6.

358 25 3
                                    

Hétfő reggel Will autójában ültem mikor kaptam egy eléggé fura telefonhívást Yasutól. Miszerint betörtek a kávézóba.

Amilyen gyorsan csak tudtam oda siettem. A kirakat üvege be volt törve, a székekből sem annyi volt mint amennyi. A falon levő festményekből szinte egy sem volt már meg. Egyszerűen nem jutottam szóhoz.

- Mi a fene történt? - néztem Yasura aki a rendőrök számát csörgette.

- Reggel bejöttem és már minden így volt - sóhajtott.

Csak Petrickhez mentem aki fejét fogva bámult jobbra balra.

- Semmi baj, helyre pofozzuk rendben? - tettem a kezem az ősz hajú férfi vállára.

- Hanna, nincs elég pénzünk rá.. Még a rádiót is elvitték - csuklott ell a hangja.

- Azta kurva - figyeltünk fel Maya hangjára aki éppen abban a pillanatban lépett be az ajtón.

Negyed óra múlva egy rendőr autó állt be a kávézó elé.
Felmérték a károkat, végül annyit mondták hogy vissza nézik a kamerát hogy eltudjak kapni a bűnösöket.
A kávézót bezártuk, és elkezdtünk sepregetni annak reményében hogy egy fokkal jobb legyen. Mindannyiuknak sírni volt kedve, tudtuk ha tovább bámuljuk a másikat az egyikünk úgyis elbőgi magát.
Két óra múltán felszedtük az üveg szilánkokat és vissza állítottuk a székeket valamint az asztalokat már amennyi még használhatónak tűnt. Annyi szerencsénk volt, hogy a mosodában nem tettek kárt. De annak ajtaját sem kímélték.

- Maya dobjuk össze a pénzt - ültem le a rózsaszín malacka mellé kinek arcán most egy csepp mosoly sem volt.

- Elkezdek gyűjteni - sóhajtott.

- És én is! - ült le közénk Yasu.

- Jaj istenem!.. - hallottuk meg magunk mögül Grace hangját.

Miután megnyugtattuk a kétségbeesett nőt Mayával és Yasuval össze dugtuk a fejünket.

- Nekem van valamennyi pénzem félre rakva - vette elő telefonját Yasu.

- Én jövőhéten kapok fizut! - támaszkodott rám Maya.

- Van bankkártyám.. De nem tudom mennyi pénz van rajta - gondolkodtam ell.

- Hagyjátok csak.. Ebből a romhalmazból nem lehet csak úgy várat építeni - húzott ki egy széket Petrick majd leült rá.

- Ha várat nem is, kávézót lehet - mosolygott ránk Maya.

Az éjszaka már neki is fogtunk a kávézónak. Míg Yasu figyelt a helyre Mayával elmentünk levenni a kártyámról a pénzt.

- Na mennyi? - kérdeztem.

- Kezdésnek tökéletes! - karolt belém majd arcán egy széles mosollyal megindultunk vissza a kávézóba.

ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...Donde viven las historias. Descúbrelo ahora