ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

19.

Útközben elváltunk Mayával tehát egyedül ballagtam végül haza.
Amint a házba értem az emeletre kullogtam és elmentem fürdeni.

Igazán kesőre jár.. Nem hinném hogy most kéne zaklatnom Annát..

Mikor kimásztam a kádból a törülközőt magamra csavartam és a szobámba indultam. Miután felöltöztem lementem a konyhába és csináltam egy szendót majd kiterültem a kanapén és keresgélni kezdtem valami filmet.

Hosszas gondolkodás után végül nem írtam Annának hiszen tényleg  kesőre járt  tehát belebújtam az ágyba és lassan elaludtam.

Reggel mikor felébredtem minden erőmet összeszedtem és neki álltam készülődni.

Mikor végeztem felvettem még a kabátomat és elindultam a kávézóhoz.

Az oda tartó út eléggé unalmasnak bizonyult hiszen mondhatni üres volt a busz amin utaztam.

Meg túl korán van.. Na mindegy..

Amíg utaztam többször is elővettem a telefonomat hogy felhívjam Annát de nem tettem meg.

Most ha fogadná a hívásomat is mit tudnék neki mondani? "Szia hogy vagy?" Vagy hogy "Szia mizu?" Egyáltalán miért gondolom túl? Nem szakítottunk csak kicsit összekaptunk.. Szóval.. Majd a mai műszak után esküszöm hogy felhívom.. Mert hát már iszonyatosan hiányzik..

Azt hiszem itt az ideje hogy gyűjtsek egy kis pénzt hogy eltudjak menni Annához.. Ez így nem mehet tovább.. Majd rákérdezek Petricknél hogy esetleg nem túlórázhatnék.. Nem tudom hogy menni fog-e de megkell próbálnom..

Amikoe beértem a kávézóba Petrick épp az asztalok alól sepert ki.

- Oh! Jó reggelt.. - mosolygott rám amit viszonoztam.

- Jó reggelt - néztem a férfira majd magamra kötöttem a kis kötényemet és törölgetni kezdtem a gépeket.

- Hogy hogy ilyen korán? - szólalt fel Petrick miközben a felmosó vizet maga mellé húzta.

- Hát csak gondoltam nem árt ha hamarabb bejövök.. - gondolkodtam ell.
- Kayle? Derek itt van? - kérdeztem a pultra támaszkodva.

- Derek hamarosan jön.. - nézett a falon lévő órára.
- Kayle meg szokásához híven úgyis késik.. - kacagott fel mire elmosolyodtam.

- Egyébként.. Petrick,van felesége? - néztem a férfira miközben a körmömet babráltam.

- Igen,már 25 éve.. - mesélte nekem háttal állva miközben alaposan felmosolyott az asztalok körül.Nem kellett ahhoz látnom az arcát  hogy tudjam hogy mosolyog hiszen hallható volt a  hangján is.
- Egyébként honnét jött ez a kérdés? - kérdezte miközben a rádióhoz ballagott boldogan.

- Csak szeretném jobban megismerni,meg hát a gyűrű az ujján felkeltette az érdeklődésemet - mondtam mire Petrick hátra fordulva  rámnézett és egyúttal rám kacsintott ami láttán felkuncogtam.

- Mesélj bogaram,megtaláltad már a délceg hercegedet? - nézett rám.

Inkább hercegnőt mint herceget..

- Igen - bólintottam.
- Csak most össze vesztünk egy kicsit.. - bámultam a levegőbe.

- Ejnye..
- Mi volt a vita forrása már ha nem túl személyes? - kérdezte miközben bekapcsolta a rádiót.

- Háát.. Meghalt a cicánk - jelentettem ki mire Petrick felnevetett.

- Sajnálom bogaram.. De ezen tényleg nem kellene vezekednetek.. Mindkettőtöknek rossz most,de idővel jobb lesz minden.. Legyen ez a legkisebb vita ami valaha köztetek alapult.. - ült le a rádió melletti asztalhoz.

- Igen tudom.. - ültem le vele szemben.
- Meséljen még - mosolyogtam Petrickre aki szemét forgatva bólintott végül ő is elejtett egy kis mosolyt.

- Előbb igyunk egy kávét - kacagott fel.
- Elfáradtam.. - állt fel az asztaltól majd röpke lépteket véve megindult a pulthoz mire én is feláltam azonban intett hogy maradjak majd ő intézi.

Ahj de lassan telik az idő..

Miután Petrick vissza jött letett az asztalra egy egy csésze kávét amit iszogatni kezdtünk.
Időközben elmesélte hogy a kávézót már 8 éve vezeti, és hogy kezdetben az apukája vezette aki elhúnyt annak idején.Elmesélte azt is hogy a feleségével még fiatalabb korukban ismerkedtek meg, még tizenévesen.Egy suliba jártak,kezdetben sosem beszéltek egymással,aztán egynap szégyellősen elkérte a radírját, ennél a résznél egy halovány mosoly ült ki az arcára. Hozzá fűzte azt is hogy óraközben félszemmel  látta ahogyan a radírjára rajzol,abban a pillanatban tudta már hogy egyszer ő lesz a felesége..

Egy hosszas őszinte beszélgetés után megérkezett Derek aki amint beért hozzánk lépett majd egy mozdulattal össze vissza kocolta a hajam amit követően felaltam majd kibujtam a kötényemből és neki iramodtam amin jókat kacagott az asztalnál ülő őszig hajú. 

Sziasztok,bocsánatot szeretnék kérni amiért ilyen sokáig elhúzódott ez a rész.. 😅 Remélem tetszett ennek ellenére hogy ilyen későn jött ki..
Köszönöm hogy elolvastad,legyen szép napod ❤️