A sors keze - Yoonmin, Taekook

8

Taehyung szemszöge

Dühösen sétálok a városban fel-alá. Csak takarodóra térek vissza. Még véletlenül sem szeretnék Jiminnel összetalálkozni. Csak magára gondol... Arra végképp nem, hogy ha Jungkookal lakok együtt, akkor hamar kiderülhet számára, hogy meleg vagyok és engem is megzsarol. Vagy csak kikürtöli mindenkinek... Mostanra már Jungkook bent lehet a szobánkban. Nem szabad kimutatnom, hogy félek tőle. Akkor alapból vesztettem ellene. Kopogás nélkül megyek be szobámba, ami nagy hiba volt. Egy szál törölközöben sétál a szobánkban, őt nem zavarja, hogy így látom meg, de én rögtön el is fordulok és paradicsom vörös lett az arcom.
- Bocsánat! - hebegem.
- Jaj ne hülyéskedj! Nem vagyok szégyenlős, hisz mindketten férfiak vagyunk.- félve nézek rá.- Jeon Jungkook vagyok!- nyújtja felém a kezét és most ismét muszáj volt ránéznem. Olyan mint egy félisten, már most csorog  nyálam...
- Kim Taehyung! Örvendek!- fogunk kezet köszönésként, sajnos elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a szemébe. Olyan szép a szeme, elvesztem benne. Pillanatokkal később esik le, hogy bámulom és még a kezét sem engedtem el. Hirtelen húzom el kezem és az ágyamhoz megyek, mivel zavarban vagyok és nem tudok mit kezdeni magammal, gyorsan előveszek pár könyvet. Le kell nyugodjak! Ha még nem vette észre, hogy valami nem stimmel, pár napon belül le fog esni neki, hogy meleg vagyok.

Jungkook szemszöge

Nyert ügyem van. Taehyung száz százalék, hogy meleg. Milyen cuki, mikor zavarban van. Megzabálnám. Fel kellene öltöznöm, törölközőben hamar meglátszik, hogy lent valami megmozdult. Bár most úgysem figyel. Háttal neki ledobom törölközőm és a szekrényből előveszek egy bokszert és egy felsőt. Érzem tekintetét, ezek szerint bekapta a csalit. Hirtelen felugrott az ágyról a fürdőbe indult... Csak nem neki is problémái akadtak? Mosolygom magamban. Látom rajta, hogy tart tőlem és titkolni akarja a nyilvánvalót... Nem elég ügyes benne.
- Felfrissültél?- kérdem, mikor kijön a fürdőből.
- Igen.- mosolyog rám félénken.
- Megakadtam a matekban... esetleg tudnál segíteni?- igazából értem én, csak valahogy el kell kezdenünk megismerkedni.
- Persze, mutasd!- hajol a füzetem fölé. Nézi és elkezd írogatni a füzetembe.- Ohh bocsi, belefirkáltam a füzetedbe!- kér elnézést.
- Semmi gond. - válaszolok neki, és ő elkezdi magyarázni, hogyan kell megoldani az egyenletet, szinte a tanárnál is jobban magyaráz.
- Így érthető?
- Igen. Köszönöm.  -majd leül mellettem lévő székre, ami már az ő fele, mert a két íróasztal egymás mellé van tolva. Remélem hamar összemelegedünk.

Taehyung szemszöge

Nem értem, miért ilyen kedves velem, valami célja van vele, de biztos nem csak, hogy segítsek neki a matekban. Olyan megigézőek a szemei... Nem hiszem el... Teljesen belé zúgtam. Hamarosan végeztem is a házival, így befekszem az ágyamba. Nem sokkal később Jungkook lekapcsolja a villanyt és lefekszik. 

Reggel korán kelek fel, éreztetni akarom Jiminnel, hogy nagyon megbántott, ezért nélküle indulok be suliba.
- Tae, még nagyon korán van... miért nem vársz meg és mehetnénk együtt? - kérdi Jungkook, észre sem vettem, hogy ő is felébredt. Remélem nem ébresztettem fel, nem örülnék, ha emiatt mérges lenne rám.
- Bocsi, majd legközelebb. Nem akarok együtt menni Jiminnel. - és nagyon remélem nem haragszik meg, hogy lekoptatom.
- Összevesztetek... Sajnálom, az én hibám.- mondja és látom rajta, hogy komolyan gondolja vagy iszonyat jó színész.
- Tudom, de megbeszélhette volna velem. - mondom kicsit dühösen.
- Akkor nem is az a bajod, hogy elárult, hanem hogy nem beszélte meg veled a szobacserét? - néz rám értetlenül.
- Bingó.- mondom és felnevetek.
- Bárcsak nekem is lenne egy ilyen jó barátom, mint te!
- Nincs  legjobb barátod?
- Nincsenek igazi barátaim... De ez hosszú, majd suli után elmondom... siess nehogy összefuss Jiminnel.- válaszolja és ránézek az órára.
- Basszus! Én húztam! Csá!- és szinte futva hagyom el a koli területét. Lehet Jungkook nem is olyan, mint ahogy beállítják a többiek...

Yoongi szemszöge

Csörög az ébresztő. Bal kézzel nyújtózkodom, hogy elérjem, ami nagy nehezen sikerül csak. De miért nem tudok megmozdulni??? Ekkor lenézek a mellkasomra és egy komás Jimin néz vissza rám. Kell némi idő, mire realizáljuk mindketten jelenlegi helyzetünket. A mellkasomon Jimin fekszik és én jobb karral átkarolom. Hmm nem rossz érzés úgy felkelni, hogy van mellettem valaki, a baj, hogy ez a valaki Jimin. Mikor sikerült ilyen pozíciót felvenni? Nem mozdul egyikőnk sem, csak csendben fekszünk az ágyban. Én már visszatettem a fejemet a párnára és a plafont nézem. Jimin feje a mellkasomon és teste pedig félig rajtam. Miért nem zavar? Miért nem taszítom el? És ő miért nem ugrik fel, és mentegetőzik, hogy ő nem buzi??? Se ő, se én nem vagyok az, de ez most jól esik. Még élvezném az idilli pillanatokat, mikor megszólal Jimin ébresztője. Nagy nehezen feltápászkodunk és kezdünk el készülődni a gimibe.
- Jimin, ha gondolod beviszlek a suliba...
- Köszönöm, de nem, ki kell engesztelnem Taehyungot.
- Sok sikert.
- Köszönöm!-  kiáltja vissza és elviharzott.

Jimin szemszöge

Mosollyal az arcomon hagyom el az új szobám. Nem tudom, mi volt ez Min tanár úrral, de feltöltődtem. Tettre késznek érzem magam. Bekopogok Tae szobája ajtaján, de Jungkook nyit ajtót.
- Szia! Taehyungért jöttem. - térek a lényegre.
- Szia! Nincs itt. Ma el akart kerülni.- nézek be és látom tényleg hűlt helye.
- Nagyon megbántottam.- kezdenek könnyek gyűlni a szemeimben.
- Ne aggódj, meg fog bocsájtani, csak ki kell érdemelned.- mondja rám mosolyogva.
- Honnan veszed?
- Ő mondta...
- Beszélgettetek?
- Igen.
- Akármit megteszek, de őt ne bántsd!
- Nem terveztem...
- Köszi! Csá! -  ölelem meg, bár lehet nem kellene és hagyom ott és indulok meg a lift felé, ekkor látom meg a tanárom, éppen  liftbe száll be.
- Várjon!- loholok utána. Szerencsére meghallott és tartja nekem a liftet.- Köszönöm!
- Taehyung nem jön?- kérdi tőlem és néz mögém.
- Nem, elment nélkülem...- biggyesztem le a szám. Hirtelen felindulásból nyakába csimpaszkodóm és csábosan nézek rá.- Akkor áll még a tanár úrnak az ajánlata?- hitetlenkedve néz rám.
- Persze, hogy áll! - ekkor lenézek a nadrágjára, a kijelentése kicsit kétértelmű volt...- Nem a farkam, te hülye, hanem az ajánlatom, hogy elviszlek!
- Pedig reménykedtem már az angol ötösben.- mondom és engedem el, nem lenne jó, ha valaki így látna minket.
Amíg be nem szálltunk az autóban kussban mentünk végig folyosón... a falnak is füle van...
- Jimin, helyes vagy, de nem vagyok buzi...  és ha tanulsz még lehetsz akár négyes is. - töri meg a csendet az autóban.
- Tanár úr be kell Önnek vallanom... én sem vagyok meleg.- röhögöm el magam.
- Tudom... Hallottam a híredet.- már mindketten nevetünk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó fej. Annyira örülök, hogy sikerült megszólalnom előtte. Nem is értem mi volt a bajom... Kicsit későn, de már megkedveltem a tanárt. Lehet jó haverok lennénk más élethelyzetben.