ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

22.

- Hanna várj már.. - fogta meg a kezem Anna.

- de olyan sötét van itt.. - mondtam mire Anna csak elmosolyodott. - muszálj nekünk átvágni az erdőn? A tanár úr nem talált egyszerűbb útvonalat? - mondtam idegesen.

- hé..

- hm? - néztem rá a lányra.

- Már nem tudom titkolni.. - mondta a lány majd maga felé forditott a sötétben.Szemeit megvilágította a hold fénye.

Olyan gyönyörű..

- mi?  Mit? - azthiszem most jön az a rész mikor bevalja hogy egy 1038 éves vámpír.. Felajánlanám neki a nyakam, ugyanis nem vagyok vas hiányos és tökéletes a vércsoportom is!

- figyelj..  - mondta majd mélyen a szemembe nézett.

kérlek legyél vámpír, kérlek legyél vámpír kérlek kérlek kérleek!

- szeretlek! - mondta Anna,és megfogta az arcom, puha és lágy érintésébe bele borzongtam.Anna lehunyta szemeit, közelebb hajolt hozzám és...

- Hannaaa, héé! Kelj fől!! - ébredtem fel a lányok rikácsolására, Basszus, ezt csak álmodtam.. Baszki..
Amanda,Jess,és Emily elöttünk áltak..

- mit álmodtál?? Egészvégig azt hajtogattad hogy
" kérlek legyél vámpír, kérlek legyél vámpír!" - mondta nevetve Emily.Remélem csak ezt mondtam...
A lány hangja hallatán Daniel felébredt. Ja, hogy mi együtt aludtunk.. Ahaa

-  jó reggelt! Én vámpír vagyok! - mondta Daniel mosolyogva, és Emilyre nézett.

- igazából este 8óra van éé..- Ekkor megjelent egy fekete hajú srác.

- sziaa szivi, indulhatunk a szállásra? Nagyon álmos vagyok! - bújt Emilyhez a fiú.Miafasz..Ez az a fiú, aki melett én ültem.. Mielött Anna ell nem hesegette mellőlem..Együtt vannak,nemis tudtam.Emily sosem említette hogy van valakije..Szivi..?? Pff..
Daniel fölált, elköszönt,és magával húzott. Miután leszáltunk,a hotel elött áltunk.. Azt hittem még kirándulni megyünk,na sebaj..
Daniel leült a padra, majd táskáját ledobta. Fejjét lehajtva motyogott az órra alatt..

hideg van.. Fázok, lehet kelett volna mégis egy pulcsi..

- bocsi, én csak nem szerettem volna tovább nézni őket, nem akartalak olyan váratlanúl elráncigálni..Nincs nálla esélyem, rohadtúl nincsen.Eleinte csak reméltem,hátha lesz belőle valami, de kicseszettül nem..

- hé, nincsen semmi baj.. - mondtam és leültem Daniel mellé..
Hideg a pad..A fiú felállított majd a fenekem alá tuszkolta a táskáját hogy üljek rá.. Nem vagyok valami jó az ilyesmiben..egy cipőben járunk,tennem kell valamit!
Kezemet a fiú hátára helyeztem és simizni kezdtem vigasztalás képp.

A diákok minket figyelnek..