A sors keze - Yoonmin, Taekook

131

Jimin szemszöge

A hideg zuhany után már nem akartam gondolkozni, valamivel el kell terelnem a figyelmem, ezért elindítok egy élő adást. Így legalább pénzt is keresek... Bemegyek a kisebb szobába, ami hivatalosan az én szobám, de igazából Yoongi dolgozószobája lesz. Még bent van az ágy, amivel együtt kiadták az apartmant, de majd levisszük a pincébe. Egy nagyobb asztal kerül ide a helyére. A többi meg a későbbiekben ki fog alakulni. 

Egy lepedőt terítek a szekrényre, hogy ne látszódjon a háttér. Még óvatosabbnak kell lennem, mint eddig. A lakás Yoongié, nem szabad látszódnia sem képen sem élő adásban. Előveszek egy fekete inget és egy kényelmes rövid nacit és felveszem. A táskám mélyéről előkotrom a parókám és a maszkom. Az asztalkára helyezem a laptopom és a kamerám, beigazítom.

Három napja semmi életjelet nem adtam az oldalon, pedig csak akkor tarthatom meg a "rajongóimat", ha rendszeresen láthatnak. Nagy a konkurencia. Amint bekapcsoltam a kamerám, rögtön meg is kapom az első adományt, mire privátba hívnak. Ez gyorsan ment. Hát mégsem felejtettek el. Teszem, amit kérnek és a kuncsaft meg van elégedve. Perverz állatok... Amit megkapta, amit kért, küldött némi pénzt, majd lelépett. Nem értem, mi ebben a jó számukra, hisz még a farkam sem látják. Ennyire elkeseredettek, hogy már ennyivel is beérik? Szánalmas! 

Egy darabig a főoldalon voltam, majd még valaki privátba hívott... innen is jött némi pénz, majd kikapcsoltam. Ilyenkor már én is undorodom magamtól. Lemosom a testemről az ondót és az ágyunkra terülök.

A kezembe veszem az új mobilom és tárcsázom Yoongi új telefonszámát. Biztos sok dolga van az osztálytársaim fegyelmezésével... de csak van 5 perce. Nagyon hiányzik, annyira magányosnak érzem magam, pedig csak egy napja ment el kirándulni.

- Szia! - szól bele. A háttérben hallom az osztálytársaimat, biztos valami közös programon vannak... 
- Szia! Hogy vagy? - érdeklődöm.
- Hát már most ki tudnám tépni a hajam... - feleli és egyik osztálytársam belekiált a telefonba, hogy " a tanár úr csak viccel!" és elröhögi magát, nem tudom azonosítani a hangot. " Maradjatok nyugton!", kiállt rá az osztályra. - Várj egy kicsit! - ezt szerintem nekem szólt.
- Rendben. - felelem. Azt hiszem kicsit arrébb mehetett, mert halkul a zaj.
- Itt vagyok! - kuncog egyet. - Remélem, nem csinálnak bajt, míg beszélünk... nem lehet őket egy pillanatra sem szem elől téveszteni, mert hülyeséget csinálnak...
- El tudom képzelni... - nevetek fel én is. - Milyen volt az út és milyen a szállás?
- Az út hamar eltelt, bealudtam felszállás után... majd miután leszálltunk és a buszunkat kerestük eltévedtünk... de a sofőr megtalált végül minket. A szállás remek, az ebéd is kiadós volt... most a városban sétálgatunk a hotel közelében... nemsokára vacsoraidő és visszamegyünk. Utána a hotel egyik különtermében leszünk, hogy mit fogunk csinálni az számomra is kérdéses... - meséli. - Kár, hogy te nem vagy itt... - sóhajt egyet.
- Hát ha apám nem tette volna tönkre a dolgokat... - morgolódom.
- Hogy bírod egyedül? 
- Hát elég durva lesz ez a két hét... - ismerem be. Már most úgy érzem, egyedül vagyok ezen a világon.
- Tarts ki, ha hazamegyek átbeszéljük a dolgokat... - ajánlja fel, ettől kicsit jobb kedvem lesz. Csak már tartanánk ott, hogy együtt legyünk.

A hűtőből előhalászom a kaját, amit ebédre rendeltem, de nem fogyasztottam el. Felmelegítem a mikróba és a nappali kanapéjára dőlök. Bekapcsolom a TV-t és netflixen elindítok valami filmet, közben megeszem a kaját. 

Yoongi szemszöge

- Ezt nem gondoltátok komolyan?! - kiáltom el magam, mikor visszaérek a társasághoz. Alig hagyhattam őket 5-6 percre felügyelet nélkül. Honnan szereztetek alkoholt? - kérdem mérgesen. Mindenki Hoseokra mutat. El is felejtettem, hogy ő már betöltötte a 18-at. Magamban káromkodom és elveszem az alkoholt a fiúktól. Szegény gyereket még kihasználják is.
- Ne, kérem, ne! - könyörögnek nekem, de nem érdekel.
- Ha visszaértünk, megkapjátok! - teszem bele az alkoholos üveget a táskámba. Csak a kollégám észre ne vegye, mert a végén még alkoholistának néz majd. Egy teli üveg whiskeyjel járkálok a városban.