A sors keze - Yoonmin, Taekook

25

Yoongi szemszöge

Nem vagyok benne biztos, sőt tudom, hogy törvénybe ütköző, amit Jiminnel teszünk, de annyira jól esik ölelgetni és csókolgatni őt. Amióta visszajöttem és tisztáztuk a helyzetet, csak ezt tesszük. Igaz, csak ebben évben tanítok Jimin gimijében, de attól még helytelen összegabalyodnunk. Ha valaki megtudja, nekünk annyi.
- Daddy?- néz rám Jimin aranyosan.- Min gondolkozol?- kérdi.
- Hogy ezt senkinek sem szabad megtudnia... mert nekünk végünk! Remélem, a két haverod tartja majd a száját.
- Taehyung biztos! Jungkookot meg majd Tae ráveszi, hogy titokban tartsa.- mosolyodik el perverzen.
- Akkor nincs gond. Csak tanév végéig ne derüljön ki... utána már nem leszek a tanárod.- mosolygom rá.
- Ez azt jelenti, most komolyan együtt vagyunk?- kérdi boci szemekkel.
- Nem ezt szeretted volna?- kérdem meglepődve.
- De, de! Szeretlek Yoongi!
- Én is téged, Babyboy!- válaszolom és csókolom meg. Egymáshoz bújva alszunk el.

Jimin szemszöge

Ebéd tájt ébredünk. Egyetlen problémánk, hogy semmi kaját nem főztünk előre, így elmegyünk egy kicsi családias étterembe. Jót eszük, iszunk, majd újból Yoongi lakására megyünk. Ledőlünk és emésztjük, nem csak a kaját, hanem az új kapcsolatunkat is. Csak fekszünk egymás mellett és bámuljuk a plafont. Én hamar megunom a semmittevést és mobilomhoz nyúlok, megnézni mi folyik a nagyvilágban, de Yoongi egy órán át még csak néz ki a fejéből. Lehet már meg is bánta, hogy összejöttünk... De mit tettem? Már nem bírok nyugton maradni, felé fordulok.

- Min gondolkozik ennyire, Min tanár úr?- kérdem kicsit félve a választól, de már nagyon hajt a kíváncsiság.
- Semmin, csak bámulok ki a fejből.- mondja dörmögő hangon. Egy kis csend után hozzátette.- Ne kezdj el megint kombinálni!
- Túl jól ismersz már. - bújok nyakába és mély levegőt veszek, mellyel tömény Yoongi illat kerül be orromba. - Olyan gerjesztő az illatod!
- Jimin... te kis perverz dög! - válaszolja és fog rá tagomra, ami hatására nagyot nyögök.- Ez nagyon tetszik!- mosolyra húzódik szája széle.
- Daddy, tégy magadévá!- nyöszörgöm még mindig nyakába fúrt arccal.
Hirtelen maga alá gyűr és hevesen csókolni kezd. Majd életem legjobb szeretkezésével lep meg.

Este mobilom csörgésére leszek figyelmes, először azt hiszem, Tae hív, hogy mi a helyzet. De hamar elkomorodik tekintetem, mikor meglátom az "Apa" feliratot a kijelzőn. Nagy levegőt veszek és a felveszem a telefont.
- Szia apa!- köszönök neki sokkal vidámabban, mint vártam.
- Drága fiam.- még csak köszönésre sem méltatva kezdi el mondandóját.- Mikor tolod haza a képed?- folytatja szemrehányóan.
- Nem szándékoztam hazamenni a szünetben.- mondom őszintén.
- Akkor hol a fenében vagy?- kérdi cseppet sem kedvesen. Mivel számítottam rá, hogy valamikor számon kérnek ügyesen ki is találtam egy alibit.
- Az őszi szünet alatt tanulok, hogy megfelelhessek az elvárásaitoknak. A kis zsebpénzből, amit kaptam tőletek fizetem a korrepetálásomat.- felelem határozottan, hátha beveszi apám a dolgot.
- Hát ez megbecsülendő, remélem ragad is rád valami!- kapom válaszát gúnyosan. - Nem csak a kosz. - teszi hozzá halkan.
- Nem vagyok olyan buta, mint aminek hiszel! - emelem fel a hangom és kinyomom. Pfff.

- Ez biztos okos döntés volt...- mondja Yoongi megköszörülve torkát.
- Tudom... nem kellett volna ilyen hangnemben beszélnem apámmal, de még csak meg sem kérdi, hogy vagyok, csak támad...- válaszolok lemondóan.
- Hányszor mondtam, hogy tanulj! Még nem késő!- felel mosolyogva.- Ha szeretnéd korrepetállak.
- Nehéz eset vagyok...
- Tudom.- nevet fel.- Holnap kezdjük!

Betartva ígéretét másnap gyötört, legfőképp matekkal, amiből kedden rögtön dolgozattal kezdek. Nem azt mondom, hogy értem a matekot, de kezdem kapiskálni. Még Daddy is megdicsért, hogy ha akarok, akkor tudok is... és ez a dicséret annyira fellelkesített, hogy az esszét is megírtam irodalomra. Átnézte, egy- két hibára felhívta a figyelmemet, de nem csinálta meg helyettem. Bár, hogy őszinte legyek, valamiért be akarom bizonyítani apámnak, hogy nem vagyok mihaszna és mostantól komolyan veszem a tanulást.

Vasárnap kora reggel van és ma indulunk vissza a koliba. Yoongi szüleihez még reggelire beugrunk, hogy elköszönjünk, azt 10 óra tájt indulunk is.

- Megálljunk valahol ebédezni?- kérdi Yoongi az órára pillantva.
- Nem lenne rossz. - rögtön kapom fel a tekintetem és hirtelen nagyon jó kedvem is támad.
- Mihez lenne kedved?- kérdi fél szemmel engem figyelve.
- Bármi megfelel. Lepj meg!
- Hmm. Oké.- válaszolja és pár perc múlva egy tavacska melletti étteremnél állunk meg.
- Milyen romantikus valaki.- mosolygok rá. Én tényleg szerelmes vagyok!
- Akkor tetszik.- mosolyogja el magát és száll ki az autóból, majd én is követem. Sajnos nincs már olyan jó idő, hogy kint fogyasszuk el az ebédet, de a vendéglő nagy ablakai a tó felé néznek. Szerencsére az ablak mellett is akadt még asztal. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valakivel annyira komolyra fordul kapcsolatunk, hogy étterembe jöjjünk. Bár Yoongival is csak 3 napja vagyunk együtt, de azóta érzem, hogy számítok valakinek. És ennyi pillangót még sosem éreztem a gyomromban.

Ahogy Yoongi vizslatja az étlapot, magába dörmögve, mert nem tud választani, olyan érzéskavalkádot indít el bennem. Ez a nagybetűs SZERELEM... mikor minden egyes mozdulatáért odavagy a másiknak...
- Jimin?- hallom meg hangját és magamhoz térek.- Sikerül választanod?
- Igen.- válaszolom mosolyogva.
- Akkor mit kérsz?- kérdi válaszomat lesve.
- Téged.- mondom határozottan, mire egy hölgy kuncogását hallom meg mellőlem. Hirtelen odakapom tekintetem és egy 20-as évek beli lány áll mellettem... bakker a pincérnő! Nem is vettem észre, mikor került ez ide?! Most kurvára beégtem, érzem az arcom már pipacsvörösre változott. Yoongira tekintek, de csak kedves mosoly ült ki arcára. Mivel nem tudok ezek után megmukkanni sem, ő rendel nekem is.

- Ez aranyos volt.- mondta Yoongi jóízűen nevetve.
- Inkább tiszta ciki.- morgok neki vissza.
- De este megkaphatod.- válaszolta komolyan majd perverz vigyorba vált át arca.
- Semmiféleképp nem hagynám ki!

Miután elfogyasztjuk az ebédet, visszamegyünk a koliba, ahol Yoongi szenvedélyesen magáévá tesz, aminek minden percét élvezem. Már egy második menetbe kezdenénk bele, mikor valaki kopogtat az ajtón. Nem éppen jó kedvvel nyitom ki az ajtót.