Tae? - szólítom meg miután kicsengettek. Rám emeli tekintetét. Mikor kérdeznék valamit, May lép hozzánk.
- Szia Tae! Tudnál segíteni? - mutatja felé a füzetet a lány. - Nem értem ezt a feladatot... elmagyaráznád? - kérdi boci szemekkel.

Egyedül tartok vissza koliba, mindig valaki akart valamit vagy Taehyungtól vagy tőlem és ezért nem tudtunk nyugodtan beszélni, mások előtt pedig nem akartam kiteregetni a magánéletét. Most pedig Yoongi hívatta be az irodájába. 
Pár órával később próbálom elérni a legjobb barátomat a mobilján, de ki van kacsolva. Majd később megpróbálom. 

Az onlyfans oldalon babrálok, csinálok képeket és válaszolok pár üzenetre. Észre sem veszem, hogy elment az idő.  Még egyszer megpróbálom felhívni a legjobb barátom, de még mindig nem elérhető. Mi van vele? Ledobom mobilom mellém.

Ha tényleg szeretnék élő adást indítani, akkor vennem kellene egy jó kamerát. Nézelődöm neten és elég drágák... de csak egyszer kell megvenni. Holnap a közeli elektronikai boltba megnézem. El kell kérnem Yoongi kártyáját, hogy tudjak még levenni készpénzt... Ránézek az órára, már 11 óra van, de ő még biztos fent van, hisz holnap szombat. Halkan kimegyek a folyosóra és leosonok a lépcsőn. Nem szeretnék kopogással zajt csapni, ezért a kulcsomat használom a bejutásra. Ahogy belépek, látom a TV még megy, vagyis ébren van. Belopózom, biztos csodálkozik majd mit keresek itt. Bekukucskálok a szobába. Földbe gyökereznek a lábaim, mikor meglátom hogy Yoongi mellett Tae ül az ágyban és a feje az exem vállán nyugszik. Könnyek gyűlnek a szemem sarkában. Amilyen halkan érkeztem, úgy távozok. 

Hogy lehet képes Tae így hátba szúrni, és Yoongi?! Mióta tarthat ez a hátam mögött?! Tényleg ilyen könnyen palira vehetnek?! Bedőlök az ágyamba és a bánatom a párnámba sírom.

Hétfőig ki nem mozdulok a szobámból.

Egyik diák szemszöge Taehyung és Jimin osztályából

-Igen, uram! - bólintok, bár ezt telefonon keresztül úgysem látja Jimin apja. - Egy másik osztálytársamat hálózta be. Jiminnel még a suliban sem nagyon beszél...
- Rendben! Akkor már nem kell megfigyelned őket! - adja ki az utasítást.
- Várjon, uram! Még valami... Jimin egyik nap egy lányt vitt fel a szobájába... - teszem még hozzá.
- Szeretem az alapos munkát! A megígértek szerint közben járok apád ügyében a társcégünknél! 
- Köszönöm, uram! Legyen szép napja! - nagy mosollyal az arcomon teszem a telefont.

Jungkook szemszöge

Minden egyes nap Tae nélkül kínszenvedés. Hiányzik, nagyon hiányzik, de kifelé ezt nem mutatom. Taehyung még csak felém sem néz... Ennyit jelentek számára? Most tényleg szakítottunk? Jimin is ezt érezte, mikor Yoongi elhagyta? Ha Jimin még most is szenved, akkor én meddig fogok?

Kopogásra ébredek reggel.
- Szia! - köszön Jimin, aki idegesen toporog az ajtó előtt. Mit keres ez itt ilyen korán egy hétfő reggelen?
-  Nincs itt! - hadarom el és csapnám rá az ajtót, mivel biztos vagyok benne, hogy Tae-t keresi.
- Tudom. - megállítsa az ajtót és bejön mellettem. - Baszki, de erős vagy! Majdnem kitörted az ujjam az ajtóval. - panaszkodik és a kezét masszírozza.
- Akkor mit akarsz? - csapom be az ajtót mögöttünk és unottan leülök az ágy szélére.
- Mióta tart? - fordul felém.
- Mi? - értetlenkedem.
- A viszonyuk? - kérdi mérgesen.
- Nem értelek! - akadok ki.
- Akkor nem azért szakítottatok? - néz rám kíváncsian.
- Most azt akarod mondani, hogy Tae megcsalt? - idegesen felállok az ágyról és megmarkolom a nyakánál az inget.
- Nyugi! Ne engem hibáztass! - igaza van, leengedem. - Kivel van viszonya? - kérdem kétségbeesetten. A zsebéből előveszi mobilját és megmutatja a képen, amin félhomályban Tae az angol tanár mellett, szorosan mellette, ül és a feje a vállán. Kikapom a telóját a kezéből és közelebbről is megnézem a képet. Könnybe lábad a szemem és dühömbe kirontok az ajtón. Jimin megfogja a vállam, hogy visszatartson, de eltaszítom kezét és egyenest az angol tanár szobája felé veszem az irányt.

Yoongi szemszöge

Épp ingemet gombolom be, mikor valaki dörömbölni kezd az ajtón. Mérgesen tépem fel az ajtót, még fel sem fogom, ki áll előttem, mikor behúznak nekem egyet. Annyira hirtelen jött az ütés, hogy hatására hátraesek. Ekkor látom meg kitől kaptam az ütést. Jungkook? Fogom az arcom, ahol megütött. Mögötte Jimin tűnik fel, aki belöki a támadómat is a szobába és becsukja maguk mögött az ajtót. Közben Taehyung is kijön a fürdőből egy trikóban és egy alsóban. Jungkook mérgesen néz rá majd rám. 
- Te szemét! - kiáltja el magát és rám akar ismét támadni, de Jimin elé ugrik, ezért ő kapja a következő ütést. 
- Ma bajod van, Kookie?! - indul meg Taehyung a párja felé. - Eszednél vagy? - emeli fel a hangját.
- Hogy tehetted ezt? - kezd el zokogni Jungkook és térdre esik. - Alig telt el egy nap és már más karjaiban vagy? Vagy miatta szakítottál? - próbálom felfogni mi is történik körülöttem.

Feltápászkodom és Jiminre emelem tekintetem, ő is rám néz, de hamar elkapja tekintetét.
- Nem csaltalak meg! És tudtommal nem szakítottunk, csak veszekedtünk... - magyarázza Tae.
- Ne hazudj! Jimin megmutatta a képet! - mutogat ujjával Jiminre.
- Milyen képet? 
- Hogy együtt alszotok! És hozzábújsz! - szipogja. Jimin megmutatja a képet. 
- Jungkook, nincs köztünk semmi! Taehyugnak nem volt hol aludnia, ezért felajánlottam, hogy maradhat pár napra. Az pedig félreértés. Elaludt Taehyung és a nekem dőlt, de semmi más nem történt! Nyugodj le! - mondom határozottan és a civakodó szerelmespárt kiküldtem a szobámból. Máshol rendezzék le a dolgukat.

- Gyere, - fogom meg a bajkeverőt és az ágyhoz húzom. - Ülj le! - a fiókomból előkotrom a sebfertőtlenítőt és egy sebtapaszt. Jó fiú módjára leül és megvárja míg lekezelem a sebet, amit Jungkook ütése hagyott rajta. - Nem kellett volna elém ugranod!
- Az én hibám... - feleli és lehajtja a fejét. - Azt hittem, van köztetek valami...
- Nem fogok még egy diákommal lefeküdni. - vallom be. - De mit kerestél itt péntek éjszaka?
- El szerettem volna kérni a bankkártyádat, vennem kellene valamit... 

Kezébe nyomom a kártyám és visszaküldöm a szobájába, hogy összeszedje magát, mivel indulnunk kell a suliba. Milyen jól kezdődik ez a hét is!

Mikor kilépek a szobám ajtaján a két jómadár áll előtte.
- Kookie szeretne valamit mondani! - szólal meg Taehyung.
- Sajnálom, tanár úr! - süti le tekintetét.
- Legközelebb először kérdezz és utána üss! Főleg, ha tanárról van szó! - ezzel elhaladok mellettük és indulok a gimibe, mert már késésben vagyok. Remélem nem fog meglátszani az ütés nyoma. Nem tudom, hogy magyarázhatnám meg, honnan szereztem.