A sors keze - Yoonmin, Taekook

127

Jungkook szemszöge

Mivel Tae az utóbbi napokban tényleg nagyon rosszul aludt, mára annyira fáradt lett, hogy nem sokkal takarodó után szinte beájult az ágyba, így elég korán végre tudom hajtani a tervem.

Halkan kilopódzom és elindulok a félhomályban, amikor az ajtóhoz érek halkan kopogom be rajta. Lehet kicsit gáz ilyenkor megjelenni, de muszáj még ma beszélnem vele. Szükségem van a tanácsára. A tanár úr ilyenkor még biztos nem alszik. A vártnál kicsivel tovább várat magára, de kinyitódik az ajtó és egy kócos tanár úr néz ki a résre nyitott ajtón. Nem rejti el, hogy nem örül nekem.
- Jungkook, ilyen későn? Reggelig nem várhat? - suttogja unottan.
- Kérem, tanár úr! Nem a megváltást kérem Öntől... csak kikérem a véleményét, Ön hogy látja a helyzetet... Mással nem tudok erről beszélni. Tae mindig hárít... csak pár perc az egész! - végül látom rajta, hogy megenyhül.
- Egy pillanat. - rám csukja az ajtót, majd kis idő múlva kitárja az ajtót és beinvitál. Felvett magára egy köpenyt, most komolyan emiatt vártam rá ennyit?!
- Tényleg sajnálom, hogy ilyen későn zavarom... - magyarázkodnék, ahogy lépek be a szobájába, de meglátom ki ül az ágyon. Kikerekednek szemeim. - Jimin? - nézek rá bambán.
- Ha zavarok, távozhatok. - mondja Jimin és feláll az ágyról. Pizsamában jött át? Vagy itt alszik Yoonginál?
- Nem, dehogy... csak nem számítottam rá, hogy itt találkozom veled. - felelem őszintén és megvakarom a fejem. Kicsit kellemetlen ez a helyzet. Olyat láttam meg, amit nem kellett volna? Ismét együtt vannak?

- Jungkook, ülj le! - fordítja felém a fotelt Yoongi. Leülök ő pedig Jimin mellett foglal helyet az ágyon.
- Azt hiszem, mégis ráér ez reggelig! - ugrok fel a székről és indulok meg a kijárat felé.
- Gyere vissza! - parancsol rám a tanár úr. Visszakullogok az ülőalkalmatossághoz és egy nagy levegő után lehuppanok. - Ha már átjöttél ilyen későn, biztos sürgős számodra.

- Reggel óta sokat gondolkodtam a hallottakon... habár én sem támogatom, hogy Taehyung a farmra költözzön, mert jelenleg a tanulás lenne a legfontosabb feladata. De mégis az ő élete és ő tudja, hogy akarja, azt leélni. Most nagyon fájhat neki a nagymamája elvesztése és ragaszkodik a farmhoz, ahol sok időt töltött vele. Nem tudja még elengedni... és ez érthető is. Jimin már mondta, hogy a néni nevelte fel szinte... de idővel el kell fogadnia, hogy nincs többé és az élet folytatódik tovább. Te csak annyit tudsz tenni, hogy mellette állsz. Még ha szerinted rosszul is döntött, had tegye azt, amit szeretne. - ahogy én úgy Jimin is türelmesen hallgatjuk végig Yoongi gondolatkifejtését. Jó más szájából is azt hallani, amit én gondolok. - Nyugodtan kifejtheted neki aggodalmaidat, de közben éreztesd vele, hogy nem rátukmálni akarod a szerinted helyesnek vélt utat, csak megmutatod, hogy máshogy is lehet...
- Köszönöm Yoongi! - mosolyodom el.
- De JK, miért ellenzed, hogy Tae a farmra költözzön? - száll be a beszélgetésbe Jimin is, aki eddig csak hallgatta Yoongit és itta a szavait. Miről maradtam le már megint?
- Mert szerintem elhamarkodott döntés... és a családja meg szeretne válni a farmtól... - felelem.
- Ezt nem tehetik! - vágja rá dühösen Jimin, mintha Taehyungot hallanám.
- De miért? - Miért ugyan az a reakciója, mint szerelmemnek?
- Tae kiskora nagy részét ott töltötte, neki még mindig az az első számú otthon. És ezt el akarják tőle venni?! Szemétség! - én eddig sosem éreztem sehol igazán otthon magam. Az állandó költözködések nem tették lehetővé, hogy akármelyik házunkhoz is ragaszkodnék vagy csak jó lenne visszagondolni rá. Ha többet törődtek volna velem szüleim én is érezhetném, hogy tartozok valahova? Ennyit tesz szeretetben felnőni?!
- De komolyan! Tae egyedül nem tudja vezetni a farmot! És azt mondta én nem mehetek vele... egyedül lenne... - vetem fel.
- A papájával ketten... ezt szeretné... a nagyija emlékét ketten őriznék a farmon... - magyarázza Jimin.
- Ez szépen hangzik, de a papája is beteg. - szól közbe Yoongi. - Ezt Taehyung szüleitől tudom. Már egy jó ideje a nagyszülei nem dolgoztak a farmon, kisegítőket vettek fel a közeli faluból. El akarták adni a farmot és volt rá már érdeklődő is... a tervben volt, hogy a városba fognak költözni Tae szülei közelébe...- avat be minket Yoongi. Ezekről még én sem tudtam.
- Nem is tudtam erről... - szomorodik el Jimin. - Lehet Tae sem tud? - kapja fel a fejét Jimin és Yoongira néz kérdőn.
- De tud róla... csak nem tudja elfogadni. - az édesanyja nagyon aggódik érte. Fél, hogy belebetegszik, hogy nem tudja feldolgozni a nagymamája halálát. - Nehéz neki, biztosítsátok afelől, hogy szeretitek és mellette álltok, nem csak a jóban. - feleli a tanár és én csak bólogatni tudok.

Megköszönöm Yoonginak a jó tanácsot és elindulok az ajtó felé, de mielőtt kinyitnám az ajtót visszafordulok.
- Együtt vagytok? - kérdem, mert már a beszélgetés előtt felvetődött bennem a kérdés, bár egyértelmű a válasz. Jimin bólint. Elmosolyodom.
- Kérlek, ne szólj senkinek! 
- Most komolyan?! Tae előtt akartok titkolózni? - morgom.
- Jó, neki elmondhatod! De senki másnak! - mordul rám a tanár úr.

Jimin szemszöge

- Miért nem mondtad el, amit tudsz?! - fordítok hátat Yoonginak mérgemben.
- Gondoltam, tudod... - feleli és megölel hátulról, majd magához húz, elillan a mérgem. Belebújok ölelésébe és elalszom. A mai este az utolsó, hogy itt alszom, míg el nem hagyom a sulit.

(Timeskip, május vége)

Elég nehéz volt az utóbbi időszak. Hála a sok tanulásnak, sokat javultak jegyeim. Jövő héten megyünk kirándulni, utána pedig beköltözünk Yoongival az új lakásba. Már alig várom. Az utóbbi időszakban alig találkoztam pasimmal sulin kívül. Nagyon óvásosak vagyunk, nem lenne jó, ha az utolsó pár hétben meglátna minket valaki a suliból... már fél lábban kint vagyok ebből az iskolából.

Sokat lógtam Taevel és Kookieval, ki szerettem volna használni az utolsó heteket, amiket együtt tölthetünk. Egyetlen dolog, ami rossz ebben a suliváltásban, hogy ritkán fogom látni a barátaimat. Főleg Taehyungot, messze van a farm. De biztos, hogy szünetekben meg fogom látogatni.

Annyi minden tervem van nyárra, csak már tartanánk ott. 

Kicsit elkalandoztam, dolgozni kellene. Felnyitom a notebookomat, felveszem a parókám és a maszkom. Elindítom az élő adást. Yoongi nem tiltotta meg, hogy mutogassam magam, de nem is támogatja. Azt mondta, hogy az én döntésem... Tudom, hogy kellene valami más pénzkeresési lehetőség, de ennél jobban biztos nem keresnék egy irodai kisegítői állással sem...