ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

13.

- Ne szórakozz már! - sipákolt a telefonba Maya.
- És akkor újra együtt? - kérdezte.

- Dunsztom sincs! - húztam a számat.
- Tényleg nem tudom hogy mi van köztünk! - sóhajtottam.

- Kérdezd meg - csámcsogott.
- Ha csak csókolóztok beszélés helyett nem tudsz meg többet!

- Ah te Maya! És hogy kérdezzek rá?
" Figyelj már most járunk vagy nem vagy mivan velünk? " Így?! - nevettem fel kissé.

- Akár! Valahogyan a lényegre kell térni - hallatszott hangján hogy mosolyog.

- Maya nem tudom mi a fene van velem - dőltem ki az ágyamon.

- Ma talizunk? - kérdezte.

- Beteg vagyok - sóhajtottam ismét.

- Nem baj! Felhívom Yasut hogy hozzon be a kávézóba jó? - és evvel rám nyomta.

Fáradtan kivonszoltam magam az ágyból és öltözni kezdtem.
Percek múltán csöngettek.

Csak leloholtam és kinyitottam az ajtót.

- Mehetünk? - támaszkodott Yasu az ajtónak.

- Várj még egy percet! - mutattam fel mutató ujjamat.
- Addig egyél valamit! - nyitottam ki a hűtőt és felszaladtam a szobámba.

Miután elkészültem lementem Yasuhoz és elindultunk. A kocsiban ott ült Leo is akit egy röpke öleléssel köszöntettem.

- Nem akarsz nekem valamit mesélni? - mosolygott Yasu miközben rágyújtott.

- Mire gondolsz? - haraptam ajkamra.

- Maya mindent elmesélt - nézett rám a visszapillantó tükörből.

- Nem! Nem akarok róla beszélni! - fogtam a fejem mire Yasu felnevetett.

- Jól van.. - nyúlt hatra hogy megpaskolja a fejem.

- Csak azért gondold át jó? - fordult felém Leo.

Csak bólintottam párat majd továbbá elővettem a telefonomat és írtam egy sms-t Willnek hogy valamikor találkozzunk mivel már egy ideje nem futottunk össze.

A kávézóba menet kiszúrtam a kisállat bolt előtt parkoló piros Mercedes-t.

Elmosolyodtam.

- Jó reggelt! - köszöntem a bent levő kis családomnak.

- Szia Hanna! - köszönt Petrick felesége.

- Aranyom! - intett Petrick mire arcomon egy kis mosollyal oda mentem hozzá egy ölelésre.

- Grace kérem,csinálna nekem egy kávét? - nyújtózkodott Leo.

- Persze! Várj egy percet.. - válaszolt.

- Hol van Maya? - kérdeztem.

- Itt vagyok! - sietett be az ajtón.

- Hol voltál? - kérdezte Yasu.

- Ma jött meg a fizum! - húzta pimasz mosolyra a száját a rózsaszín hajú.

- Oh! Tényleg.. Nálam is van! - vettem elő a bankkártyámat amit követően Yasu is turkálni kezdett a zsebében.

Petrick száját egy nagy sóhaj hagyta ell miközben minket figyelt a pultnak dőlve.

Csak elmentünk levenni a pénzt a kártyáról és vissza siettünk a kávézóba.

- Na mennyi? - kérdezte Leo.

Míg számolták Maya fizuját, és pénzt amit bele tettünk Yasuval
kíváncsian figyeltem. Majd Maya felsikított.

- Ez kibaszott 925,10 dollár! - fogta a kezében levő összeget.

- hogy mennyi? - lepődött meg Petrick.

- 925,15 dollár.. - nyomott Leo Maya kezébe egy ötöst.

- Thyű.. - kacagott fel Yasu.

- Akkor megmenekült a kávézó? - mosolygott Grace.

- Azt gondolom! - mosolygott Maya.

- Áhh istenem! - vágtam le magam az egyik székre.
- Végre összegyűlt! - mosolyogtam.

A későbbiekben kihívtunk egy szerelőt aki egyből neki állt a kirakatnak.

A maradék pénzt elosztottuk.

- Te Hanna - mosolygott rám Maya miközben pénzével játszadozott.

- Nem! - nevettem fel.
- Felejtsd ell! Nincs több buli!

- Jaj már! - forgatta szemeit mire csak magamhoz öleltem.

Úgy este felé a kávézó már mondhatni szebb volt mint újkorában, iszonyatosan őrültünk hogy végre újra megnyithatunk.

A kávézóból kiemenet ismét csak magával vonzta a figyelmemet a piros autó.
Miután benyitottam a kisállat kereskedésbe Annával találtam szembe magam aki a fehér szőrű kiscicát puszilgatta.

- Adod idee! - indultam meg felé mire mosolyogva elhúzódott.

- Előbb adj egy csókot! - vihogott.