ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

20.

A műszak után elindultam a buszmegállóba,közben csörgetni kezdtem Anna számát.

Olyan furán érzem magam most.. De biztosan csak a sötét miatt van.. Hála istennek Petrick azt mondta hogy belefér ha egy két órával tovább maradok, és ezzel megemeli a fizetésemet is, szóval kezdhetek gyűjteni..
$|c'can't d$$⁶@6_
Amíg várakoztam az előttem járó autókat figyeltem.Ember már szinte nem is volt látható azKk utcában.Egyedül énlblbbbb;;b;;b;llkkkkkb!;h álltaKk??!u%nk akim a buszmegállóban.

Remélem tudunk beszélni most..

Perceken belül fogadta a hívásomat amire annyira nem számítottam hogy kezdetben alig mertem megszólalni.

- Szia.. - motyogtam a telefonba.

- Szia manó, miujság? - szólt a telefonba Anna mire egy nagy mosoly ült ki az arcomra.

- Háát.. - bámultam magam elé.
- Semmi különös,veled? Milyen az új suli? - kérdeztem miközben ajkamat harapdáltam.

- Kikönyörögtem hogy had legyek magán tanuló cserébe anyu fogadott valami spanyol tanárt hogy fejleszteni tudjam a nyelvtudásom.. - mesélte miközben fura hangokat hallottam magam mögül de tudtam hogy csak a képzeletem játszik velem ezért nem igazán törődtem ezzel a kis "bábbal" hanem inkább Annára koncentráltam.

- Nyelvtudás mi? - kuncogtam a telefonba mire halottam ahogyan a mobil másik oldalán Anna felnevet.

- Dee nem úgy! - nyomta meg az utolsó szót mire elmosolyodtam.
- Jaj de huncut itt valaki.. - fűzte hozzá mire éreztem ahogyan a fejem paradicsom vörössé válik.

- Te kezdted - vágtam rá.
- A nyelvtudásoddal.. - szálltam be a játékba majd felszálltam az éppen beérkező buszra.

- Ha veled vagyok akkor nyilván jó.. - mondta halkan mire zavaromban olyat sikítottam volna,de nem tettem mivel a busz másik végében lévő ijesztő szemekkel bámuló néni igazán megrémisztett.

- Hiányzol nagyon nagyon nagyon nagyon - sóhajtottam fel.

- De cuki vagy - visított a telefonba amit mosolyogva elhúztam a fülem mellől.

Milyen hangos!

- Te is nagyon nagyon nagyon hiányzol! - mondta miközben leszálltam a buszról és a ház felé kezdtem el kullogni.

- És amúgy milyen az új hely? - kérdeztem miközben a zárba illesztettem a kulcsot majd elfordította azt és bementem az ajtón.

- Szar - válaszolt röviden tömören.

- Miért? - bújtam ki a kabátomból amit egyúttal a fogasra dobtam majd megindultam az emeletre.

- Mert nem vagy itt! - mondta mire annyira elkezdtem örülni hogy hirtelenjében arra sem figyeltem hogy hova lépek,így hát sikeresen estem egy nagyot.

- Haló? Itt vagy? - szólt Anna a telefonba mire fájdalmasan a telefonomért nyúltam majd felálltam.

- Igen itt - néztem a térdemre amin egy kisebb seb keletkezett.

Nagyszerű
Ez nagyon jól fog mutatni ha szoknyában megyek majd dolgozni..

Időközben elmentem zuhanyozni azonban a hívást még mindig nem szakítottuk meg.

- Szóval,mikor találkozunk? - kérdeztem miközben felhúztam a lábaimat amit követően kiszaladt a kádból a víz.

Ügyes vagy Hanna!

- Még nem tudom babám.. De ha lehet minél hamarabb! De várjunk,ha jól hallom fürdesz most? - kérdezte.

- Eltaláltad - mosolyodtam ell.

- Ahhhhhh ne már! Együtt akarok fürödni veled! - siránkozott.

- Az mondjuk tényleg jó lenne.. - sóhajtottam.

- Várjá - mondta majd a telefon túloldalán motoszkálás hallatszott.

- Miaz? - kérdeztem ásítva.

- Pillanaaanat!

Jó akkor ezek szerint várnom kell.. Annyira boldog vagyok most.. De sokkal boldogabb lennék ha tényleg együtt lehetnénk most..

- Mostmár itt vagyok! - szólt a telefonba.

- Mit csinálsz? - ásítottam ismét.

- Fürdök - vágta rá.
- Nem akartam hogy egyedül fürödj - mondtam mire elmosolyodtam.

- Édeseeeem! - jött rám az a tipikus kislányos zavar.

- Együtt fürdünk mostmár - kuncogott fel aranyosan.

Mikor már eljött a lefekvés ideje még utoljára elköszöntem Annától végül lehunytam a szemeim.