ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

9.

- Jó reggelt! - léptem be újdonsült munkahelyemre.

- Jó reggelt! - köszönt Angela.

Anna csak rám nézett majd az irodába ment.

Ch..

Csak követtem őt hogy lerakjam a kabátomat.
Fölsőmet igazítva ismét csak a cicákhoz indultam.

- Van egy kis papir munkám.. Eltűnök egy húsz percre! - szólt Angela.

Csak bólintottam majd kivettem a fehér cicust.

- Szia.. Szia.. Szia! - puszilgattam.

- Akit puszilgatsz most, tegnap az ürülékében fetrengett! - állt mellém Anna.

- Annyi baj legyen - forgattam szemeimet.

- Undi vagy - motyogta.

- Hogy mondtad? - néztem rá.

- Hallottad - kezdett ell sepregetni.

- Most miért vagy szemét? - fordultam felé.
- Tegnap még hiányoztam most meg már undorító vagyok - förmedtem rá.

- Hát, van ez így.. - mondta.

Hirtelen nem tudtam hogy mit mondjak ezért csak csöndben foglalatoskodtam a cicával amíg nem érkeztek vásárlók.

"Undi vagy.. " futott át bennem Anna szavai.

Mondjuk, igen. Biztosan én vagyok az undorító mert megpusziltam egy szaros macskát. Meg, biztosan én csaltalak meg fűvel fával, biztosan én feküdtem be úgy melléd hogy előtte dugtam mással, biztosan igazad van. Mert te ezt is jobban tudod igaz?

Csak felsóhajtottam. Ideges voltam. Próbáltam nem adni Anna szavára, de nem sikerült. Voltak percek mikor könnybelábadtak szemeim, voltak pillanatok mikor szinte már nem láttam a dühtől.

Nagyon rosszul esett.

- Jó reggelt!.. - lépett be az üzletbe egy középiskolásnak kinéző lány.

- Szia, miben segíthetek? - mosolyogtam rá.

- Hát.. - pirult ell.
- Csak kérdezni szeretnék.. - lépett a pulthoz.

- Hallgatlak.. - mosolyogtam.

- Ha kérdésed van ne őt kérdezd cicám.. Még újonc - nevetett fel Anna.

Minek kell beégetni?

- Csak annyit szeretnék kérdezni hogy van egy aranyhalam és elfogyott az eledele.. Szóval - mosolyodott ell.

- Ott tálalsz hal eledelt! - mutattam a tőlem balra levő sorra. Csak megköszönte és oda ment.

Miután fizetett fejemet a pulton támasztva bámultam az ajtót.

Unalmas..

- Mi bajod van? - néztem unottan Annára aki engem sasolt.
- Semmi - vágta rá.

- Na hála jó istennek - forgattam szemeimet.

- Mégis hogy képzeled hogy leállsz flörtölni egy fiatal lánnyal? - nézett rám.

- Mi a fenéről beszélsz?! - akadtam ki.

- Elpirult! - tárta szét kezeit.

- És én tehetek róla? - húztam fel a szemöldököm.

- Én csak azt mondom ez pedofília - nézett rám.

- 17 éves vagyok, a csajszi meg úgy talán 16 szóval nem tudom miről beszélsz kedves - ráztam a fejem.
- Ellenben te 18 vagy! Te rebegtetted a pilláidat a lányra! - csaptam a pultra.

- És ha igen? - fonta össze kezeit.

- Akkor kettőnk közt nem én vagyok az undi - jelentetten ki.

- Miért jó neked az mindig ha veszekszenek veled? - támaszkodott a pultra.

- Most is te kezdted! - néztem rá.
- Jó! - csapott a pultra.
- Kimegyünk cigizni? - sóhajtott.

- Mennyünk - forgattam szemeimet.

Míg Anna a gyufával játszadozott a kávézót bámultam. Yasu autója a már jól megszokott helyen állt.

- Mivan veled? - törtem meg a csendet.

- Unatkozom - motyogta.

- Ezért kelett lejárnod a lány előtt?

- Azt csak azért tettem mert vicces volt - mosolygott.

- Nem volt az - sóhajtottam.

- Tényleg nem hiányoztam? - kérdezte fapofával. Mikor már éppen vágtam volna rá szarkasztikusan egy "nem"et megköszörültem a torkom.

- Talán kicsit - böktem ki.

- Amúgy már reggel megfürdettem a cicákat.. - dünnyögött.

Nem tudtam hogy mit válaszoljak ezért csak elővettem a telefonomat.

- Hanna.. - figyeltem fel arra hogy fejét a vállamra hajtotta.

Lesokkoltam kissé.

- Jó illatod van - furta tekintetét a nyakamba.

- Én már tényleg nem tudlak követni - vallottam igazat.

- Műszak után gyere el velem - mondta halkan.

- Szó sem lehet róla! - vágtam rá.

- Ha mégis jönnél nyolckor a házad előtt leszek - állt fel mellőlem.

Na még mit nem..