A sors keze - Yoonmin, Taekook

50

Jimin szemszöge

Ahogy futok le a lépcsőn már keresem is Yoongit a névjegyzékben. Kiérve a kórház parkjába már hívom is.
- Szia! Tudom késő van! - kezdek bele.
- Szia! Fél óra és takarodó! Remélem az épületben vagy! - morogja.
- Nem! Hoseokkal vagyok a kórházban! Megverték és behoztam. - magyarázom.
- Hogy mi történt?! - kérdi aggódva. - Máris indulok!
- Hoseok nem akarta elmondani kik voltak... 
- Úton vagyok.

15 percen belül már meg is érkezett feldúltan. Próbálta kiszedni Hoseokból, kik voltak a támadói, de neki sem árulta el.
Miután Yoongi beszélt az orvossal, elköszönünk Hoseoktól és visszamegyünk a koliba.

A szobánk előtt May kuporgott az ajtóban kisírt szemekkel. Biztos megtudta valakitől, hogy Hoseok a kórházban van. Megállunk előtte, ő pedig lassan felnéz ránk. Szemeiben aggodalmat és kétségbeesést látok, sokat jelenthet neki a srác.
- Hoseokról nem tudtok valamit? - kérdi keservesen.
- Gyere be, bent megbeszéljük! - ajánlja fel Yoongi. Ő előre megy, én pedig felsegítem a lányt.

May szemszöge

- El akarok hozzá menni! Most! - kiabálom és indulok meg az ajtó felé. Min tanár úr csuklón fog.
- Holnap! Ma már nem fognak beengedni! - tudom, hogy igaza van... Szótlanul állok pár percig, majd halkan elköszönök. - Órák után beviszlek! - teszi hozzá az angol tanár és eged ki az ajtón.

Visszatérek a szobámba és elgondolkozom, mit kellett volna máshogy csinálnom. 
- May? - hallom meg Lisa hangját, aki ágyán ülve az alvó cicát simogatja.
- Lisa! - ülök le mellé. - Szeretnél átköltözni Minsunhoz? - kérdem.
- Naná! - vágja rá, majd felnéz rám. - De miért sírtál? - néz bele szemeimbe és fogja meg kezem. - Nekem bármit elmondhatsz!
- Hoseokot megverték! - suttogom.
- Ez nem új dolog... de ez most miért érint ilyen érzékenyen? - húzza össze szemöldökeit.
- Kórházban van! - újra folyni kezdenek a könnyeim.
- Ohh. De jól van?
- Ha valaki kórházba kerül, az jól van szerinted? - akadok ki.
- Bocsi, igazad van... - mondja halkan.

- Akkor holnap átköltözöl Minsunhoz, Hoseok cuccait meg áthozom, ha kiengedik...
- Azt akarod mondani, hogy ideveszed a kis losert magadhoz? Miért?
- Most akarsz a pasiddal lakni vagy sem? - kérdem mérgesen.
- Persze, hogy akarok! DE nem értem mi jó abban, ha ő itt lakik? - mutogat levegőben a mutató ujjával.
- Nem kell a lépcsőházban aludnia...
- Akkor a matrac nem is a cicáé? - esik le neki.
- Nem! 
- Értem. Akkor én össze is pakolok! - áll fel az ágyról. 
- Csak egy kérésem lenne még! - lépek elé. - Ne bántsátok Hoseokot!
- Rendben! Megbeszélem Minsunnal. - nagy mosollyal lép bőröndjéhez. - De mi lesz ha a tanárok megtudják?
- Eddig sem vette észre senki, hogy többet aludtál a pasidnál, mint nálam...
- Ez is igaz! - gyűri bele ruháit táskájába.
- Nem muszáj egyszerre átvinned mindent. - nevetem el magam könnyes szemekkel. - Csak egy emelettel költözöl feljebb.
- Ok. 
Miután a bőröndje megtelt mellém ül az ágyamba.
- Most Hoseokkal jártok? - kérdi, amire érzem elpirulok.
- Nem, dehogy! Csak barátok vagyunk! - hebegem.
- Biztos? 
- Nem is tetszik! - állok fel megsértődve és átmegyek a másik ágyhoz a cicát simogatni kezdem.
- Te tudod! -  áll fel és elhagyja a szobát Lisa. - Szia! - és be is csapódik utána az ajtó.
Még hogy tetszik?! Csak barátok vagyunk... legalábbis remélem ő is már barátjának tekint...

Másnap reggel hamar elkészülök és a macskát is megetetem. Kellene neki egy név. Gondolkodom el, miközben száguldok le a lépcsőn. Épp Jimint látom meg kiszállni lent a liftből.
- Jimin! - kiáltom el magam, ő hátrafordul, meg még a körülöttünk lévők is. Kicsit hangos voltam. Elé futok.  - Veled mehetek? - kérdem. Ekkor hangos műkrákogást hallok meg mögülem. Hátranézek. - Sziasztok! Jó reggelt tanár úr!
- Menjetek! - mondja Min tanár úr és itt hagy minket. Meyer tanárnőhöz siet.
- Persze! - vágja rá Jimin rögtön, aki kicsit bágyadtan néz a pasija után.
Kellemetlen csend ül közénk, miközben haladunk a suli felé.

- Ma döntjük el osztályfőnökin, hova menjünk osztálykirándulásra... ti mire szavaztok? - kérdem Jimint és Taehyungot, hisz egy osztályba járunk.
- Én Kyotora szavazok majd. - feleli Jimin. Várom Taehyung válaszát, de hiába. JK meglöki kicsit, felnéz mérgesen rá, majd rám. Hirtelen gyorsít léptein és lehagy minket. - Mi baja? - érdeklődöm.
Jungkook vállat von és barátja után fut. Jiminre nézek kérdőn.
- Nem tudom, reggel mikor indultunk minden ok volt. - magyarázkodik.
- Akkor engem nem kedvel... - szomorodom el.
- Ne hülyéskedj! - vállára teszem kezem. - Még év elején azt mondta, hogy te vagy az egyetlen ép elméjű lány az osztályban. - rögtön mosolyogni kezdek. Ezt sem mondták még rám.
- Tényleg? - lepődöm meg.
- Te voltál az egyetlen, aki visszautasított engem. - nevetett fel.
- Elég béna módon akartál felszedni... - emlékszem vissza.
- Mégis sokakat ágyba vittem.
- Mert helyes vagy és mindenki abban bizakodott, hogy majd ő lesz a kivétel és boldog pár lesztek... de sokak kiakadnának, ha megtudnák, hogy már kapcsolatban vagy...
- Ezt honnan  veszed?
- Beszéltem azokkal a lányokkal, akikkel csak játszadoztál.
- Most, hogy nem csajozom, milyen pletykák terjednek rólam?
- Még mindig ugyan az... - kérdően néz rám. - még sokan azt állítják, hogy lefekszel velük...
- Hogy mi?! - emeli fel a hangját, az előttünk lévő páros is hátranéz.
- Örülj neki! Legalább nem derül ki a kis titkotok. Jimin egyetértően bólogat.

--------------------------------------------------------------------------------

Már rég nem hoztam részt, sajnos mostanság nem voltam olyan lelki állapotban, hogy írjak...