ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

32.

- jogos.. Pedig jó lenne! - mondta Emily.

- na akkor? - nézett rám Leo.

- hm? - néztem vissza rá értetlenűl.

- kiszökünk vagy sem..? - tette fel az észbontó kérdést mire elgondolkodtam.

Ha kiszökünk lehet keresnének..
Bár régebben sokszor kiszöktem,persze akkor teljesen más volt a rendszer,most simán lebuknánk..

- áh, szerintem passzolom! - mondtam mire Daniel sétált hozzánk.

- sziasztok. - nézett ránk mire én csak intettem eggyet.

- úristen! Pont jókor jösz! Hannával ki akarunk szökni! - mondta Leo majd fölállította az ölemben ülő lányt,majd a helyére ült.

Perszee, nyomj össze Leo!

- jajmár! Miket nem beszélsz az én kicsi Hannámnak! - ölelt meg Daniel védelmezés képpen.

Mintha a gyereke lennék aki éppen valami nagy dologra készülne..
Közben meg nem is..!

Most hülyén nézhetünk ki.
Daniel megölelt, Leo pedig az ölemben űl, és azt hozzáfűzném hogy a combom már leszakadt a helyéről hála Leonak és a nagy termetének.

- na mostmár szálj ki mert össze nyomsz! - szakadtam ki az ölelésből majd Leot kezdtem fölállítani az ölemből.

- én is kérek ölelést! - bújt Emily Danielhez.

- ölelés! - mondta Leo majd ülő helyzetéből magához húzott és átkarolt.

Na igen, mindig is utáltam ha egy fiú ennyire közeledik felém. Megérint stb..
Tudom hogy csak viccel..
Lelökni sem tudnám olyan könnyen, hiszen vagy 10t, és még át is karolt hogy mozdúlni se tudjak..

- Daniel segíts már lelökni! - mondtam mire bele markolt Leo hajába és elkezdte húzni.

- ez nem fog menni, nem lányból vagyok hogy ez fájjon! A hugom otthon ugyanezt csinálja, szóval kiképzett katona vagyok ilyen téren! - mondta Leo.

- jó, de szálj ki mert már fáj a combom! - mondtam mire megsem rezzent.

Valójában tényleg nagyon fáj a combom, ha hosszú nadrágban lennék
talán nem fájna,
viszont szoknyában ülök és a szék igenis nyomja a csupasz combomat..

- ugyanmár! - mondta Leo majd ugrott eggyet s mégeggyet mire összegörnyedtem.

- szálj ki, mert ez már nem vicces! - mondta Emily.

- szálj már ki mert megfojtalak! - mondtam idegesen mire csak fölnevetett.

- na, szálj ki mostmár tényleg! - mondta Daniel majd Leo ingjébe "mart" majd húzni kezdte.

- hé, szálj ki az öléből! - lépett hozzánk egy váratlan vendég, másnéven Anna.

- miért? Vagy különben mi lesz? - húzott magához mégjobban, azonban mikor Daniel megrántotta, a vállam helyett a mellembe markolt mire késztetést éreztem arra hogy bevágjak neki eggyet.

Auu!

- hogy roha..!! - de itt megáltam a szidással, ugyanis Daniel kihúzta az ölemből.

- többet bele ne merjél ülni az ölembe mert ketté kaszabollak! - áltam fel a székről.

- Leo, te most induljál meg az igazgatóiba.Ott találkozunk! - szólalt meg Anna váratlanúl.

- te normális vagy? Miért mennék le? - vonta kérdőre Leo.

- na, indulj meg! - lökte meg Daniel.

- te csak ne lökdössél! Megyek már! Bazdmeg hogy még viccelni sem lehet..! - dörmögte Leo majd húzta ell a csíkot egyenesen az igazgatóhoz.

- miért ült az öledbe? - vette elő a jegyzetfüzetét.

- hát kezdetben én ültem a helyén, aztán ő,mondtuk neki hogy száljon ki mert nem kényelmes már,így erre tovább baszakodott és mint láttad megfogta Hanna mellét! - tanúskodott Emily.

Azért azt,hogy megfogta a mellem nem kelett volna hozzáfűzni mert az ellen nem tudnak nagyon mit tenni..

- akkora egy barom! Sokkal jobb lenne ha fölfüggesztenék pár napra! - mondta Daniel.

- gyerekek, Leo most sétált ki az ajtón.. - lépett hozzánk váratlanúl Derek egy szendvicset majszolva, majd tovább is lépett.

Anna sem várt több választ, idegesen megindult az igazgatói irodához.

- megkéne ölni..! - jelentette ki Emily.

- igen.. Az monjduk igaz! - helyeselte Daniel.

- annyira rühellem ha valaki engedély nélkül fogdos! Olykor, ráébredek arra hogy a másik énem egy sorozat gyilkos és hogy a következő áldozat meg is van már. - mondta Emily.

- egyetértek! - montam.

- sziasztook! Miről van szó? - lépett elénk Lisa.

- áh, semmiről! Nem ülünk be a terembe? - néztem rájuk, majd a táskámért nyúltam.

- menjünk! - mondták egyszerre.

A kémia teremben fölvettem egy pulcsit, majd lehajtottam a fejemet az asztalra majd elaludtam.