ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

25.

Előző rész tartalmából: 24

- Csak nem akartam a pasival egy légtérben enni - mondta szimplán mire felnevettem.
- Ez most komoly? - fagyott le egy pillanatra.

- mi az? - Ijedtem meg kissé majd kezemet a lány combjára raktam.

- Maradj itt mindjárt jövök - parkolt le az autóval majd kiszállt.

Egy ideig értetlenül néztem Anna után, majd akkor láttam hogy az apja, James a házunk előtt all.

Egyszerűen nem tudtam hova tenni, csak értetlenül bámultam Annát aki már félúton cigivel a kezében ment oda a férfihoz.

Mi a fene folyik itt?

Szemöldökömet összeráncolva bámultam tovább őket és próbáltam kivenni valamit a párbeszédből, sokra nem mentem de annyit megtudtam hogy mindketten idegesen álltak a dologhoz.

Valóban úgy tűnik hogy gáz van.. Oda kellene mennem? Vagy hagyjam őket beszélni? Hiszen lassan vagy 10 perce beszélnek..

Egy röpke sóhaj után kiszálltam az autóból majd kezeimet zsebre vágva hozzájuk ballagtam..

- Szia Hanna - köszönt a férfi.

- James - intettem neki.

- Mi a helyzet? - néztem rájuk, leginkább Annára.

- Csak menj be, mindjárt megyek én is - tette Anna a kezét a vállamra.

- Annával éppen arról beszélünk hogy haza kellene jönnie egy kis időre - vágta zsebre kezeit James.

Ajkaim szólásra nyíltak, de amint Anna felém fordult meggondoltam magam.

- Csak menny be, jó? - nézett rám mire bólintottam majd megindultam a házba.

Mennyi időre kéne elmennie? Mitcsinálnék nélküle?
És miért kell elmennie?..

Gondolkodtam. Amint a házba értem kidöltem a kanapén és várni kezdtem Annát.

- Istenem már.. - sóhajtottam.
Csak a cicus felé pillantottam aki a kanapé kéztámláján szunyókált.

Talán nekem is aludnom kéne.. Vagy, nem..  Inkább megvárom Annát

Csak felültem és csináltam magamnak egy kávét.

- Nekem is csinálsz? - figyeltem fel Anna hangjára.

- Tessék - adtam a kezébe az imént készített kávét.
- Szóval..  - néztem rá hezitálva.
- Miről volt szó? - Kérdeztem mire csak a szájához emelte a kávét és fújni kezdte azt.

- Semmi komolyról - vont vállat majd neki állt mosogatni.

- Figyelj, ezt megcsinálom majd én.. Inkább mond hogy miért kell elmenned - tettem a kezem a vállára mire elzárta a csapot és felsóhajtott.

- Anyának előjött megint az a mániákus depressziója.. És hogyha nem kezd valamit magával a tulaj akitől bérlik a házat.. - csuklott ell a hangja.
- Szóval apa azt hiszi hogy tudok neki segíteni - nézett rám tétlenül.

Értem már..

- Meddig leszel? - nyúltam a kezéért amit követően össze fonta ujjainkat.

- Nem tudom, igyekszem rövidre fogni - ölelt magához.
- Jó illatod van - szippantott egy nagyot a nyakamba mire felkuncogtam.

- Segítsek pakolni? - kérdeztem mire csak hümmögött.
- Akkor mennyünk na - toltam ell magamtól finoman mire a vállamba harapott.
- Au? - néztem rá mire mosolyogva megcsókolt.

Még mindig szexi..

Percekkel később már az emeleten a szoba közepén ültünk és pakolásztunk.

- Nem tudom mit kellene vinnem.. - nézett körül.

- Ott vajon jó idő van most? - gondolkodtam ell.

- Ez a tiéd? - Mutatott fel egy rózsaszín malackás bugyit, amit még Maya vett nekem még tavaly.

- Nem tudom hogy mi ez - nyúltam az alsóneműért mire arrébb húzta azt a kezeim elől.

- Vedd fel légyszívees - mosolygott mint a tejbe tök.

- Felnőtt nő vagyok, biztosan nem húzok már többet ilyet magamra - ráztam a fejem mire Anna felnevetett.

- Még csak 17 vagy, én vagyok 18 úgyhogy - Ragadta meg a nadrágomat amit egyazon húzni is kezdett.

- Annaaa! - éreztem ahogyan fejem paradicsom vörösössé kezd válni.

- Akkor felveszed? - állt meg egy pillanatra.

- Nem! - nevettem fel mire egy mozdulattal lehúzta rólam a nadrágot.

- Azt mondtad nem hordasz már dedós bugyit - nézett az alsóneműmre.
- Akkor ez mi? - nevetett fel a macis bugyim láttán.

- Csezd meg - dőltem ki a padlón mire rám feküdt.
- Amúgy kicsit hideg van így - öleltem magamhoz mire fölém ereszkedett és megcsókolt.

- Akkor felveszed? - mosolygott.

- Neem! - másztam ki alóla.

- Segítesz pakolni? - nézett rám mire bólintottam.

- A nadrágomat vissza vehetem hercegnő? - mosolyogtam rá mire megrázta a fejét.

Annyira örülök hogy végre tudtam vele beszélni a családjáról.. Annyira jól esik hogy nyíltan tudunk már beszélni mindenről..
Bár, attól még nagyon hiányozni fog..