ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

13.

A szertár elött álltak.Anna a kezében egy labdát tartott amit Nathanhoz vágott mire felnevettek.A lány háttal ált nekünk tehát lelkesen haladtam tovább hogy minél hamarabb megölelhessem,azonban Nathan ránk nézett majd magához húzta Annát mire megáltam.A lány kezeit a fiú melkasára helyezte.Mintha megált volna az idő körölöttünk.Nathan bele túrt Anna hajába mire a lány hátra hajtotta a fejjét.Nathan nem is habozott tovább,megcsókólta.

Fájdalom.

- Ooh.. - mondtam a látvány láttán.Tehetetlenül Danielre néztem aki megrázta a fejét.

- Ooh,bocs nem láttunk titeket!Csak a villanyt kerestük! - mondta Nathan mire Anna megfordult és a szája elé tette a kezét,ezt követően megindúlt felém mire Daniel belém karolt és elmentünk.

Seljtettem.
Valami annyira sugalta hogy ez így lesz.Szúr belülről.Fáj, mintha millió kést szúrtak volna belém.Én nem voltam neki elég?
Megértem.
Ez rendben van.
Ami köztünk volt nem jelentett neki semmit?
Ami köztünk volt,
csodálatos volt minden perce.Nem kell megmagyaráznia semmit sem,csak hagyjon békén egy kis időre.

Danielel fölmentünk a rajz terembe majd leültünk.
Nem szóltam semmit csak lehajtottam a fejem mire kitőrt belőlem a bőgés.

Lehet nem kellene ennyire a szívemre vennem ezt az egész szituációt,mert mind a ketten lányok vagyunk.
Lehet Annának ez csak egy kis kaland volt ami köztünk zajlott.
De nekem nem.Csak remélni tudom hogyez az egész mai nap egy rosz álom.
Bár, amennyire jól kezdődött olyan rossz lett a folytatása is..

A teremben fönt volt Leo is.Leült mellénk és figyelni kezdett.

- ne sírj,majd elmúlik! Az ő hibája, nem a tied! - húzott magához Daniel.

- hé,nem tudom melyik srác bántott,de nem érdemelt meg téged! - bökött meg Leo.

Míg beszélgettünk csörögni kezdett Daniel telefonja.

- bocsi, otthonról hívnak, szóval ezt felkell vennem! - mondta Daniel és kiment a teremből.
Míg telefonált leült mellém Leo és minden szó nélkül megölelt.Pár perc elteltével felóltóttak a lámpák,ami nem jelenthetett mást mint hogy vissza jött az áram.

Mivel Danielnek nyilván más órája volt el kelett mennie.Lassan a többi diák is bevonult a terembe, majd mindenki elfoglalta a helyét.
Leoval hátúl ültünk.Az ablak nyitva volt, esett kint az eső.
Hideg,egyben friss szellő fújt be az ablakon ami át járta az egész termet.Nehól eső cseppek kiséretében fújt be a terem ablakán a szél.

Ez így most olyan megnyugtató.
Össze tört egy részem,bár mégis nyugodt vagyok.
Leoval néha-néha láttuk egymást hol a könyvtárban,hol az ebédlőben.
Volt mikor szemeink össze találkoztak, amit egy mosoly követett,de sosem beszéltünk egymással..
Az ölelése meleg,a teste vékony.Az illata kifejezetten jó.
Kellemes..

A vállán pihentem.Nem sokkal késöbb megjött a tanár majd lapokat osztott ki és elkezdődött az óra.