ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

1.

- Nos itt volnánk. - mondta Yasu mire kiszálltam az autóból.

- Mond Yasu, mivel hálálhatnám meg a kedvességed? - kérdeztem Yasut aki rágyújtott majd rám nézett.

- Ne fáradj miattam. Amit érted tettem azt ezért tettem mert így láttam jónak. - mondta Yasu tekintetemet kerülve majd elhajtott az autóval.

Nem értem..

Továbbá kinyitottam a bejárati ajtót majd bementem azon.
A ház üres volt.
A szobámba beérve írtan egy gyors sms-t anyának hogy otthon vagyok már majd kiterültem az ágyamon.

Unatkozom.. Mit kellene csinálnom? Át kellene hívnom valakit? De vajon kit?.. Willt? Emilyt? Danielt? Talán Leot? Istenem annyira egy nehéz eset tudok lenni néha.. Üresnek érzem magam ha egyedül vagyok,ezért akivel csak tudom próbálom minnél hamarabb lefoglalni magam hogy ne érezzem magam rosszul. Ezt mondhatni rossz tulajdonságnak is vagy csak szimplán szánalmasságnak.
Mégis mit kéne tennem?Talán, az égvilágon semmit sem..
Lehet jobb lesz ha sétálok egy kicsit..Egyedül.
Jó idő van szóval semmi akadálya..



Miután elkészültem,kinyitottam az ajtót majd bezártam azt magam mögött.Mint mindig az utam megint csak a buszmegállóval kezdődött.Míg várakoztam a buszra bedugtam a fülhallgatót és leültem.
Lábaimat lóbálva néztem jobbra,balra mire csak ugyan megérkezett a buszom.Nagy szerencsémre nem voltak sokan szóval letudtam ülni.Míg mások beszélgettek én csak avval kötöttem le a figyelmemet hogy az ablakon át elmosódó tájra figyeltem..

Hova menjek? Nem értem miért nem tudok megmaradni otthon amíg anya haza nem jön. Folyton csak úton vagyok.. Most is,nemrégiben hoztak haza,de már megint csak a buszon ülök..Nincs kimondott uticél hogy hova megyek jelenleg,hogy mikor szállok le..Csak szeretnék egy kicsit lazítani,kikapcsolódni valahol..
Talán,veszek valami reggelit.Bár.. egyáltalán nem vagyok éhes.

Miután leszálltam,bementem abba a kisboltba ami a sulinktól nem messze van.

Ha most itt lenne Daniel biztosan mondaná hogy mennyünk,vegyünk kakaós csigát.. Hiányozik már a kis csapat.. Emily,Daniel,és persze Leo és Yuzu is. Na meg.. Anna. Áh francokat.. lépjünk tovább..

Miután a kosaramba helyeztem egy szimpla tejes kávét,mellé pedig egy almát, a pénztárhoz indultam. A többi ember biztosan valami dedósnak tarthat mivel az egyik cipőm fűzője lóg.

De a franc fogja bekötni..

Mikor végeztem megindultam a kijárathoz mire egy idős hölgy felkiáltott.

- Segítség!Ellopta a táskámat és pisztoly van nála!Kérem valaki segítsen! Benne van minden iratom!Nézzék ott fut! - kapott a mellkasához a néni mire elájult.Ezt követően minden vásárló kirohant a boltból mire a biztonságiak a férfi után eredtek.Köztük megjelentek a mentősök is majd berontottak az üzletbe.

Mi a franc folyik itt?!

Miután kirohantam a boltból neki mentem egy hölgynek mire elestem.

- Sajnálom,nem figyeltem! - mondtam mire felálltam majd leporoltam magam.

Esik a hó?!
Megbolondult úgy tűnik az időjárás is..

- Semmi gond,nem esett bajod? - a hang hallatán vettem egy mély levegőt majd megfordultam.

- Nem, minden rendben.. - néztem Annára.

- Vérzik a térded.. - nézett rám majd a kabátomba kapaszkodott és arrébb álltunk. Mivel egy nagy tömeg gyűlt össze a bolt előtt.

- Jól vagyok! - mondtam üres tekintettel bár a szívem a torkomban dobogott.

- Megölelhetlek? - nézett rám.

Választ nem adtam neki csak lassan oda mentem hozzá és megöleltem. Amennyire is haragszom rá,a szívem még így is majd meg szakad.
Még mindig szeretlek.

- Mond, nem fázol? - kérdezte még mindig engem ölelve.

Tényleg,ő kabátban van.. Én meg őszi szerelésben és egy vékony kabátban..

- Csak kicsit.. - mondtam mire elengedett majd hátrább lépett.

- Igazán megengethetnéd magadnak a harisnyát,mert nagyon hideg idő lesz mostanában. - mondta mire egy pillanatra félre néztem.

Azért se.

- Mennem kell ha nem akarok megfagyni.. - mondtam miközben a szoknyám végét babráltam.

- Akkor holnap találkozunk! - mosolygott.

- Igen,szia.. - mondtam egy halovány mosollyal az arcomon és a buszmegállóhoz siettem mivel jött a buszom.

- Anyám.. - töröltem le könnyeimet.

Istenem.. Istenem.. Annyira de annyira fáj! Nem kelett volna elmennem otthonról..
Képes vagyok azért a buszon bőgni mert annyira boldoggá tett az hogy láthattam,hogy megölelt,hogy rám mosolygott.. Hogy törődött velem,hogy tekintettel volt rám.. Amennyire boldog vagyok most,százszorosabban fáj.

Miután leszálltam a buszról haza sétáltam majd kinyitottam az ajtót ami mögött anya és Cameron várt.

- Sziasztok - köszöntem majd kibújtam a cipőmből és a kabátomból.

- Szia kicsim,hol voltál? - kérdezte anya miközben egy meleg takarót térített rám.

- Szia Hanna - intett Cameron.

- Csak boltban.. Megyek lefekszem! - mondtam majd nyomtam anya arcára egy puszit és felmentem a lépcsőn.

Mikor a szobámba értem levetkeztem majd elmentem zuhanyozni.

Vajon mi lesz holnap..?
Mindegy,nem akarom tudni..

Miután végeztem felvettem egy pulcsit és egy hosszú nadrágot majd lefeküdtem.