A sors keze - Yoonmin, Taekook

88

Jimin szemszöge

Yoongi ágyában hempergek egyedül, mert ő boltba ment. Azt mondta pár perc, de már vagy negyedórája várok rá. Unatkozom, mit csináljak??? Bekapcsolom a TV-t és a csatornák között váltogatok. Még csak délelőtt 10 óra van, nincs semmi érdekes benne. Legszívesebben a sorozatot nézném tovább, de barátom biztos mérges lenne, ha nélküle folytatnám... Eltelik még negyedóra és aggódni kezdek. Ennyi időbe nem telik bevásárolni... Mobilom kezembe veszem és a telefonkönyvben rányomok Yoongi nevére. Kicsöng, majd kinyomja. Mi van? Miért nyomott ki?! Pár perc múlva ismét megpróbálom hívni, de ki van kacsolva. Csak nem történt valami?!  Egy pillanat alatt felöltözök és indulok megkeresni Yoongi, bár halvány lila gőzöm sincs, merre induljak neki. A lépcsőházban félúton meglátom szerelmemet szembe jönni velem. Megnyugszom és a lépcsőfordulóban megvárom.
- Aggódtam érted! Nem vette fel a mobilod! - állok elé, mire felkapja a fejét. Furcsa érzés nyilall belém az arca láttán. Olyan gyötörtnek és szomorúnak tűnik. Mikor felismer, meglepődik és mosolyra húzza a szája szélét. 
- Bocsi, lemerült a telóm... - feleli közben próbálja összeszedni magát.
- Mi a baj? - kérdem a szemkontaktust keresve.
- Semmi... csak elbambultam. - rám mosolyog és megfogja kezem. - Menjünk vissza... - terelget maga előtt a lépcsőn felfelé. 

Mikor beérünk Yoongi nekiáll főzni, én pedig asszisztálok. Úgy tűnik már magához tért. Kicsit aggaszt, ahogy az előbb láttam, de lehet csak képzelődöm... 

A délután hamar eltelik sorozatnézéssel. Vacsi után egy nagyot szeretkezünk.

Hamar telnek a napok. Magamat is meglepem azzal, hogy amíg Yoongi dolgozatokat javít vagy előkészít dolgozatokat, én tanulok. Már nemcsak muszájból tanulok, hanem azért, hogy megfelelő párja legyek szerelmemnek. Nem szeretném, ha szégyenkeznie kellene amiatt, hogy buta vagyok. Egy tanult fiatalember fog válni belőlem! 

Holnap szilveszter és Yoongi egyik régi kollégája elhívott minket egy házibuliba. Nem sok kedvem van ismeretlenekkel tölteni az év utolsó napját. De szerelmem azt mondta kedves srác. Így elmegyünk és próbálom jól érezni magamat.

- Ma ne tanulj! - szól rám Yoongi és kiveszi a kezemből a tankönyvet.
- De... - ellenkeznék neki, de mire akármit is mondhatnék elhajítja a könyvet a válla fölött és szenvedélyesen megcsókol. Az ölembe ül és jó pár percig csak csók csatázunk. Szétválunk, majd Yoongi a nyakamra hajol és belecsókol, kisebb sóhaj hagyja el ajkaim. Miután befejezi nyakam kiszívását, szemebe néz.
- Mit szólnál, ha mégsem mennénk el a buliba? Csak kettesben az ágyban várnánk az új évet? - meglepett kérdésével, de tetszik az ötlet így bólintok egyet. - Írok Hyujinnak, hogy mégsem tudunk menni...

Leteszi a mobilt, én pedig leteperem az ágyra.
- De heves ma valaki... - mosolyog rám perverzen. 
Egy az egyben lehúzza rólam a pulcsim és a pólóm is. Lehajol és csókolgatni kezdi az alhasam és belenyal a köldökömbe is. Nyelek egyet. Miért vagy ilyen iszonyat izgató?! Kicsit feljebb húzza magát és megnyalja nyelve hegyével a mellbimbóm. Miért kínzol ennyire? Nem bírok tovább várni, 2 napja nem szexeltünk, most jól begerjesztett. 

A melegitő nadrágomból hamar kibújok, közben Yoongi is megszabadul a ruháitól. A merev péniszére nézek, úgy látom, ma nem lesz előjáték... Bekapom tövig farkát, a hirtelen cselekedetemre felnyög, kiengedem és rá is köpök. Rámászok és farkát a bejáratomhoz igazítom, lassan ráereszkedem. Yoongi mély nyögése engem még jobban felizgat. Amint magamba fogadom teljes hosszát, hirtelen fel is emelkedem. Nem hagyok magamnak idő, hogy megszokjam a méretét. Most kemény szexre van szükségem. 

Már a harmadik körön vagyunk túl, de még vágyom rá. Nem tudom, mi van ma velem, de nagyon kanos vagyok. Szerelmem fekszem félig és pihegünk. Remélem Yoonginak is még van ereje legalább két menetre.

Éjfélkor az ágyban koccintunk. 

A még két menetből egész hajnalig húzódó szex lett. Mindketten kiadtuk magunkból az állatot. Remélem azért nem fog ez annyira fájni reggel.

Kicsit kótyagosan ébredek.

- Boldog új évet! - ül mellém egy csésze forró csokival. - Ez a tied. - adja át az italt.
- Boldog új évet! - mosolygom rá és nehézkesen felülök. És igen, érzem a tegnap este utóhatásait. - Köszi.
- Látom, meggyötörtelek. - mondja együttérzően.
- Nem vészes, csak kicsit még pihennék...  - csak bólint egyet és elkezdi összeszedni a dolgainkat. Hát sajnos vége a szünetnek. Holnap vissza kell mennünk a koliba és már január 3-án indul az újabb félév. Pedig milyen jó lenne még maradni itt...

A nap felét az ágyban töltöttem, Yoongi hozott finom levest, amit frissen készített nekem. 

Estére már ismét embernek nézek ki. Átnézünk mindent, hogy elpakoltunk-e rendesen, majd egy jó forró zuhany után hamar el is alszunk.

Reggel arra ébredek, hogy szerelmem halk hangját hallom, azt nem tudom kivenni kivel és mit beszél, ahhoz még túlságosan félálomban vagyok. 

- Ideje felkelni! - simogatja meg vállamat Yoongi. Megesszük a reggelit. 

- Kivel beszéltél reggel? -kérdem, kicsit kíváncsi vagyok.
- Nem beszéltem senkivel... - mosolyog rám. - Biztos álmodtad... - veszi el előlem az üres tányért. Pedig megesküdtem volna, hogy láttad a félhomályban mobillal a kezében...

Kicsit szomorkásan ülök be az autóba szerelmem mellé. Nem akarok visszamenni!!! 
Az út a koliban hosszú és unalmas volt. Szinte alig beszéltünk és félúton be is aludtam. Mire visszaértünk már szürkülni kezdett. Belépünk a koli bejárati ajtaján. Yoongi odamegy a recepciós hölgyhöz és beszél vele. Kicsit értetlenkedve nézem. Nem értem, mit akarhat vele megbeszélni. 
A nő mosolyog rá és keres valamit a pultban, egy papírt vesz elő és Yoongi magához int.
- Ezt írd alá. - mondja a recepciós. Szerelmem kezembe nyomja a tollat. Nem tudom milyen papír, de aláírom. Miután letettem a tollat a nő a kezembe nyom egy kulcsot. Értetlenül nézek rá, majd Yoongira. 
- Ez mi? - kérdem.
- Az új szobád kulcsa. - mosolyog rám a hölgy. - Élvezd ki, ebben az évben egyedül leszel... 
- Menjünk! - szól rám Yoongi. Maga után húz, közben a kulcsot nézem.
- De mi ez? Miért új szoba? - értetlenkedem.
- Kész lettek az ötödik emelet szobái... - magyarázza.
- De én nem akarok átköltözni... - mondom szomorúan. Majd eszembe jut attól, hogy megkaptam a kulcsot még nem kell átköltöznöm... a fene sem veszi észre, hogy nem ott lakom.

A liftbe beszállunk és Yoongi megnyomja a 2 emelet és az 5 emelet gombját. Nagyon nem törődöm vele, hisz a cuccaim a látszat miatt ott kell tárolnom. Yoongi kiszáll a másodikon, mielőtt becsukódik az ajtó, odaszólok neki, hogy mindjárt jövök. 

Nagyon tuti az új szoba. Kár, hogy nem itt fogunk lakni. A bőröndömet a földre dobom és kicsit körülnézek. Pár perc után megunom és visszamegyek a régi szobámba a szerelmemhez. Boldogan nyitok be, de lehervad az arcomról a mosoly, mikor meglátom, hogy Yoongi a ruháimat szedi ki a szekrényből és az ágy közepére halmozza. Nem várhatott volna ez holnapig?!

--------------------------------------------------------------------------------

Kicsit megfáztam, ezért a koncentrációm nem a legjobb... bocsi az esetleges hibákért!