ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

12.

- Tényleg van egy kis lázad - tette kezét a homlokomra.

Nem válaszoltam, pedig szívesen vissza vágtam volna hogy nem is, ám tényleg nagyon rázott a hideg.

Mikor a házhoz értünk Anna leparkolt. Kíváncsian néztem, mivel azthittem hogy haza dob, aztán megy dolgozni.

Kiszállt az autóból majd átment a másik oldalra és kinyitotta az ajtót.

- Menj be addig, én is megyek mindjárt csak hozom a gyógyszereket - nézett rám.

Csak kiszálltam az autóból és a házhoz totyogtam.

Fura lesz ugyanebbe a házba lenni vele..

Amint a nappaliba értem kibújtam a cipőmből a kabátomból, és a sálamból. Majd az emeletre mentem. Miközben a lépcsőn haladtam hallottam Anna mögöttem haladó lépéseit.

Tulajdonképpen tudom, hogy ha más emberekkel történt volna ez mint velem, kizavarná Annát a házból, ami jogos lenne azok után amiket tett.
De nekem ehhez már nincs elég erőm. Nem csak a láz miatt, belefáradtam már a folyamatos csalódásba és a veszekedésekbe. Haza hozott, minek támadjam le? Lassacskán felnőttek vagyunk. Megkell emésztenünk a múltat hiába fáj.

- Vegyél át valami kényelmeset.. - bújt ki a dzsekijéből amit az íróasztalomra tett.

Csak a szekrényemhez álltam és keresni kezdtem valamit mivel farmerban tényleg nem lesz kényelmes.

Míg keresgéltem hallottam ahogyan Anna csörög valamivel, ezért csak hatra fordultam.
Az ágyam szélén ült, kezében avval a zacskóval amiben a gyógyszereket hozta. Csak rám nézett, majd tekintetét vissza vezette a kezében levő lázmérőre.

Elmosolyodtam.

Miután kihúztam egy szürke melegítőt elkezdtem kigombolni a farmeromat. Mikor már félúton bújtam ki a nadrágból kapcsoltam hogy Anna még mindig a szobában van.

Vegülis ja.. Már láttuk egymást, mindenhogyan.. Mégis furán érzem magam kissé,hogy előtte kell öltöznöm..

Miután belebújtam a melegítőbe Anna mellé ültem aki fejét támasztva engem figyelt.

- Na? - húztam fel a szemöldöm.

- Tedd be.. - adta a kezembe a lázmérőt.

Miközben vártunk hogy jelezzen
idegesen babráltam az ujjammal. Feszült voltam, nem a lázam miatt, Anna miatt.

- Különben reggel egy rózsaszín hajú lánnyal találkoztam aki a kávézóba ment.. Nem úgy volt hogy nem üzemel? - nézett rám.

- Így is van, akit reggel láttál az Maya volt, a főnökünket látogatta meg gondolom - néztem vissza rá.

Elmosolyodott valamiért, ismét éreztem a hasamban levő pillangókat.

- Egyébként nyugodtan mehetsz dolgozni.. Nem akarok a terhedre lenni, pár nap és jobban leszek, ezeket meg majd vissza adom.. - mutattam a gyógyszerekre.

- Már mindegy, a mai napra amúgy is Angela csak felméri a jelentkezőket mivel Hanna Diaz  nemes egyszerűséggel nem képes velem egy légtérben dolgozni ezért keresünk a helyére valakit - rebegtette pilláit mire sóhajtva kinyúltam az ágyon.

- Nem miattad, egyszerűen nem szeretek ott dolgozni, másrészt a kávézóba vágyom vissza.. Ezért dolgozom itt addig amíg össze nem kaparjuk a pénzt a felújításra - vettem ki a hónam alól a lázmérőt mivel csipogni kezdett.

- Mennyi? - kérdezte mire felültem hogy jobban megnézhessem.

- Már nincs is lázam - húztam a számat.

- Mutasd már - vette ki a kezemből azt.
- Te szent szar 38 ̊C-os lázad van! - emelte fel a hangját.

- Szent szar.. - forgattam szemeimet.
- Ne kiabálj már.. - dőltem ki újra.

- Csinálok egy levest.. - állt fel.

- Nem is tudsz főzni - húztam magamra a takarót.

- Fogd be - haladt le a lépcsőn.

- Fogd be te - szóltam vissza.

Nem jött válasz.

Biztosan nem halotta..

Csak bekapcsoltam a tévét és várni kezdtem.

- Nem mondtam hogy babusgass.. - dünnyögtem.

Bár nagyon jól esik

Miután már majdnem bealudtam Anna a vállamnál fogva felébresztett.

- Itt a leves - tette az ölembe a gőzölgő tányért ami alá tálca volt téve.

Csak a hajamba túrtam és fújni kezdtem azt.
Anna csendben ült és fejét támasztva bámult.

Nem értem őt.. Mi ez az egész? Miért nem ment dolgozni?
Mivan köztünk?

- Ha így nézel megfoglak csókolni - mosolygott rám.

A szivem e percben kihagyott egy ütemet.

Őszintén,nem lenne ellenemre.

Csak néztem tovább őt és próbáltam a szeméből olvasni.

Mondhatni a stílusa, a haja, mindene megváltozott, de belülről nem vagyok benne biztos és ez megőrjít.. Csak tudni szeretném hogy mi ez az egész.
A zöldes szemeibe vissza szált a ragyogás amit már régen nem láttam ilyennek.

- Köszi.. - ráztam meg fejem kissé majd a számhoz emeltem a kanalat.

Anna lassan vissza helyezte azt a levesbe és megcsókolt.
Hazudnék ha nem mondanám azt hogy ajkai forróbbak voltak mint ránézésre a leves.

Csókunkba mosolyogtam.

- Egyél - hajolt ell tőlem.

Aki ezt látja kérem kommenteljen valamit! 😻