ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

31.

Műszak után Yasu haza vitt. Fáradtan kissé egy zombihoz  hasonlóan a házhoz sétáltam majd elkezdtem Anna számát csörgetni.

A kávézóban egésznap Petrick nótáját hallgattuk.. Hűha.. Ha nem negyvenszer énekeltük munka közben akkor egyszer sem.
Iszonyat álmos vagyok.. Hál istennek hogy Yasu besegített mivel ma nagyon sok vendégünk volt.. Kalye és Derek kiderült, hogy kiléptek. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet,hogy egyáltalán miért hagyták ott a kávézót.. Na de egye fene..

Amíg lefoglaltam magam az ajtó előtt álló levél kupac rúgdosásával teljesen megfeledkeztem arról hogy még mindig kint állok.

Újra hívom..

- Take my hand..
- Take my whole life too.. - dúdoltam magamban.
- For I can't help..
- falling in love with you..

Jaj miez már?!
Teljesen rákattantam erre a dalra köszönhető Petricknek..

- Mi lesz? - rúgtam gyengéden az ajtóban.

- Zárva? - halottam meg magam mögül Yasu hangját mire ijedtemben azt sem tudtam hogy hova nézzek.
- Hanyadik alkalom ez? - állt mellém karba tett kézzel.

- Hehe.. - nevettem fel kínosan.

- Sokadik. - forgatta szemeit.
- Anna! - kiáltott fel.

- Jaj már Yasu! - paskoltam háton mire felnevetett.

- Hahó! - kiáltott fel újra.

Nagyon remélem hogy nincs semmi baj.. Tényleg nem az első alkalom hogy nem nyit egyből ajtót.. De tudom hogy úgy is kifogja nyitni nemsoká..

- Hát.. - vette elő a zsebéből a cigijét amit egyből a szájába vett.

- Csak várni kell egy kicsit.. De menj nyugodtan haza.. - nyugodtattam a fiút.

- Várok veled.. - vágta rá majd matatni kezdett a másik zsebében amiből a gyújtóját húzta ki.

- De menj haza! - kezdtem ell tolni a fiút aki szinte meg se moccant.
- Biztosan fáradt vagy! - erőlködtem.
- Szóval menj!
- Egésznap dolgoztál! - fújtam ki magam.
- Szóval menj szépen haza! - néztem a jóízűen kacagó fiúra.

- Még mit nem! Kíváncsi vagyok hogy mit fog kitalálni miért nem tudja sosem kinyitni az ajtót.. - nyújtozkodott.

- Ne legyél gonosz! - néztem rá.

- Hmm - vonta meg a vállát.

Nem szóltam csak leültem a ház előtt lévő padra ahová még kiskoromban Anyáékkal ültem mindig ki.

- Hanna.. - dobta el a cigijét.
- Ha gondolod átviszlek Mayához.. - nézett rám.
- Rossz téged így látni.. Amiért nem veszed észre az igazságot - nevetett fel kissé szomorkásan.
- Egy fiatal lány vagy, akinek még iskolába kéne járnia.. - vezette tekintetét a sötét csillagos égboltra így hát én is azt kezdtem ell bámulni.
- Dolgozól hogy tudj megélni mindössze 17 évesen.. Robotolsz egésznap hogy tudd fizetni a számlákat.. Én ilyen korban kezdtem még csak el igazán élni,nem mondom hogy nem dolgoztam,mert mindennap meló után még mentem máshova is dolgozni hogy tudjak adni anyáéknak is.. Mégis fáradtan,de elmentem pár haverral iszogatni.. Bulizni - mosolygott rám miközben mesélte.
- Szóval csak azt akarom ezzel mondani hogy egy nagyon király csaj vagy.. És igazán helyén van a szíved! - dőlt nekem egy pillanatig.
- De ezt nem kellene hagynod neki.. Már igazán rákérdezhetnél hogy minek zár ki a házból órákra.. - sóhajtott.

- Fú de utállak Yasu! - ütöttem erőtlenül a fiú vállába könnyeimmel közkedve.

- Jól van semmi baj! - karolt át majd felállt mellőlem.
- Szóval Madame, beszáll a hintómba? - mutatott a fekete Jeep-jére mire felnevettem.

- Mennyünk! - mosolyogtam.