A sors keze - Yoonmin, Taekook

62

Jungkook szemszöge

A repülőről leszállva rögtön hívom barátomat. Nem szándékozom elmondani, hogy itt vagyok Tokióban, csak meg szeretném tudakolni, hogy a szobájában tartózkodik-e. Igaz, a tanár úr azt mondta, hogy nem teheti ki Tae a lábát a hotelből, de lemehetett a szálloda éttermébe.

- Szia Kookie! - szól bele a telefonba.
- Szia szerelmem! - köszönök én is. - Hogy vagy? Jobban? - kérdem.
- Már sokkal jobban vagyok, de unalmas a szobámban. Nem rég voltam az étterembe, mert megéheztem.
- Már rég elmúlt ebédidő... csak most ebédeztél? - döbbenek le.
- Nem, már korábban, csak megkívántam egy gyümölcssalátát és ettem egyet. - vallja be. Az nem valami tartalmas étel. - Te merre vagy? - tereli el a témát. Most kivételesen hagyom is neki, mert úgyis megyek hozzá és én teszek róla, hogy rendesen egyen. Akkor keresek valami vacsinak valót mielőtt beérek a hotelbe.
- Úton vagyok... a koliba. - hazudom. Igaz nem szeretek neki hazudni, de ez most kivételes helyzet. Meg szeretném lepni, de ha most bevallom, hogy mindjárt odaérek hozzá, akkor a meglepetésnek annyi.
- Ilyen későn mész vissza? Csak nem büntetésben voltál? Csináltál valami hülyeséget? -kérdi aggódva.
- Nem, dehogy! - most mit mondjak neki? Találj ki valamit Jungkook! - Háát... mivel nélküled nagyon unalmas... elmentem vásárolni... Hátha sikerül elterelni a gondolataimat arról, hogy a pasim mennyire messze van tőlem. - felelem szomorkásan. Remélem elég jó színész vagyok hozzá, hogy ezt mesét be is vegye. Dehogy tudnám ilyesmivel elterelni életem szerelméről a gondolataimat.
- Értem... te is nagyon hiányzol! - vallja be.
- Ne szomorkodj, nemsokára együtt leszünk! Utána pedig a téli szünetet együtt töltjük! - próbálom felvidítani. - Teljesen egyedül vagy?
- Igen, mármint nincs egy osztálytársam sem itt. Az egész szint nekünk van fent tartva. Egyéb vendégek más szinteken vannak elszállásolva.  - meséli. - Előbb sétáltam kicsit az emeletünkön és kimentem a teraszra is, csak már hideg volt. Kicsit irigykedem, hogy ma pont szabad délutánuk van a többieknek, én is szívesen elmentem volna egy várásba.
- Sajnálom! De nem is lesz több szabadprogram?
- De, lesz. Holnap. Remélem addigra már nem fogok feltűnően bicegni. Jimin megígérte, most mindenképp csak ketten leszünk. - hallom hangján kicsit mosolyog. Hát sajnálom, de most miattam nem fognak együtt mászkálni.
- Holnapra már biztos teljesen meggyógyulsz! Akkor most a szobádban vagy?
- Igen, ott. És megöl az unalom. Lehet, mire Jimin visszaér már csak a kihűlt hullámat találja itt.
- De pesszimista lettél hirtelen! - lepődöm meg kijelentésén.
- Nem, csak poénkodtam. - mentegetőzik.
- Szerelmem, megérkeztem a kolihoz le kell tennem! Pihenj, majd hívlak!
- Rendben. Szeretlek!
- Én is szeretlek!

Megállítok egy taxit és bemondom a címet. Kellene valami kaját venni, kezdek éhes lenni. A sofőrnek mondom mit szeretnék és megállunk az általa ismert legjobb sushi étteremnél. Beugrom az étterembe és veszek mindenfélét, majd a melletti édességboltból pedig hozok némi nasit is. Visszaszállok a taxiba és pár perc múlva is már meg is érkezünk a hotelhez. Kifizetem a hapit és felnézek a szállodába. Ez nem semmi. Bemegyek és felmegyek a 3. emeletre, és megkeresem Tae szobáját. Remélem beenged és nem akad ki annyira.

Megállok az ajtó előtt és pár perc múlva sikerült is összeszednem magam, hogy be is kopogjak. Nem tudom Tae, hogy fog reagálni, hisz megígértem, hogy nem jövök utána. De ki bírta volna ki, ennyi ideig élete szerelme nélkül.
- Tessék? - kérdi Taehyung miután meghallotta a kopogást. Nem szólok vissza, csak kopogok még egyszer. - Ki az?
- Én? - suttogom az ajtónak, mivel hallottam párom lépteit, hogy az ajtóhoz közelít.
- Kookie? - akad ki és tépi fel az ajtót. - Hogy a fenébe kerülsz ide? - emeli fel hangját. Ezt elbasztam.
- Ne akadj ki légyszi! Nem lógtam el egy órát sem! Nagyon aggódtam érted és tudom egyedül voltál egész nap... - magyarázom ki magam, vagyis próbálom magam kimagyarázni, de elég mérgesen néz rám így is Tae. - Kérlek, ne dobj ki! Hiányoztál! - könyörgöm. Halljuk, hogy a lift az emeleten áll meg, én csak nézek az irányába és várom, hogy kinyíljon. Tae ekkor megfogja a kezem és behúz a szobájába. Én meg csak pislogok, mi baja.
- Ha a tanárnő az, akkor neked annyi! - suttogja szerelmem és hallgatózik az ajtónál. Mivel nem hall lépteket, megnyugszik.
- Miért lenne nekem annyi? - értetlenkedem.
- Nem lehetnél itt?! Csak úgy eljöttél a koliból!
- Eddig is megtettem.
- De akkor nem kaptak rajta!
- Miért mit tennének velem?
- Nem tudom. DE legalább miattam ne bukj le! - kéri tőlem.
- Rendben! - felelem unottan.

- Hoztam neked valami finomat. - teszem le a táskát és kiveszem belőle az elemózsiát. Tae visszafekszik az ágyba.
-  Már azt a két napot nem bírtad volna ki nélkülem? - kérdi újból felhozva a témát.
- Ne veszekedjünk, hisz már itt vagyok!
- Csak zavar, hogy nem tartottad be az ígéreted!
- Azt ígértem, hogy elmegyek suliba és nem csinálok hülyeséget. Nem lógtam - csak az utolsó 2 órát, de arról nem kell tudnia. - és bajba sem kerültem.
- Te mindig ki tudod magyarázni magad!- neveti el magát. Mellé ülök az ágyra és a tálcára, amit az asztalon találok teszek a sushiból.
- Jó étvágyat!
- Ez nagyon jól néz ki! Köszi!
Elfogyasztjuk az ételt, úgy tűnik Tae már nem annyira haragszik rám. Jó ötlet volt a sushi. Miután jól laktunk, szerelmem képeket kezdet mutogatni a mobilján az első két napról. Pár képhez volt hozzáfűznivalója.
- És a Tokió toronyban az idegenvezető annyit beszélt, hogy egy idő után már én sem figyeltem. Az egyetlen személy, aki csak úgy nyelte a hapi szavait a tanárnő volt...
- A tanárnőt érdeklik a férfiak? Tudtommal sosem volt férjnél és hány éves is? 45?
- Igen, valahogy úgy... Miután végzett az idegenvezető a beszédével, csináltam ezeket a képeket. - mutogatja a képeket. Majd egy homályos kép következett.
- Ezzel mi történt? - döbbenek meg, mivel az eddigi képei nagyon jók voltak.
- May elment előttem. A buta liba közbevideózta a tornyot. Nem látom az értelmét, miért csinálta, hisz sosem lesz olyan jó élmény visszanézni a felvételt, mint élőben látni.
- Akinek készítette a képet, még sosem volt Tokióban és valószínűleg nem is lesz lehetősége rá.
- Ezt honnan veszed? - néz rám nagy szemekkel.
- Beszéltem azzal a személlyel, akinek készült a videó.
- Ki az? - kérdi kíváncsian.
- Bocsi, de nem mondhatom el. Megígértem neki! De ha adsz egy esélyt Maynek, lehet megkedveled és megtudod, ki a leendő pasija.
- Akkor Jiminre nem is fáj a foga?
- Nem, egy titok miatt kezdtek el beszélgetni... vagyis kettő titok, egyik Jimin titka, másik May titka.
- Jimin titka? Mármint, hogy Yoongival együtt vannak?
- Igen. - felelem.
- Akkor zsarolja Jimint és Yoongit? - barátom ijedt arcot vág.
- Nem, dehogy is! Nem kell rögtön ilyenekre gondolni! May kedves lány!