ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

14.

Mikor fölébredtem hajnali három óra volt. Minden erőmet összeszedve kibújtam az ágyból amit követően Maya a kezemért nyúlt.

- Hova mész? - kérdezte hunyorítva.

- Készülődni.. - mondtam miközben az ajtóhoz indultam.

- Ilyenkor? Jó,várj meg.. - mondta a lány miközben nyújtózkodott egy nagyot majd mellém sietett.

Utunk további része a konyhába tartott ahol jelentősen kupi volt.
Miután felkapcsoltam a villanyt neki is láttunk a takarításnak.

- Egyébként veled álmodtam éppen.. - nézett rám mosolyogva Maya.

- Na és mit? - néztem rá miközben dobáltam ki a sörös üvegeket.

- Nem tudom,szexeltünk vagy micsoda szóval azért kár volt felkeltened.. - nézett rám ásítva mire csak rá néztem majd elnevettem magam.

- Avval vigyázz mert eltudja vágni a kezed! - utalt a kezemben álló széttört alkoholos üvegre

- Figyelek én,amúgy is egy kis vágás nem a világ vége.. - forgattam meg a szemeimet.

- Ez kurva depis volt kedvesem! - nevetett fel Maya mire csak mosolyogva megráztam a fejemet.

- Nem úgy értettem! - néztem rá mire csak bólintott egy aprót

- Oké,oké! - mondta.

( Esetleg ha valamelyik olvasómnak gondjai vannak érdemes megtalálni elsősorban lelkibékét,igaz hogy nehéz, de hé,nyugi! Át kell gondolnod a helyzetedet,majd megpróbálni túl lépni,elhagyni a fájó dolgokat,továbblépni mivel ha minden helyen ahol megsebződtél leragadsz,nem lesz jobb ezért érdemes elmondani egy közel állónak hogy mi az ami fáj,hogy mentő kezet nyújtson. Mint ahogyan Maya is mondta nem szabad magadban tartanod!Még mielőtt pszichológushoz vagy egyéb mentális gondokkal foglalkozó orvoshoz fordulnál,gondold át a helyzetedet,nem vagy egyedül! barátok,családtagok,esetleg tanárok,vagy szülőknek is elmondhatjátok ha nem érzitek jól magatokat,innen is sok kitartást kisbogyók! <3 )

- Annyira fáradt vagyok! - sóhajtott fel Maya.

- Tudom,én is nagyon.. - nyújtózkodtam.
- Csináljak egy kávét? - néztem rá.

- Igen legyen szíves Miss Diaz! - ült fel a pultra.

Amint végeztünk a takarítással kiszellőztettünk ugyanis rohadt erős volt az alkohol szag.

- Ez a Cameron nem semmi! - kortyolt a kávéjába Maya.

- Hát.. - néztem rá fáradtan mire felnevettünk.

- Mennyünk föl! - kapaszkodott a nadrágomba majd megindultunk a lépcsőn.

Mikor a szobába értünk Maya vissza feküdt én pedig öltözködni kezdtem.

- Nagyon szexis ez az egyenruha.. Még mindig! - mosolygott rám.

- Mennyi az idő? - kérdeztem mire Maya a telefonomért nyúlt.

- Most múlt öt óra.. - Ásított.
- De hova sietsz ennyire? A tanítás nem nyolckor kezdődőik? - nézett rám mire elmosolyodtam.

- Tudsz róla hogy milyen viccesen nézel ki miközben ásítasz? - néztem rá mosolyogva amit követően kikerekedett szemekkel megindult felém.

- Mondja az akinek olyan az egyenruhája mint egy nagymamának! - mutatott rám.

- De nem is! - néztem végig magamon majd vissza Mayára.

Amúgy de.

- Mármint mint egy szexi nagymama! - ölelt meg.

- Tudtam ám! - mondtam önelégülten majd a táskámért nyúltam.

- Lassan amúgy nekem is mennem kell.. - bújt vissza az agyba.
- Apu el akar vinni reggelizni aztán megyek dolgozni.. - Ásított.

- Az jó progi! - nyújtózkodtam.

- Cameron még itthon van? - takarózott be.

- Nincs.. - ültem le az ágyra.
- Ha majd elmész kulcsold be az ajtót - nyújtottam felé a kulcsomat amit az éjjeli szekrényre rakott.

- Oké.. - hunyta le szemeit.
- Remélem tovább álmodom azt az álmot.. - mondta mire elmosolyodtam.

Hülyeee!

Továbbá ismét a telefonomra néztem amin 5:17 állt. Halkan Maya mellé settenkedtem,majd óvatosan elsöpörtem az arcába logó hajtincseket és nyomtam az arcára egy puszit,majd megindultam a lépcsőn.

Mint mindig, most is a buszmegálló padján lógattam a lábamat és vártam a buszomat.

Ilyenkor jönnek egyáltalán buszok?
Anna vajon bent van már? Miattam képes volt ilyen korán bemenni.. Tehát..
Azta.. Zombi vagyok,de nyakamat rá hogy ő olyan fitt lesz mint még soha..
Vajon anyát már lehet hívni? Biztosan alszik most.. Ahj anya.. Ha lehetne,elvenném minden fájdalmát és hordoznám magammal.. A sok teher ami az évek során rá zúdult, plussz most hogy kórházban van.. Biztosan aggódik most mindenért.. Rossz látni hogy napról napra egyre vékonyabb.. Ezt az evés zavarral magyarázták.. Nagyon rossz..

Amint felkaptam a tekintetem a buszom épp előttem állt amire gyorsan fel is szálltam.

Péntek van.. A hétvégén Danielel edzem, Kedden pedig kirándulás.. Bár mindegy.. Anna biztosan Derekkel vagy Nathannal.. Ah mindegy.. Én meg semmit sem tudok tenni ez ellen.De nem is tudnék nagyon mit tenni.. Már amúgy sem vágyik a társaságomra,a most összefutásunk sem nevezhető reggeli együtt töltésnek,ez egy szimpla matek korep lesz amire még fel sem készültem..De ez így van rendjén.Nem láncolhatok magamhoz senkit sem.. És nem is fogok. Vagyis megpróbálom..

Szokás szerint leszálltam félúton a buszról és egyenesen a boltba indultam.

Mit kéne vennem? Vagyis inkább mit kéne ennem? Hmm..
Veszek egy barackos teát és mondjuuuuuuuk.. egy rágót! Csodás reggeli mit ne mondjak.. De jó ez így péntek reggel.

Amint fizettem a buszmegállóhoz mentem.

Jöhetne már a busz.. Szétfagyok!

Öt perc várakozás után felhagytam mindennel és megindultam gyalog az iskolához.

5:50 van.. Ez rohadtul reggel még..
Mindjárt elalszom nyitott szemmel..

Amint beértem kinéztem magamnak egy asztalt amire gyorsan lepakoltam majd várni kezdtem.

Hol lehet már Anna? Hat óra van..

Továbbá fejemet az asztalra hajtottam és vártam tovább.

Ne aludj ell.. Ne aludj ell.. Ne aludj ell...

Végül mi lett? 😁