A sors keze - Yoonmin, Taekook

12

Jungkook szemszöge

Akárhol kerestem eddig Taehyungot, mindig későn érek oda... Már feladtam a keresgélést, mikor saját magától jelent meg előttem.
- Szia!- köszön nagy mosollyal.- Hallom kerestél...
- Szia!- köszönök én is.- Igen! Egész nap... és végül nem találtalak meg...
- Ez nem bújócska... bár direkt kerültelek. Emésztenem kellett a tegnap történteket.
- Ugye, nem bántad meg?- kérdem félve, most először érzem úgy, hogy nem birnék ki egy visszautasítás, mert az végérvényes lenne. Taehyung nem olyan, mint a többi ember, ő nyílt és őszinte. Ennyit megtudtam róla a nyomozásom után. Nem kérleli magát.
- Nem... Te?- néz bele szemembe.
- Én sem.- mosolygok rá és hajolok közel hozzá, hogy meg tudjam csókolni. Kérlek Istenem add, hogy ne toljon el. Derekára fogok és a pár centi távolságot ajkaink között megszakítom. Először óvatosan mozgatom ajkaim, majd mikor viszonzásra kerül csókom, nyelvemmel is behatolok. Ezt a műveletet több percig folytatjuk és egyre szenvedélyesebb lesz csókacsatánk, ami a folyosón zajlik. - Lehet inkább a szobánkba kellene folytatnunk...- mondom majd elengedem Tae derekát. Ő pedig zavarba jött és elindult a szobánk felé. Én pedig követem, majd melléérve megfogom kezét. Rásandítva látom Tae, mennyire zavarba jött, arca kipirult. Remélem nem fogunk apámmal megint elköltözni, mert Taehyungot nem szívesen hagynám hátra.

A szobánkba beérve becsapom ajtónkat és Taehyungot felkapom, majd az ajtónak passzírozva csókolom, ahol csak érem.
- Tae, eljössz velem randira?- kérdem két csók között.
- Persze.- válaszol, aminek hallatán a nyakát kezdem el szívni.- Elhiszem, hogy örülsz, de nem kellene az egész nyakamat szívásfoltokkal feldíszíteni.
- Ohh. Bocsi! De annyira kívánatos vagy.- teszem le, ő pedig az ágy felé húz. - Nem voltam durva tegnap?- kérdem, mert elég sok alkoholt megittam tegnap este, ezért teljesen nem emlékszem mindenre .
- Nem. Kicsit érzékeny a seggem, de majd elmúlik.- mondja kicsit zavarban. Gondolom ilyen témákról nem igazán szokott beszélni.
- Rendben. De akkor ma pihentetjük... helyette kicsit kényeztetlek.

Taehyung szemszöge

Álmomban sem gondoltam volna, hogy Jungkooknak tetszem. Tegnap lefeküdtünk, ma leszoptuk egymást, holnap meg randizunk. Kicsit felcseréltük a menetét a dolgoknak.  A karjaiban fekszem és laptopján nézünk egy filmet. Az ágyainkat összetoltuk, így kicsit több helyünk van. Most kicsit hálás vagyok Jiminnek, hogy szobát cserélt Jungkookkal.
- Jungkook, igaz, hogy apád maffiavezér?- kérdem, ami már az első pletyka óta érdekel.
- Nem, csak üzletember... és sikeres. Elég zord külseje van és jó tárgyalókészsége van. De nekem csak előny, ha tartanak tőle... könnyebben megszerzem, amit akarok.
- Az biztos.- mosolygom el magam.
- Majd megismered! - mondja és lefagy a mosoly az arcomról.- Ne nézz ennyire ijedten, nem fog megenni. - legalábbis remélem.
- De mi van ha megtudja, mi van köztünk...
- Ne félj, mindenképp meg fogja tudni, mert a pasimként foglak bemutatni, ha eljön az ideje.
- Még túl fiatal vagyok a halálhoz...- mondom kétségbeesetten.- De te most fel akarsz vállalni?
- Igen. Ha összejövünk, az hivatalos lesz... Mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy!
- De nem félsz a kiközösítéstől?
- Nem! Nem érdekel mások véleménye... nekem elég, ha te velem vagy!
- Ez iszonyat romantikus! De nagy hülyeség... Sok hátrányod származhat belőle, ha megtudják, hogy egy fiúval vagy együtt. - okítom ki Jungkookot.
- Szeretlek Taehyung!- cirógatja meg arcom, ami ennek hallatán pipacsvörös színben pompázik.- Én melletted állok teljes mértékben. Úgy nem érdemes kapcsolatot indítani, ha titkolni kell.
- Én is szeretlek! De ha kirekesztenek miattam... én szóltam előre! - mondom határozottan, már amennyire lehet valaki vörös arccal határozott.

Olyan dél tájt keltünk ki az ágyból, persze előbb felébredtünk, de olyan jó volt kicsit Jungkookkal összebújva pihenni. Reggeli után felöltözve kézen fogva hagytuk el a kolit. Vasárnap lévén még elég sokan voltak az utcákon, de Jungkook nem zavartatva magát, akár az utca kellős közepén is lesmárolt. Tényleg komolyan gondolja, hogy felvállalja a kapcsolatunkat, hisz akárki megláthat. 
- Adhatok neked becenevet?- kérdem.
- Ha nem valami mézes-mázas hülyeség... persze.- mosolyog rám.- Nah halljam, mit találtál ki?
- Kookie.- mondom félve.- Vagy nyuszi.
- Régebben nyúlnak csúfoltak...- mondja morcosan.
- Bocsi, nem tudtam! - mondom ijedten.
- De a Kookie megfelel.- mosolyog rám és érzem szemeim csillognak.- De te is kapsz ám valami becenevet... Csak még ki kell találnom.
- Rendben. - válaszolom, kicsit csalódott vagyok.

Közben megérkeztünk a mozihoz és beültünk megnézni azt a filmet, amit én választottam ki... lehet Kookie unatkozik, legalábbis az arcán ezt látom. Nem biztos, hogy szereti a romantikus filmeket... De legalább eljött velem. ÉS fogja a kezem még mindig.

Már késő délután van, de még valahova el akar vinni... nem volt hajlandó elmondani hova. Végül 10 perc séta után megérkeztünk egy puccos étteremhez. Első randin ilyen helyre elhozni...
Valószínű nem először jár itt, mert úgy viselkednek vele mint az atya úr istennel. Lehet másokat is hozott ide randizni... de a lányok, akikkel eddig kavart a suliban egy sem említette, hogy randiztak volna... Közben az asztalhoz kísértek minket és megkaptuk az étlapot is.
- Hogy tetszik a hely?- kérdi lágy hangon.
- Kellemes és hangulatos... Sokszor jársz ide?
- Miből gondolod, hogy voltam már itt?
- A fogadtatásból...
- Na jó lebuktam... apámmal voltam már itt párszor...
- Értem...
- Úraim, mit hozhatok?- jön hozzánk a pincér.
- A ház specialitását.- adja le a rendelést Kookie.
A vacsora nagyon finom volt és iszonyat drága, persze mind ő állta.

Hazaérve neki kell állnunk tanulni.
- Kookie?
- Hmm?
- Sok házid van még?- kérdem.
- Még ez a három feladat matekból.- mutat rá a füzetében felírt egyenletekre.
- Segítsek?
- Nem kell, köszi, menni fog.- mosolyog rám.
- Akkor csak nézem, mármint nézlek, miközben megoldod a feladatokat.- húzom közelebb hozzá a székem.

Miután ő is végez a házival, el megyünk együtt zuhanyozni. Megmossuk egymást...  közben egy kis tipi tapi meg pár csók, de kibírjuk, hogy ne essünk egymásnak... Remélem ez nem csak egy álom.