ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

21.

Miközben az udvarra mentünk azt furcsáltam igazán hogy Annát még senki sem hívta félre aminek igazán örültem.

- Sziasztooook! - lépett köreinkbe Leo majd leült Danielékhez.

- Szija - köszöntem mire csak intett hogy üljek le mellé.

- Egyébként miért jöttünk ki? - kérdezte Daniel miközben Emily hajával játszadozott.

- Mert majd pár tanár ki fog jönni és elmondják hogy melyik óra mikor lesz megtartva meg ilyesmi.. - mondta Anna majd leült mellém.

- Hat az elég uncsi - mondta Lisa miközben sóhajtott egyet.

- Hát igen.. - szólalt fel Amanda.

Megszeretném fogni a kezét.. Eddig mindig ő lépett vagyis.. Hülyeség.. Mivel ő csak kedves akar lenni velem és ennyi. Nem gondolhatom túl.
Csak.. Vagyis egy kéz fogás nem a világ vége..

Míg a többiek fecsegtek én és Anna csak ültünk egymás mellett és néztünk ki a fejünkből.

- Harisnya.. - sugta oda halkan miközben két ujjával megcsípte a combomat mire felkuncogtam halkan.

Igazán hideg az ujjai.. Ez vajon jó ürügy lenne egy közvetlen kézfogásra?Hülye
Hanna ne erőltesd ezt..

- Én nem szeretem a harisnyát.. - csíptem vissza mire arcán kiült egy halovány mosoly.

- Jó na.. - mondta miközben kezét a kézfejemre csúsztatta majd lassan össze kulcsoltuk ujjainkat amitől olyan boldogság öntött el hogy legszívesebben felugrottam volna örömömben.

Továbbá szemem sarkából a lányra néztem aki egy kis mosolyal az arcán bámult maga elé. 

Milyen aranyos.

- Hideg a kezed - mondtam annyira halkan hogy csak mi halljuk.

- Jaa bocsánat.. - mondta majd elhúzta kezét.

- Nem zavart - mondtam egy biztató mosolyal az arcomon miközben tenyeremet felé fordítva vártam hogy megfogja azt.

- Akkor jó.. - mondta fejét elfordítva egy pillanatig majd rám nézett majd össze kulcsoltuk ujjainkat.

Ez.. Ez nagyon jó így.
Vajon ő is így érez? Vajon neki is jönnek a pillangók?

- Nincs kedved enni valamit? - nézett rám mire egy mosolyal az arcomon csak bólintottam egyet majd felálltunk a többiektől.

- Mindjárt jövünk! - intettem a többieknek majd megindultunk.

Míg a hátsó bejárathoz sétáltunk lepillatottam  mivel még mindig fogtuk egymás kezét.

Ez de hiányzott már!

- Egyébként nem tolakodásból de kérdezhetek valami furát? - nézett rám mire csak bólintottam egyet.
- Mi van közted és.. Leo között? - kérdezte miközben alsó ajkát harapdálta.

Mégis mi ez a kérdés? Leo az állítólagos mostoha tesóm vagy mim, és ennél több nem is lesz!

- Semmi sem,jól kijövünk aztán ennyi.. - néztem rá mire továbbra is hezitált.

- Csak nekem azt mondta hogy jártok - mondta mire megálltam egy pillanatra majd felnevettem.

Hát ez a fiú nem normális!

- Hogy én és ő? Nem az lehetetlen szóval nyugi! Majd szólok nekii! - emeltem ki az utolsó szót miközben nyugtatás kép megfogtam az arcát mire még én is meglepődtem.

Miafaszt csinálok?

- Akkor jó ! - mondta egy félmosollyal az arcán majd tovább mentünk.

Hát ezt elbasztam..

- Egyébként mit szeretnél enni? - néztem rá miközben kezünket ujra össze fontuk. 

- Azt amit te is eszel! - mondta egy kis mosollyal az arcán.

De én nem is készültem enni most..

- Mennyünk be a pékségbe és akkor nézzünk valami sütit! - mondtam mire a közeli pékséghez vettük az irányt.

- Szóval jössz a kirándulásra? - nézett rám miközben a pékséghez értünk majd bementünk.

- Igen,ha minden igaz akkor ott leszek.. - mondtam miközben elbambultam a sok sütemény között.

- Egyébként ha már kijöttünk így a hűvösre igazán össze húzhatnád magadon a kabátot! Még harisnya sincs rajtad.. - mondta halkan mire maga felé fordított majd lehajolt a kabátom cipzárjáért majd fölhúzta lassan azt. 

- Nem vagyok már dedós.. - mondtam miközben éreztem hogy arcomra kiült a pir.

- Így ni! - egyenesedett fel hozzám majd elmosolyodott.
- Dee.. Dedós vagy kicsi Hanna! - mondta vigyorogva ami láttán én is elmosolyodtam majd vissza fordúltam a süteményekhez.

- Fogalmam sincs hogy mit vegyünk.. - mondtam miközben szemem sarkából láttam ahogyan Anna mögém áll majd fejét a vállamra hajtotta mire a szívem ugy verni kezdett mint még soha.

- Szerintem.. Vegyünk olyat! - mutatott a frissen sütött Croissant-ra mire felkuncogtam mivel tudtam hogy ez a kedvence.

Miután fizettünk karöltve kisétáltunk a boltból majd falatozni kezdtünk.

Egészen a suliig beszélgettünk,minden olyan volt mint régen.Amint beértünk mindketten órára mentünk.

A nap hamar eltelt,suli után pedig Will jött értem az autójával.

Amint haza értem köszöntem anyáéknak majd kiterültem a kanapén.

- Anya.. Biztosan ne maradjak itthon veled? - kérdeztem.

- Ezt már megbeszéltük.. Képzeld kicsim,sikerült beiratkoznom egy közeli Yoga tanfolyamra,a következő héten pedig már mehetek ha minden igaz.. -  mesélte anya mire elmosolyodtam.

- A héten meg Wellnessezni megyünk! - vágott közbe Cameron.

- Ennek örülök, ez nagyon klassz! - mondtam miközben feláltam majd nyújtozkodtam egy nagyot.
- Na megyek és veszek egy forró fürdőt mert teljesen átfagytam! - mondtam majd nyomtam egy puszit anya arcára majd felsiettem az emeletre és elmentem fürödni.

Ma nagyon jó volt Annával lenni.. Apropó majd
holnap beszélek Leoval..
Ezt mégsem hagyhatom neki azért.. Egyáltalán  nem értem hogy miért talál ki ilyet..