ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

6.

Az éjszaka közepette megint felkeltem.Szememet dörzsölve a telefonomért nyúltam hogy megnézhessem rajta az időt.

4:46

Mivan? Szórakoztok velem?!

Továbbá keservesen nyújtózkodtam egyet majd felkapcsoltam a villanyt a szobában, majd elővettem az egyenruhámat hogy később ne keljen emiatt aggódnom. Továbbá a konyhába indultam hogy pakoljak valami nasit a mai napra,azonban ahogy feloltottam a lámpát két Vodkás üveggel találtam szembe magam,és egy törött boros pohárral. Amik hozzá téve ki voltak bontva,s üresen áltak a pulton. Felszedtem a széttört pohár maradványait,nos mondanom sem kell hiszen kitaláljátok úgy is.Elvágtam az ujjamat amit követően megindult belőle a vér.

Szóval Cameron ivott az este..

Megvontam a vállamat majd fogtam a két üveget és kidobtam. Továbbá átöröltem a pultot is mivel a Vodka egy bizonyos tartalma a pulton végezte ami nem árasztott valami jó szagot így kora reggel.

Megint annál maradtam hogy inkább nem viszek reggelit,majd veszek a suliba menet..

Továbbá a konyha pulton ittam a reggeli narancs levemet amin kissé elnevettem magam mivel jövő hónapban töltöm a 17-et, és ebben a korban más ember kávézik de én narancs levet szürcsölök így hajnal öt órakor.

Mikor végeztem a fürdőszoba felé vettem az irányt mivel ahhoz képest hogy alig aludtam,a hajam szanaszét állt,mint akit megkergettek vagy valami ehhez hasonló, meg hát valahogyan mégis fel kell  frissülni. 

A kádban ülve elmerengtem gondolataim ezrei közt,de még is hol anyán járt az eszem, hol pedig Annán.

A két legfontosabb ember az életemben..
És jelenleg egyikőjükkel sem tudok ott lenni. Annával nyilvánosan is megromlott a kapcsolatunk,már nem tudok tovább reménykedni hogy hátha rendbe jönnek majd köztünk a dolgok.Fel kell adjam.

Anyut meg nemtudom hogy mikor látogathatjuk meg újra.. Cameronal az ő kedve miatt próbálok kedves lenni de mivel semmi érzelem nem köt ehhez az férfihoz akit anya meglehetősen nagyon is szeret,nem tudok mindig úgy hozzáállni hogy ne emlékezetessen arra hogy édesapámat próbálja helyettesíteni. Na meg,arról nem beszélve hogy az ő székében ül,reggelizik,ebédel,vacsorázik stb. De továbbra sem hátrálhatok meg,nekem ezek a dolgok fájnak de már beleuntam.Nem szeretnék megbántani senkit sem.
Változást kell hoznom.. És akkor jó lesz mindenkinek. De hogy valjon nekem jól lesz ez így?Az már rég nem számít.

Ahogyan rendbe tettem magam, bele bújtam az egyenruhámba majd keresgélni kezdtem a fiókban egy harisnyát.

Kezdjük veled Anna.
Úgy is idegesített téged hogy sosem hordtam,
de úgy tűnik most sem fogok mivel egy rohadt harisnya sincs sehol házban.

Kínomban nevetve megráztam a fejemet majd továbbra is keresgéltem addig amíg az egyik fiókból ki nem esett egy kép amit kiránduláson csináltunk,pontosabban a buszon.A képen,Amanda, Emily, Anna, és Derek szerepelt.

Maga a képet Amanda fotózta.A lány egy nagy mosollyal az arcán egyenesen a kamerába vigyorogva csinálta a képet.Mivel kicsit elmosódottra sikerült,könnyen leszűrhető az hogy nagy valószínűséggel vihorászás közepette történt ez a fotó.Én és Anna aludtunk, Emily és Derek pedig verekedtek pontosabban egymást harapdálták ahogyan ez a fóton is látszódik.

Rég volt már..

Mosolyodtam ell.

Továbbá a visító telefonomért nyúltam,majd láttam hogy Will hív.

- Szia Hanna, hallottam hogy mi a helyzet .. Nagyon sajnálom,de tudod jól, anyukád erős asszony és minden rendben lesz úgy is! - kezdett bele Will.

- Igen tudom.. És köszönöm! Most ha nem gond nem finanszíroznám hogy erről beszéljünk.. Mesélj inkább hogy van az autód? - kérdeztem mire hallotam hogy a telefon másik oldalán felnevetett.

- Már minden rendbe a kis bogarammal.. Akarod hogy elvigyelek suliba? Ma is hideg lesz szóval.. - Halkult ell gondolkodás kép.

- Azt nagyon megköszönném! - mondtam majd egyeztettünk hogy hatra jöjjön át,és hogy mennyünk be a legközelebbi boltba reggeliért majd abba hagytuk a hívást.

Továbbá a pulton ülve lógattam a lábaimat és vártam hogy megérkezzen Will.

Egyszercsak nyílik az ajtó,de nem Will volt az hanem Cameron. A férfi anya hálójából jött ki másnapos szemekkel.

- Jóreggelt! - köszönt.

- Szia - mondtam.

- Hol - A - Vodka? - förmedt rám mire mitsem törődve vele kinevettem halkan,majd kinyitottam az ajtót Will nek mivel csak később kapcsoltam hogy egy utcányira lakik tőlünk és ha azt mondja hogy 
mindjárt ott vagyok! Akkor az a mindjárt,az tényleg mindjárt.

- Ez ki? - gorombáskodott Cameron miközben egy sört vett ki a hűtőből.

- Will - mondtam röviden tömören majd meg sem várva válaszát intettem egyet majd Willbe karolva kimentem a házból.

- Na ez meg ki volt? Sőt, ez mi volt?! - kérdezte zavarodottan mire csak felnevettem majd szememet forgatva legyintettem egyet.

- Majd az út közbe elmondom - mondtam majd beszálltunk az autóba.

Sziasztok kisbabák! Köszönöm szépen a sok megtekintést, és annak akik Vote-oltak!  ❤

Ui: kicsit változtattam a sztori írási formáján,remélem így jobban tetszik nektek is ^^