ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

27.

- ne kínozz! - mondtam majd  az arcomat tenyerembe temettem,mire elnevette magát a lány.Kezeit a combomra helyezte és rám nézett.

- Hanna.. Harisnya! - most felirhatnálak a panasz könybe! De mivel szeretlek ezért nem teszek ellene semmit sem.Dicsérj meg!! - mondta hencegve a lány majd mind két kezével behálozta a combom.

- de nincs is harisnyám! - mondtam mire  Anna elmosolyodott majd köremivel cirkászni kezdett a csupasz combomon amitől kirázott a hideg.

- értem értem.. ölelés!! - mondta Anna majd lábaim közt helyet csinált magának majd hozzám bújt és lassan a derekamra helyezte kezeit és megölelt.

" ölelés!!"  Daniel is ugyanezt mondta..

- hiányzott már ez.. - mondta Anna és felsóhajtott.

- nekem is, nagyon.. - mondtam halkan.
Elsem tudod hinni mennyire..

Ez az ölelés még Daniel ölelésénél is tökéletesebb..

- akkor mégis mi van köztetek Daniellel? - súgtotta Anna.

- semmi egyéb mint,a távolság. - mondtam magabiztosan.

- aludjunk ma együtt.. Este Lisaval át
szökünk hozzátok szóval az ajtótok maradjon nyitva. - mondta Anna és eltolt magátol, de kezei még mindig a derekamon volt.

- jó, én benne vagyok! - mondtam mosolyogva.

- menjünk vissza mert Derek már biztosan keres.. - mondta Anna és hátrálni kezdett.

- jó.. - mondtam majd kisétáltunk a mosdóból.

Daniel az asztalunknál ült.És a telefonját nyomkodta.Rá tamaszkodtam az asztalra majd ki vettem egy szívó szálat az asztalon lévő kis tartóbol majd az üditőbe helyeztem és inni kezdtem.

- na mi volt? - kérdezte a fiú. - miért vagy ennyire boldog? - kérdezte Daniel.

- azért, mert ma velem alszik! - éreztem meg a derekamon Anna kezét végig símitani, majd leült elénk Derek társaságában.

- i-igen.. - nyeltem félre az üditőt mire Daniel megpaskolta a hátam, majd mindenki fölnevetett.

Hát ezek?..

- nem vagy te olyan rosz mint aminek elő allítod magad Hannácska! - mondta Derek majd elvette a palacsintát a tányérból és enni kezdte.

"Hannácska"? Anyám..