ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

11.

Továbbá sóhajtottam egy nagyot majd mentem a következő teremhez ahol majd órám lesz.

Kémia.. Remek.
Vajon Daniel hol lehet??! Amióta elmentek nem is láttam..

Miközben nyomkodtam a telefonomat és próbáltam kizárni a zajongó diákokat arra lettem figyelmes hogy Yasu hív.

Yasu???!

- Szia Hanna,van egy kis gond.. Ide tudnál jönni most? - szólt a telefonba Yasu.

- Suliban vagyok de igen.. Hova kéne mennem? - kérdeztem mire átkülte emailben a helyet majd bontottuk a hívást.

Akkor mennyünk..

Fogtam a táskámat majd leballagtam az aulába,onnan pedig a tanáriba vettem az irányt hogy eltudjak kéredzkedni.
Mikor a tanárihoz értem bekopogtam, de nem jött semmi válasz.

Nyílj már ki... Nyílj már ki...

- Hát te? - simított végig a derekamon Anna.

- Elkéne mennem.. Szóval.. - néztem rá mire mosolyogva megrázta a fejét.

- Szó sincs róla! Nem engedlek ell.. - nézett rám majd tovább ballagott iratokkal a kezében.

- De légyszii! - álltam elé bociszemekkel.

- Ah,jó! Ez az utolsó! - mosolygott.

- Köszi köszi köszi! - mondtam majd megindultam a kijárathoz.

- Hé, ölelés? - tárta szét karjait Anna mire egy mosollyal az arcomon,és pillangók ezreivel amik szanaszét szálltak a gyomromban megindultam felé majd átöleltem őt.

Annyira édes illata van hogy néha legszívesebben megharapnám.. mármint a száját.. Na de sipirc Kicsi Hanna! Akcióba kell lépned!

- Akkor holnap találkozunk! - intettem neki majd miután elhagytam az iskola kapuit a buszmegállóhoz siettem.

Vajon miért kell oda mennem?.. És miért engem hívott Yasu? Na mindegy is.. Bármiért is hivott,szívesen segítek hiszen sokkal tartozom neki, és viszonozni szeretném a kedvességét..

Miután megérkezett a busz,felszálltam majd leültem egy üres helyre és az ablakon át néztem az elmosódó fákra..