ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

29.

Az este folyamán többször is csörgettem Willt hogy lassan indulhatna értem mert a Cappuccino amit kért ki fog hűlni azonban egyszer sem fogadta a hívásomat.

Akkor ebből buszozás lesz úgy érzem.. Na se baj!

A megállóban a Capucciono-t kortyolgattam miközben a buszomra vártam.

Amúgy se lett olyan finom..
De legalább a kezemet melegíti..

A mai munkanap kimondottan jó volt.. Grace nagyon jó társaság,ketten csináltuk felváltva 5 ember dolgát..
Hála istennek nem történt semmi baj sütés közben, konkrétan énekléssel töltöttük le az egésznapi stresszt.

Amíg ácsorogtam a hűvös buszmegállóban gondoltam felhívom Annát hiszen reggel óta nem tudtunk beszélni, azonban mikor elővettem a telefonom
meglepődöttségemre 5%-on volt.

Hát persze.. Tegnap elfelejtettem felrakni töltőre.

Percek múltán megérkezett a busz,amire egyből felszálltam.

Alig várom hogy végre haza érjek.. Eléggé fárasztó volt egésznap robotolni..

- Jó estét szép hölgy - ült le velem szembe egy idős férfi.

Ez most komoly?

Választ nem adva az ismeretlennek feláltam mellőle hogy át üljek máshova azonban mikor elhaladtam a férfi mellett,egy csapást éreztem meg a fenekemen.

Mi a franc..

Amint a busz másik végébe ültem moccanni sem mertem az imént történtek után.

Ha mindennap szoknyában jövök-megyek felkellett hogy készüljek erre is nem? Ja.. Végülis.. Mindegy..

Amíg az ablakon keresztül néztem ki az elmosódó tájra a telefonom csörögni kezdett amit egyből fogadtam és a fülemhez emeltem,de ekkor a mobilom lemerült. 

Will volt az..
Picsába már..

Miután leszálltam amilyen gyorsan csak tudtam a házhoz sétáltam de az ajtó zárva volt.

Nagyszerű! Mi fog még jönni?!

Továbbá tétlenül bámultam magam elé miközben a ház előtti lépcsőre ültem.

Talán csengessek be? Egyáltalán Anna minek zárta be az ajtót hogyha sosem szoktuk,mert tudja jól hogy csak egy kulcs van és pedig az nála van?

Miután feltápászkodtam megnyomtam a csengőt, és várni kezdtem.

Mi lesz már?

Vártam egy kicsit majd újra megnyomtam azt.

- Hé Hanna! - ált meg előttem egy vörös színű bogár autó amit egyáltalán nem tudtam hova tenni.

Az autóból Maya szállt ki,Yasu és Leo.

Aaaaaaahhh megérkezett a felmentő sereg!

- Sziasztok! - sétáltam hozzájuk majd köszönés kép megöleltem az előttem lévőeket.

- Mizu? - simogatta meg a fejem búbját Yasu.

- Dolgozni voltál? - húzta szét a kabátom Maya majd arcán egy nagy vigyorral nézett vissza rám.

- Éhes vagyok! - szólalt fel Leo mire felnevettem.

Hát már én is..

- Annyi igazából hogy kizártam magam.. - nevettem fel kínosan.