ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

9.

Szóval,mond miért kelett tegnap haza sietned? - nézett rám.

- Hát.. - fejezetem be az írást majd Annára néztem.
- Anyukám kórházban van. Még nem tudni pontosan hogy mi a baja.. Leukémiára gyanakszanak. - Néztem félre egy pillanatra.

- Nagyon sajnálom. - nézett rám majd magához húzott és megölelt.Derekamat átkarolva bújt hozzám ez által újra érezni kezdtem hasamban megpihenő pillangókat,mivel szállni kezdtek.

Nem tudom leírni ezt az érzést,
szóval csezd meg.

- Bocsánat hogy közbe avatkozok, de a féltékenységem ezt nem engedi! - ült le vissza közénk Daniel.

- Igen? - tolt el magától finoman majd Danielre nézett aki szúrós szemekkel figyelte a történteket.

- Igen! - vágta rá Daniel mire elmosolyodtam majd folytattam az írást amit eddig félbe hagytam.

- Hát akkor sajnálom - mondta Anna majd hátulról átkarolt fejét pedig a vállamra hajtotta,majd Danielt kezdte el fürkészni.

- Na még mit nem! - mondta Daniel majd befészkelte magát közénk,evvel félbeszakítva az ölelést,majd fejét az ölembe fektette majd elhelyezkedett azon mint egy kisbaba.

Nagyon szeretlek,de most ezért legszívesebben szét firkálnálak..

- Megöllek! - mutatott Danielre aki csak elégetetten mosolygott.

- Elnézést - jelent meg Diana a diáktanácstól.

- Igen? - nézett rá Anna mire a lány súgott valamit a fülébe.
- Értem.. - szedte össze a cuccát.
- A többit átküldöm emailben.. - nézett rám egy halovány mosollyal az arcán,majd elmentek.

- Ah.. - sóhajtottam.

- Álmos vagyok.. - ült fel Daniel.

- Connor amúgy hol maradt? - kérdeztem.

- Őt elcsípte az egyik tanár.. - ásított. - Egyébként.. Te jössz a kirándulásra? - nézett rám.

- Még nem tudom.. Te? - gondolkodtam ell.

- Ki nem hagynám! Te is jössz ugye? - mosolygott.

- Még átgondolom! - mondtam.

Nem igazán szeretnék úgy mászkálgatni hogy anyukám nincs jól..
Nem érezném magam jól..
Szóval nem hinném hogy megyek..
Ezt most jobb ha kihagyom.

- Hé amugy, te nem vagy éhes? - nézett rám.

- Most nem igazán.. Te éhes vagy? - hajtottam le fejemet vissza az asztalra majd a fiúra néztem.

- Mindjárt kilukad a gyomrom..Valami főtt étel kéne.. - kapott a hasához.

- Mennyünk boltba? - kérdezem.

- Nem,nincs már annyi időnk.. Mindjárt kicsengetnek.. - nézett az órájára.

- Hát akkor sajnálom,éhes maradsz! - mondtam mire Daniel elkezdte csiklandozni az oldalamat ami hangos nevetést váltott ki belőlem.
- Jó,jó elég lesz.. - mosolyogtam majd lehajtottam vissza fejemet az asztalra.Továbbá csöndben ültünk az asztalnál.

Csak nem tudom néha követni ezt az egészet.. Anna miért olyan kedves velem? Én ezt nem értem. De a kedvessége igen jól esik.. Annyira hogy most sírni is tudnék ettől az érzéstől.
Csak váz aggaszt hogy egyáltalán jó-e lesz ez így.

- Ah.. - sóhajtottam egy nagyot ismét.

- Szomorú vagy? - nézett rám.

- Kicsit.. - mondtam miközben a telefonomért nyúltam.
- Te nem vagy szomorú? - kérdeztem tőle.

- Szoszó.. - mondta majd ő is telefonjáért nyúlt.
- Csinálunk egy képet? - nézett rám.

- Na nyomassuk - mondtam mire Daniel telefonjával csináltunk egy képet amin mosolyt erőltetünk magunkra de így is annyi jön le a képből hogy erőltetetten vicsorítunk ami láttán felnevettünk.
- Csodás! - nevettem.

- Borzalmas! - rázta meg fejét.
- Egy perc és.. - kezdett bele mire kicsöngettek.