ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

3.kötet. ❄️

Az óra végén Emily keltett fel. A teremben a lámpák nem égtek,közvetlen hideg volt, és sötét.
Az ablakon át beszűrődő fény világította be az egész termet,éppen annyi fény volt,hogy egymásra lássunk.
A teremben csak négyen voltunk. Daniel,Emily,Lisa és én.

- héé, hogy aludtál? - hajolt le hozzám Emily.

- háát nem eleget, sem keveset! De mondhatni jól.. - mondtam.
- egyébként, mi a következő óra? - kérdeztem nyújtózkodva.

- nem lesz semmi. - ült fel a szemközti padra Emily.

- mi,miért nem? - bámultam magam elé kómásan.

- szerelnek megint vagy mi.. - mondta Lisa miközben a táblára firkált.

Legalább haza mehetünk..

- jössz velünk haza? - kérdezte Daniel.

- mennyünk.. - mondtam.

- na gyere! - fogta meg a kezem Emily, majd az ajtóhoz húzott.

- várj, a táskám! - fordúltam vissza,azonban Daniel már hozta is,és a kezembe adta.

- köszönöm. - mondtam mire csak rám mosolygott.

A folyosón haladva beszélgettünk még,majd mikor kiértünk elváltak útjaink.

- akkor mi megyünk! Légy jó! - intettek Emilyék.

Miután elköszöntünk egymástól, megindultam a buszmegállóhoz.

Lefagyok, olyan hideg van..

Míg várakoztam egyszercsak megérkezett a buszom, majd föl is száltam rá.

Annyira unatkozom..
Vajon Anna most még suliban lehet?
ha igen.. kivel? Jól van..?
Vajon gondol rám néha?
Pff kötve hiszem!
Bár..Remélni mindig szabad..

Ahogy nézem az égboltot, igazán bevan borúlva..
Remélem nem fog esni mert akkor szarrá ázok!
Annánál vajon van esernyő? Nem szeretném hogy mire végezzen elkapja a vihar..

Míg "nosztalgiáztam" az ablakon nézelődtem ki.Mint megjósoltam,eleredt az eső.

Szuper!

Miután leszáltam, mondhatni már zuhogott az égbolt.
Erősen fújt a szél,és hideg volt.Szoknyámat combomhoz szorítva hezitáltam a buszmegállóban állva hogy mégis mit kezdjek magammal.Vártam, hogy elmenjenek a körülöttem lévő emberek, s majd haza szaladhassak gondmentesen.

Hogy ez milyen kínos! Biztosan úgy nézhetek ki mint aki összecsinálta magát, arról nem beszélve hogy a szél össze vissza fújta a hajam..

Hé.. különös érzésem van, mintha figyelnének.. Jó, mondjuk érthető is lenne hiszen igazán hülyén nézhetek ki..

Vettem egy nagy leveőt, majd megindultam azonban hirtelen félre léptem, és sikeresen elestem.

Baszki!

Mikor fől akartam kelni, Annával találtam szembe magam.
Egy piros ernyővel, sállal a nyakában hajolt le hozzám segitőkezet nyújtani.
Bizonytalanúl megfogtam a kezét,majd főlhúzott.

- köszönöm. - mondtam mire előkapott egy zsebkendőt és a tenyeremet törölte le vele, majd egy halvány mosolyal az arcán elment.
Minden szó nélkül a házba rohantam majd levettem mindent magamról,és beraktam egy mosást.
Míg zuhanyoztam próbáltam felfogni a történteket,amitől elkapott a boldogság..