ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

3.

- Sziaa! - ébredtem fel Maya hangjára.

Mi a fene?..

- Szia.. - dörzsöltem szemeimet.

- Tudod mi a mai program? - mosolygott rám miközben leült mellém.

- Nem tom - nyújtózkodtam.

- Ma inni fogunk! - kacagott fel.

- Hehe.. Biztos hogy nem megyek - feküdtem vissza.

- Pedig egy nagyon jó személy buliját hagyod ki most drágám, a srác tud németül, meg még más nyelveken - gondolkodott ell.
- Jó a nyelvtudása - ismételte magát amit követően hozzá dobtam a párnámat.

- Tut Mir Lied! - motyogtam.
(németül:Tut mir lied =sajnálom!)

- De kérlek! - mászott rám közben nyakamat puszilgatta.

- Hagyd abba te! - fordultam a lány felé.

- Csak nem felizgultál? - mosolygott rám.

- Te! - löktem le magamról amit követően szinte legurult az ágyról.

- ah a seggem - fájdalta fenekét ami hallatán felnevettem.

- Hova akarsz menni? - mosolyogtam.

- Yasu vezet szóval nem tudom - ült fel.

- Jó, mennyünk.. - adtam be a derekam ami hallatán Maya szemei felcsillantak.
- De! Ne legyünk sokáig! - néztem rá mire vállát megvonva belém karolt és elindultunk le a lépcsőn.

- Öregasszony - fintorgott amit követően szemöldökömet felhúzva néztem vissza rá.

- Egyébként hogy jutottál be? - kérdeztem.

- Bemásztam az ablakon - dőlt a kanapéra.

A kávézóba menet egy olyan emberbe botlottam bele, akire egyáltalán nem számítottam.

- Te vagy az tökmag? -mosolygott rám miközben száját eltakaró sálát álla alá húzta.

- Daniel? - néztem az előttem álló fiúra miközben kihúztam a fülemben szóló hangos zenét.

- Gyere adj egy ölelést - húzott magához.
- Olyan rég találkoztunk!

- Igen már egy jó ideje - sóhajtottam.
- mesélj, hogy vagy? - néztem rá.

- Megvagyok most kezdtem az egyetemet - mosolygott.
- De mesélj te, miújság veled?

- Hát.. - gondolkodtam ell.
- Minden rendben - válaszoltam röviden tömören.

- Szóval dolgozól? - kérdezte miközben turkálni kezdett a táskájában.

- Igen.. Most hogy mondod késésben vagyok - fogtam a fejem.
- Jó volt látni - öleltem magamhoz.

- Várj! Neked adom - nyomott a kezembe egy kakaós csigát.

- Köszönöm, de tényleg indulnom kell - néztem a telefonom képernyőjére.

- Vigyázz magadra! - intett.

Miután elváltunk buszra ültem.

Hihetetlen hogy amióta ismerem Danielt élete mindegy egyes percében eszik, de meg sem látszik szinte rajta..

Amint leszálltam a buszról célba vettem a kávézót minek lámpái már égtek.

- Jó reggelt! - köszöntem sietősen.

- Szia bogaram - köszönt Petrick.
- Sziaa Hanna - intett Yasu.

...

Műszak után egyből haza indultam hogy összekapjam magam az estére.

Még középiskolában volt rajtam utoljára ez a ruha..

- Hanna! - figyeltem fel Maya hangjára valamint ajtó dörömbölésre.

- Megyek már! - indultam meg a lépcsőn.

- végre! - sietett be az ajtón a kócos rózsaszín fürtjeivel.

- Szia neked is - forgattam szemeimet.

- Hú csajszi, be fagyott minden nyílásom - fújta ki magát. Csak felnevettem majd készíteni kezdtem neki egy meleg teát.
- Amúgy - szólalt meg.

- Hm? - pillantottam rá.

- Jól nézel ki - mosolygott rám.

- Mikor indulunk? - kérdeztem.

- Hívom Yasut.. - bújt ki a cipőiből.