ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

8.🤍

Miután Derek felvetette a kérdést nos, sodródtunk tovább az árral.Vak sötétben.Pulcsim ujját szorítva,néztem végig az úton.Minden olyan rideg volt,és hideg,de valamien módon kellemes is volt egyben.Tökéletes éjszakázásnak a kezdetébe léptünk.Csak valami hiányzott,Anna mással volt.Öszintét megvalva,soha nem kezdett el olyan miatt hanyagolni akibe aktuálisan szerelmes.Sirni volt kedvem.Amanda melett sétáltam.Nem beszéltünk nagyon, a séta fojamán elkérte a pulcsim,mire én autómatikusan oda adtam neki.A vicc a dologban az hogy,én sokkal kisebb vagyok nála,de a pulcsim jó volt rá.Nevetgéltünk, fotózkodtunk.Jól éreztem magam vele.És úgy tűnt, kölcsönös volt az érzés.Bandoroltunk az éjszakában,majd bementünk a part menti régies kajáldába.Kisebb tömeggel vonultunk be."Pop'S" feliratban pompázott ez a kis vendéglő hely.Piros és sárga led fénnyel megborított világitás,elég jó éjszakai hangulatot nyújtott.A pincér hölgy, görkoriban suhant az ajtó elé, és ki tárta előttünk azt.Majd kedvesen köszöntött minket.

- szép jó estét fiatalok! Gyertek,gyertek üljetek csak le. - Miután leültünk mindannyian, a hölgy le rakott elénk egy,egy étlapot. körülödtünk cikázott jegyzett tömbbel a kezében.Ide - oda gurult,hol egy asztalnál vette fel a rendelést, hol épp a kasszánál foglalatoskodott.
Egy asztalnál ültünk 4-en.
Will,Lisa,Amanda és én. Anna Derekekkel ült, azthittem ott bőgöm el magam. Ezeken gondolkoztam miközben a mellettünk lévő asztalt néztem.
-Jól vagy?- kérdezte Amanda a már sokszor elhangzott kérdést
-Igen, persze -mondtam továbbra is a mellettünk lévő asztalt nézve. -Ki akarsz menni levegőzni? -kérdezte Amanda törődően -Neem, jól vagyok, tényleg hidd el. -mondtam mosolyogva.
De ami utánna következett,arra nem számítottam. Az ajtó kinyílt és Willt, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy jól látok és tényleg ő az felálltam az asztaltól, és a fiú felé vettem az irányt majd boldogan a nyakába ugrottam. Will egy nagyon régi fiú barátom, egy városba laktunk, de elköltöztek. Nagyon rég nem láttuk egymást, és tényleg nagyon hiányzott. Őszintén nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá, hogy mi lenne, ha nem költöztek volna és ilyesmi kérdéseket tettem fel magamnak nap, mint nap. Hihetetlenül boldog voltam mikor megláttam. Mikor visszafordultam Anna szúrós tekintettel nézett rám. De egyáltalán nem érdekelt. Én egyszersem, szóltam meg, hogy miért van annyit Derekekkel, éshogy miért taszít el magától. Szóval csak ránézve megvontam a vállam majd Willhez fordultam. -Úristeeen ezer éve nem láttalak -mondtam majd újra megöleltem a fiút. -Hogyhogy ittvagy? -kérdeztem már az asztalnál ülve
-Nyaralunk, és te? -kérdezte és beleivott az üdítőjébe
-Kirándulás, kéthetes. Ti meddig lesztek? -kérdeztem félve, gondolva,hogy most jött, de már el is megy.
-Péntek -mondta bíztató mosollyal az arcán. -hihetetlen hogy ennyi időbe telt, míg megtaláltuk egymást.De már ittvan,és csak ez számít.
-nagyon tetszik a hajad - mondta Will mosolyogva,mire énis elmosolyodtam.
-köszönöm - mondtam,majd fogtam az üdítőjét és bele ittam.Málna szörp volt benne,és eléggé savanyú volt.Akaratlanul de telibe pofán csuláztam Willt.Erre mind a ketten egyszerre nevettünk fel.
-Hülye -mondta még mindig nevetve majd kért egy új málnaszörpöt majd megköszönte és felém fordult.
-Ha lehet, ezt már ne köpd rám -mondta mosolyogva mire én csak szórakozottan felnevettem. Ó, igen, amúgy maga az étterem nagyon szép volt.
Az étteremből kiérve megcsapott a friss levegő. Annaek előtt mentünk, nem fordultam hátra, de éreztem Anna szúrós tekintetét. -Most hova  fogunk menni? -kérdezte érdeklődően Amanda
-Kiszöktetek ugye? -nézett rám Will mosolyogva
-Most tűnik fel? -kérdeztem majd mind a ketten felnevettünk
-Szerintem menjünk vissza a partra, és várjuk meg a napfelkeltét -javasoltam mire mindenki egyetértett
-Ne foglalkozz velük, szánalmasak -hallottam hátulról Derek hangját
-Most komolyan, Derek -fordultam hátra Szánalmas vagy! Tevagy az a tipikus gazdag, síkhülye srác aki minden lány álma, és ezt teis nagyon jól tudod! Amit kiis használsz! Eljátszod a nagy hősszerelmest, és előadod Annanak, hogy vele más lesz. Teljesen eltaszítassz tőle mindenkit és önző módon kisajátítod. Szörnyen eltaszítassz tőle, aztán meg elvárjátok, hogy ápoljam a lelkét, mert találtál egy jobbat! -tört ki belőllem majd a motel partja felé vettem az irányt Willel.
-Jól vagy? -kérdezte és letörölte a könnyeimet.
Will az aki előtt nincsenek titkaim, mennyire szeretem Annat, és, hogy mennyire eltaszított magától. Nem mondom neki azt, hogy igen persze, jólvagyok, mert ismer. Próbálkozni is felesleges. Így indultunk vissza a parthoz.