A sors keze - Yoonmin, Taekook

64

Taehyung szemszöge

- Nah mit fogsz ma csinálni? - kérdi némi gúnnyal szerelmem. 
- Beszélek Mayjel, mint civilizált emberi lény és bocsánatot kérek a viselkedésemért! - ismétlem meg, amit belém sulykolt szerelmem az utóbbi fél órába. Még csak most keltünk fel, de már feladatokat ad. Nemcsak a lánytól, hanem Yoongitól és a legjobb barátomtól is bocsánatot kell kérnem. Bárcsak láthatatlanná tudnék válni. Nem akarok most a saját bőrömbe lenni.

Egyedül megyek reggelizni, ha meglátná a tanárnő Kookiet, rögtön visszaküldené és valami büntit biztos kapna és én is, hogy itt rejtegetem. Kicsit ideges vagyok emiatt. Ha valaki meglátja és beköpi, porul járunk. 

Leérve a hotel éttermébe, megnyugszom, hogy rajtam kívül csak egy-két ember lézeng. Igaz, ilyen korán kevesen kelnek fel, főleg az osztálytársaim közül, akik tegnap éjszaka jól leihatták magukat. Örülök, hogy nem találkozom senkivel. Csak az hiányzott volna, hogy Mayjel összefussak. Nem állok még készen, hogy beszéljek vele. A gyors reggeli után pakolok némi kaját pasimnak és visszamegyek hozzá.

Csak déltől lesz múzeumlátogatásunk, addig szerelmemmel kettesben töltjük az időt. Este ismét szabad program lesz, majd Kookiet valahogy kicsempészem.

Yoongi szemszöge

Éjjel elég rosszul alszom és korán fel is ébredek. Eléggé ideges vagyok. Aggódom, ha az igazgató nem tudja elsimítani a tegnapi ügyet, akkor teljesen biztos, kirúgnak. De nem ez lenne a legrosszabb, hanem az, ha egy ilyen neves iskolából elbocsájtanak, soha sehol nem kapok állást tanárként. Nekem befellegzett.

A plafont bámulom, mikor megérzem, hogy Jimin mozgolódni kezd.
- Jó reggelt! - motyogja.

Mivel 9 óra is elmúlt gyorsan összekészülünk, hogy még elérjük a reggelit. Bár étvágyam nincs, pár falatot magamba tuszkolok. Párom is látja rajtam, hogy nyugtalan vagyok és tudja is miért. 

11 órakor átmegyek a tanárnőhöz. Hátha hívta már az igazgató, mit sikerült neki intézni. Bekopogok. Reggelinél rajta is látszott, hogy őt sem hagyja hidegen ez az ügy.
- Min tanár úr! Megmenekültünk! - mikor felfogom, mit mond, megkönnyebbülök. - Az igazgató úrnak mindenhol vannak ismerősei... törölték a tegnapi incidens feljegyzéseit. 
- Ez nagyon jó hír!
- De a ma esti kimenőt töröljük... a hotel rendezvénytermét kivettük és nagy kivetítőn nézhetnek a gyerekek valami filmet... vagy hallgathatnak zenét és táncolhatnak. Mit bánom én?! Csak maradjanak a területen...
- Ez jó ötlet. - helyeslem a döntést, bár biztos csalódottak lesznek, hogy nincs szabadprogram...

Délben összetereljük az osztályt és a buszon a tanárnő közli a gyerekek számára rossz hírt. Nem fogadják valami jól, de így jártak! Meg én is, én leszek a felügyelő tanár a buliban. A tanárnő a szobáknál marad, mert páran a szobáikban szeretnének maradni. Csak 23-an vannak az osztályban, de nem tudnak megegyezni a programban... én egy 35 fős osztályban voltam és mindig találtunk közös nevezőt.
Remélem a diákok nem fognak lerészegedni a kis partyban, nincs kedvem senkit kórházba vinni. 

Jimin szemszöge

Mikor délben meglátom legjobb barátom bicegni felém, elfog az önutálat. Ha akkor utánamentem volna, nem megy el a többiekkel a diszkóba és nem verik visszaúton össze. Jungkooknak igaza van, én vagyok a hibás!
- Látom nem vagy túl jól... - szaladok elébe. - Lehet jobb lenne a szállodában maradnál...
- Nem akarok hiányozni a kirándulásról... - vallja be.
- DE ma egész nap sétálunk! Nem fogod bírni! Elintézem, hogy maradhass! - iramodok meg a tanárnő felé. Elhadarom a mondanivalóm és együtt Taehez megyünk, aki ülve vár a hallban.

- Jimin mondta, még mindig fáj a bokád... Hívjunk orvost? - kérdi kedvesen a tanárnő. Tae megrázza fejét. - Taehyung, mivel tudom, te jó diák vagy, megengedem, hogy ismét kihagyd a közös programot. Szólok a személyzetnek, hogy kérsz ebédet.
- Köszönöm, tanárnő! - hajlik meg a nő előtt. 

- Kérlek Tae, ne haragudj! Tudhattam volna, hogy May miatt mérges leszel és veszekedni fogunk... legközelebb jobb barát leszek! - hadarom el mondandóm, mert a többiek már indulnak ki a szállodából.
- Jimin! Nem a te hibád, tényleg! Nekem borult el az agyam... nem tudom megmondani pontosan mi zavar a lányban, de nem kedvelem...
- Megértem. Nem is hívom meg sehova, ahol veled megyek... ok? - bólint egyet. - Pihend ki magad! - szaladok ki a többiek után. 

A mai program dög unalom. Komótosan sétálunk be a múzeumba, ki a múzeumból. Hogy a fenébe gondolták, hogy minden nap múzeumba fogunk járkálni? Ezzel senkit nem lehet lekötni, négy napig! Főleg nem diákokat! Kellene némi szórakozás! Ha holnap is ez lesz, sztrájkolok! 

- Nem lóghatnánk meg? - kérdem viccesen Yoongit.
- Nem lenne feltűnő, hogy pont a tanár lép le... - suttogja vissza. 

Jungkook szemszöge

Miután kilépett a szobából Tae, legszívesebben utána mentem volna. De most megígértette velem, hogy a seggemen maradok. Épp megtalálom mit fogok nézni a tv-ben, mikor valaki kivülről nyitja a zárat. Annyira meglepődöm, hogy másra nem telik, csak egy bénán leesek az ágyról, hogy ne lássanak meg. Nevetést hallok mihelyst becsukódik az ajtó. Tae nevetését.
- Azt hittem, a takarító vagy nem is tudom ki... megijedtem és el akartam bújni... bár nem tudom minek... - mentegetőzök, de pasim csak áll az ajtóban és nevet. Ha nevet akkor már csak jobban van.
- Visszaküldött a tanárnő... - jelenti ki és leül mellém. - Milyen filmet nézünk?
- Hát ez érdekesnek hangzik... Sweet home... egy sorozat. Megmutatom neki az előzetest.
- Ok. indíthatod! - befészkelődik az ölembe és elindítom a filmet.

Már egy ideje megy a film, számomra izgalmasnak is tűnik, de úgy látom szerelmemet nem igazán érdekli. Pár ásítás után már alszik is. Kikapcsolom a sorozatot és én is becsukom szemeim.

Kopogásra ébredek fel, közben Tae már az ajtó felé veszi az irányt. Mivel pasim kézbe vette a dolgot a másik felemre fordulok. Hallom a hangokat, de nem figyelek, miről szól a beszélgetés. Az ajtózár kattanása után megfordulok, még mindig félálomban.
- Nem lesz szabadprogram... - jelenti ki Tae.
- Mi? Miért? - kérdem, bár nem vagyok képben, miről is van szó...
- Képzeld... - kezd bele.
- A rendőrség hozta vissza őket? Istenem, hogy lehetnek ilyen barmok? - akadok ki. De egy emlékműre felmászni... nem gondoltam volna, hogy ennyire nincsenek észnél... - És miattuk nem lehet elhagyni az épületet?!
- Igen! Iszonyat be voltak állva... Gondolod az igazgató mennyire ki lehetett akadva... Még szerencse, hogy el tudta tussolni az ügyet...
- Akkor mit fogunk este csinálni? - kacsintok rá.

---------------------------------------------------------------------------------------

Mit gondoltok meddig lesz még ilyen idilli a helyzet a szerermeseink közt?