ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

20.

- Ezt láttad? Mennyünk nézzük meg! - karoltam apukámba majd kimentünk a házból.

- Az bizony egy hullócsillag volt - mondta édesapám miközben kezét a vállamra tette.
- Nézd! Ott jön még egy, kívánj valamit! - nézett rám az arcán egy halovány mosollyal.

Azt kívánom hogy..

- Mennem kell. - állt fel mellőlem majd eltűnt a sötét éjben.

- Apa.. Apa.. - nyitottam ki a szemeim.

Csak álmodtam..

Miután megtöröltem a szemem a telefonomért nyúltam.

Hajnali három.. Király!

Egy hatalmas sóhaj után elhúztam a függönyöket majd az égboltot kezdtem ell vizsgálni.

Jó lenne ha itt lennél apa..

Továbbá feloltottam a lámpát a szobában majd előkészítettem az egyenruhámat.

Hétfő van,holnap pedig már kirándulás.

Miután bepakoltam a mai napra a lépcsőhöz haladva azon agyaltam hogy mi legyen ma a reggelim.

Mondjuk.. Egy áfonyás süti most jól esne,de azt úgyis veszek majd Danielel..

Amint leértem felkapcsoltam a villanyt mire motoszkálást hallottam meg kintről.

Mi lehet ez? Talán megkéne néznem?Nem hiszem hogy jó ötlet.. Meg amúgy is aki kíváncsi az hamar megöregszik! Inkább az evéssel kéne most foglalkoznom mivel nagyon nem megy mostanában..
Na de azt hiszem egy lekváros kenyér jó lesz kezdésnek!

Miközben kentem a kenyeremet ismét hallottam kintről a motoszkálást.

Mi lehet ez? Most már tényleg megnézem!

Amilyen gyorsan csak lehetett elfogyasztottam a "reggelimet" majd az ajtó felé indultam és egyúttal kinyitottam azt.

- Na megálj! - suttogtam magam előtt miközben bekapcsoltam a telefonomon a vakut majd láttam hogy milyen szörnyeteggel is van dolgom.

Egy szürke kiscica volt az.

Né, egy kis szörgombóc..
Biztosan éhes..

- Szia cica! - guggoltam le hozzá mire hátrálni kezdett.
- Hozok neked valamit! - mondtam majd a hűtőhöz vettem az irányt majd egy kisebb sonkával a kezemben vissza kimentem a kiscicához.

- Ne félj.. Gyere.. - mondtam halkan miközben a kezemben lévő sonkát a cica felé nyújtottam amit félve,de elvett majd falatozni kezdett.

Vajon mivel tudnám közelebb csalni? Szegény nagyon kicsi még..

Gondolataimból a kiscica nyávogása zökkentett ki mire rá néztem majd óvatosan megsimogattam amit követően a kezemhez dörgölőzött.

- Jól van..Jól van.. - simítottam végig a kisállat hátán.

- Ohh,szia Hanna! - hallottam meg magam mögül Cameron hangját mire a kiscica elfutott.

Baszki..
Vajon vissza jön még?

- Szia - köszöntem neki miközben leültem az asztalhoz.

- Mit csinálsz ilyenkor? - kérdezte miközben hasát vakargatva bele kortyolt a kávéjába.

- Semmi különöset - mondtam szememet forgatva.

- Mennyi lehet az idő? - motyogta az orra alatt miközben az órájára nézett.
- Hohó! Már négy óra.. - ült le velem szembe persze apa székére.
- Ha majd elviszlek téged és Leot reggel a suliba az jó lesz úgy? - törte meg a csendet.

- Nem szükséges! De azért köszi - mondtam miközben elővettem a telefonom.

- Valami fiúval találkozol reggel hogy ennyire ellenzed hogy elvigylek a suliba? - nézett rám mire egyik szemöldökömet felhúzva néztem vissza rá.

És ha igen? Akkor sem lenne hozzá semmi köze..

- Nem csak jobban szeretek busszal menni! - mondtam mire felnevetett.

- Azt hiszed hogy nem látszik rajtad napok óta hogy szerelmes vagy?Na kivele, ki az illető - kortyolt a kávéjába. 

Ne játszd a mostoha apát..

- Senki tényleg.. - mondtam miközben feláláltam az asztaltól egy mosolyt magamra erőltetve majd a lépcsőhöz vettem az irányt.

Minek érdeklődik ennyit? Nem az ő dolga!

Amint felértem a szobámba vissza lefeküdtem hogy ne úgy nézzek ki mint egy zombi reggelre.

...

- Hé,kincsem.. - keltegetett anya mire ki nyitottam szemeimet majd észbe kaptam hogy rohadtul suliba kellene mennem ezért a telefonomért nyúltam.

Megígértem Annának hogy ma bent leszek.. Basszus kulcs hét óra van..

- Semmi baj drágám majd elviszünk csak öltözz fel hamar! - mondta anya majd kiment a szobábol ami követően avval a lendülettel bújtam ki a pizsomámbol majd öltözködni kezdtem.

Amint elkészültem fogtam a táskámat és a kabátomat majd leloholtam a lépcsőn.

Amennyire az ellenemre is volt,de muszáj voltam Cameronnal mennem ezért beszálltam az autójába és már indultunk is.

Az utunk során sokszor kerültünk kínos helyzetbe aminek hála az út leginkább a kínos csöndel telt ell.

Amint kiszálltam intettem egyet majd megindultam a sulihoz.

Baszki.. Baszki.. Baszki..

- Jó reggelt! - köszöntem a portásnak miközben beszaladtam az aulába.

- Hát te? Hol voltál? - állított meg Daniel mire egy asztalra támaszkodva kifujtam magam.

- Most ne beszélj mert alig kapok levegőt.. - mondtam halkan mire egy édes kuncogást hallottam meg magam mögül.

- Szia kicsi zombi! - simított végig a hátamon Anna.

- Sziaa - fordultam felé mire elmosolyodott.

- Kicsit kócos vagy - mondta miközben a hajamat igazgatta. 

- Tudom - néztem rá alsó ajkamat lebigyesztve szomorkodás kép ami láttán egy mosoly ült ki az arcára.

- Ugye tudod hogy ma nem volt muszáj bejönnöd mivel csak három óra lesz ma megtartva mert a tanárok eléggé lefoglaltak a kirándulás miatt igy nem tudnak órát tartani - mondta mire tátott szájjal bámultam a lányra aki egy félmosollyal az arcán csak finoman átkarolta a derekamat majd testünk egymáshoz simult és megölelt.

Pillangók!!!!!
Meg amúgy is ő maga mondta hogy jöjjek és most itt vagyok a lényeg ez.

- Én is kérek ölelést! - lépett hozzánk Lisa,Emily és Amanda mire Anna szemöldökét felhúzva rám nézett majd elváltunk egymástól.

- Szia kicsi Hanna! - mondta gügyöve Amanda mire fejemet rázva megöleltem.

- Én is itt vagyok! - mondta Lisa mire őt is az ölelésbe húztuk.

- Szia - lépett köreinkben Daniel majd nyomott Emily arcára ég puszit mire a lány arcára kiült a pir.

- Na jól van hős szerelmesek gyertek! - invitált minket Anna mire megindultunk az udvarra.