A sors keze - Yoonmin, Taekook

28

Jungkook szemszöge

- Miért hagytad Jimint ilyen sokáig vergődni? - kérdem páromtól.
- Hogy tudja, hogy nem kaphat meg mindent olyan könnyen. Ha rögtön odaadtam volna a jegyzeteimet lehet, hogy legközelebb sem jegyzetel és megint tőlem kéri el...- magyarázza Tae.
- Igaz. Bár nem ismerem régóta, de így is meg tudom mondani neked, hogy sokat változott ebben a pár hétben. A jegyei is javultak. - védem meg Jimint, bár én sem értem, miért.
- Ebben igazad van. Mikor Yoongi azt mondta, hogy Jimin tanul délutánonként, azt hittem csak a füzet felett görnyedt és színlelte a tanulást, de nem... több tantárgyból is javított. De félek, hogy hamar megunja és visszatér a régi énje. -magyarázza szerelmem.
- Yoongi jó hatással van rá, azért is teper, hogy megfeleljen neki... én legalábbis így látom. - gondolkodom el. - Csak le ne bukjanak...
- Ettől én is tartok. Jimin olyan hamar el tudja szólni magát... nem tudott sosem titkot tartani...- mosolyogja el magát Tae.

- Tae, menjünk el sétálni! - állok fel az íróasztaltól.
- 10 óra lesz...- akadékoskodik szerelmem.
- Yoongi ma az éjszakai felelős... 
- Legyen.- adja be derekát végül.

A folyosón haladunk a kijárat felé, még 5 perc és zárás. Yoongi kulccsal áll a kollégium kijárata előtt és várja, hogy az utolsó diákok is bejöjjenek az udvarról, akik között Jimin is ott van. Ő megáll Yoongi mellett, a többi diák megindul az emeletre. Ekkor lépünk mi is oda.
- Sziasztok. - köszön a tanár úr nekünk, mikor észrevett. - Hova- hova?
- Csak sétálni mennénk.- jelenti ki Tae.
- Akkor mehetnénk együtt.- vágja rá Jimin.- ha szeretnétek...
- Az ügyeletes tanárnak nem kellene elhagynia a kollégiumot, ha bármi történik, hogy lehet ki- vagy esetleg bejutni?- kérdi Kookie.
- Mi baj történhet?- kérdi Yoongi, bár látszik rajta, hogy költői kérdésnek szánta.- Eddig sem történt semmi.- magyarázza, szerintem kicsit felelőtlen, de ő tudja. Ebben hasonlítanak Jiminnel. Mosolygom el magam, azt indulunk el sétálni. Mivel a kollégium a város külterületén helyezkedik el, nincs nagy éjszakai élet itt. Tae és Jimin nagyban beszélgetnek, én és a tanárunk csak bandukolunk utánuk és néha- néha közbeszólunk, ha olyasmiről van szó. Nem így terveztem ezt a kis sétát, de mindegy, látom Taehyungon, hogy mióta én vagyok a szobatársa hiányolja hülye barátját. Igaz, sosem mondja, de tudom. 
Beülünk egy bárba, ahol megiszunk egy-két pohárkával. A hangulat kellemes. Jól elbeszélgetünk. Nem gondoltam volna, hogy van közös témánk a tanárunkkal. Hajnalban érünk vissza a koliba.
Tae-n láttam, hogy jól esett neki kicsit kimozdulni, hisz mióta apámmal összetűzésbe kerültünk, eléggé feszült volt. Kicsit becsiccsentve esik be az ágyunkba, majd pillanatok belül el is alszik és én is ezt teszem.

Másnap reggel kicsit másnaposan ébredtünk és nehezen készülődünk el. Kilépve a szobánkból Jiminnel találjuk szembe magunkat, aki besózva ugrál előttünk. Ez megkergült?
- Veled meg mi nem stimmel? - kérdi barátom.
- Minden ok! - vigyorog Jimin és szinte rohan a folyosón a liftig. - Gyertek már! - kiabál vissza. Mi pedig lassan érjük utol a lift előtt, ami épp akkor nyílik ki üresen.
- Ebbe mi ütött? - súgva kérdem Taehyungot. - Mint valami örült kiskutya... - a lift ajtaját várja toporzékolva, hogy kinyíljon az ajtó a földszinten. Szinte kiugrik mihelyst leérünk.
- A fene sem tudja, biztos beütötte este a fejét. Még ennyire sosem sietett suliba. - neveti el magát, mire Jimin értetlenül hátranéz.
Persze, nem volt hajlandó elmondani, mire fel ilyen hiperaktív. Egy biztos, nem a dupla matekóra miatt, amivel kezdenek.

Taehyung szemszöge

Jimin nagyon gyanús. Valamit forgat a fejében, ami a legfurcsább előttem is titkolózik. Órán többször is észrevettem, hogy magában vigyorog. Mivel többször is rákérdeztem és nem mondta el, követni kezdtem az utolsó óránk után. A tesi terembe megy és ott leskelődik. Nem értem mit akarhat ott...  Amikor a tesitanár elhagyja az öltözőt a nyitva hagyott ajtón beszalad. Olyan 10 másodperccel később viharzik is ki. Utána az udvaron lévő padra ül le és a zsebéből valamit kikutat és a táskájában süllyeszt. Telefonját előveszi és jó kedvvel ír be be valamit, majd hirtelen feláll és a koli felé veszi az irányt. Nem találtam értelmes magyarázatot az egész napi viselkedésére, de mit is vártam, hisz ez Jimin. Bemegyek én is a tesitanáriba és látom a szertári pótkulcsok hiányoznak... Ezt vitte volna el? De minek?! 

Beérve a koli szobámba egy mérges Kookieval találom szemben magam.
- Tae! Merre voltál? Aggódtam miattad! - modul rám pasim, én pedig értelmetlen fejét vágok.
- Már el sem mehetek nélküled? - kérdem némileg felháborodva.
- Azzal nem lenne bajom... De vagy ezerszer hívtalak és megannyi kurva üzenetet írtam. Te meg basztál visszaírni! - mérgelődik szerelmem.
- Sajnálom, lehalkítottam a mobilom, így nem vettem észre. - szégyenlem el magam.
- Miért kellett lehalkítanod? - néz rám furán JK.
- Jimint követtem... ki akartam deríteni, mit titkol... 
- És sikerrel jártál?
- Nem. De valamit tervez és úgy érzem, nem fog jól elsülni.- nevetem el magam.

Tanulás után kíváncsiságom átvisz Jiminékhez, de mivel nem nyitnak ajtót vagy elfoglaltak voltak vagy nincsenek is otthon. Csalódottan megyek vissza a szobámba. Olyan éjfél tájt fura érzésem támad, ezért újból felkeresem legjobb barátom szobáját, de ismét nem járok szerencsével. Igaz sokszor maradtak ki éjszaka, de ez most más. Aggódni kezdek értük, ezért drága pasimat felkeltem. Nem érti mit is akarok, de teszi, amire kérem. Felöltözünk és el is indulunk a suliba.
- Miért a suliban keressük őket? - kérdi Jungkook, mikor már kezdi felfogni, miért is jöttünk ki a koliból.
- Mert itt ólálkodott délután... És a tesitanáriból elhozott valamit. Gondolom a tesiterem kulcsát csente el.- magyarázom gyanúm.
- De mi a fenét csinálnának ott? - értetlenkedik továbbra is szerelmem.
- Tudja a fene! - vágom rá mérgesen.
- És mi hogy jutunk be? - forgatja meg unottan szemeit. Erre nem válaszolok csak az iskola kulcscsomóját lóbálom meg előtte. Mire álla elesik. - Te mindenre gondolsz! - neveti el magát.
A kulcsok segítségével hamar bejutunk az épületbe és még a riasztó sem szólal meg. A tesiterembe belépve először csak a sötétséget láttuk, majd kirajzolódott Jimin és Yoongi alakja a matracon. Nekem milyen jó megérzéseim vannak.... Kuncogok magamban.