Másnap reggel még kissé hezitáltam hogy mennyek-e dolgozni végül nem bírtam magammal és elindultam a kávézóba.
Annyira örülök hogy végre nyithatunk..
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
Míg a buszmegállóban várakoztam meglepetésemre a szembe jövő járdán Will sétált egy fiúval kézen fogva.
- Ohooo.. - mosolyodtam ell.
Mikor már éppen szólásra nyitottam volna a számat a két fiú beszállt egy taxiba.
Remélem hogy most jó párt fogtál magadnak drágám..
Mikor megérkezett a busz egyből fölszálltam és levágtam magam a legközelebbi helyre. Mikor éppen nagy hapcizásra készültem csörögni kezdett a telefonom, de nem ismertem a számot ezért egyértelműen nem fogadtam.
Mikor leszálltam a kávézóhoz sétáltam minek friss kirakatát díszítette Petrick.
- Jó reggelt! - mosolyogtam.
- Szia Hanna - intett. - Annyira hálás vagyok.. - utalt a kirakatra. - Nektek köszönhetően újra megnyithattunk.. - mosolygott.
- Ne köszönje, segítünk amiben tudunk - hajoltam le a dobozban levő díszekhez. Petrick csak sóhajtott majd variálni kezdtünk a díszítéssel.
- Szerintem oda tehetnénk egy égő sort.. - vakarta fejét.
- Igen, ott mondjuk tényleg jól nézne ki.. - gondolkodtam. - Majd Yasuval elugrunk a boltba - mondtam mire egy percre félre pillantottam mivel a piros Mercedes mögöttünk hajtott ell.
Anna
- Nem gond ha elugrok valamiért? - fordultam Petrickhez.
- Menj nyugodtan - mosolygott.
Csak megindultam a kisállat kereskedéshez. Mire oda értem az autó már a bolt előtt parkolt.
Csak mosolyogva az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt.
- Jó re.. - köszöntem volna a nekem háttal álló Annának azonban egy számomra ismeretlen lányt pillantottam meg a pult mögött.
Ez meg ki a fene
- Szia, miben segíthetek? - mosolygott rám miközben vörös hajába túrt. Mielőtt megszólalhattam volna Anna felém fordult. - Egy kicsit sápadt vagy.. - ráncolta szemöldökét és megindult felém.
Miről hablatyol ez?!!
- Az ő arca mindig ilyen - mosolygott Anna majd mellém lépett.
- Szedsz elég B-vitamint? - nyúlt az állam alá a vöröske.
- Jaj már Jennifer! - nevetett fel Anna majd egy mozdulattal elemelte a lány kezét az állam alól. - Mondjuk lehet szednie kéne valamit - simított végig a mellette álló lány derekán majd az irodába indult.
Elmész a..!
Csak a vöröskére néztem aki méregetett majd amint találkozott tekintetünk szólásra nyitotta a száját de mit sem törődve vele kikerültem és Anna után mentem.
Sosem fogom megérteni miért ilyen.. Ez valami mániákus betegség vagy mi a fészkes fene? Akárhányszor a kapcsolatunk alatt megcsalt sosem ordítottam le a fejét, ha nem elmenekültem.. De nem lesz több ilyen! Nem csinálok magamból hülyét!
Éreztem magamon Jennifer tekintetét de kicsit sem érdekelt. Az irodába érve sehol sem találtam Annát, ezért az öltözőbe mentem. Éppen kabátjából bújt ki mikor szemei rám meredtek.
- Élvezed? - álltam mellé.
- Mit, Diaz? - nézett rám.
- Azt hogy azt a kibaszott nőt fogdosod előttem! - állítottam meg az öltözködésben.
- Te nem szeretsz, így honnan tudhatnám hogy zavar téged? - nézett rám.
- Miről beszélsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Én elmondtam hogy hogyan érzek irántad, te meg nem! Így honnan tudhatnám hogy téged zavar ha másokhoz nyúlok? - emelte fel a hangját.
- Anna, úgy ismersz mint aki bárkit lekapna csak mert unatkozik? Miért kell nekem ahhoz mondanom hogy szeretlek miután annyiszor megcsókoltalak?! - néztem rá. - Ha nem erezném ugyanazt,tíz perccel ez előtt kisétáltam volna - sóhajtottam. - De itt vagyok - halkultam ell.
- Jól van.. Ne haragudj! - ölelt magához. - Én nem tudtam.. - csuklott ell a hangja.
Csak vissza öleltem és a vállára hajtottam a fejem.
Nem gondoltam volna hogy így alakulnak majd a dolgok.. Főleg azt nem, hogy kettőnk közül aki sírni fog az nem én leszek hanem Anna. Amióta egymásba botlottunk ő az aki folyton itatja az egereket, mint ahogyan most is. Mindig is próbáltam rájönni hogy milyen is ő valójában, de csak most jöttem rá hogy nagyon törékeny, és meggondolatlan.
Csak simítottam párat hatán majd finoman eltoltam magamtól.
- Sürget az idő - néztem a telefonomra.
- Este randizunk? - mosolygott miközben szemét törölte.
- Még meglátom - pusziltam meg az arcát és megindultam az ajtóhoz.
- Csókot adj már! - húzott vissza majd egyúttal bezárta az ajkunk közti rést.
