ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

13.

Másnap reggel mikor felébredtem 10 óra múlt.

Az igen! Ma akkor inkább be sem megyek..

Mivel nem találtam magam mellett Annát a végig jártam az egész házat azonban a lány sehol sem volt.
Mikor már arra készültem hogy felhívjam csak akkor láttam hogy hagyott egy rövid sms-t miszerint.,

""nagyon jól érezte magát velem tegnap éjjel..""

Amint elolvastam az első két sort kuncogva eldobtam magamtól a készüléket és örömömben elégedetten ugrándozni kezdtem.
Mikor már lenyugodtam a telefonomért mentem majd tovább olvasni kezdtem.

""Ma reggel pakolunk mivel hajnalban indulunk.. Nagyon nagyon fogsz hiányozni,ha tudom majd megyek és meglátogatom az édes kis pofid amilyen hamar csak tudom! Nagyon szeretlek Manó!""

Miután elolvastam a teljes üzenetet kissé szomorkásan ültem le a kanapéra majd csetelni kezdtünk.

Időközben Anna írt hogy majd ha tud még ír szóval miután letettem a telefonom a cicához indultam aki még mélyen aludt.

Vagyis.. Azthittem csak alszik..
Nem lélegzik.. Baszki..

A cica a szőnyegen aludt.
Nem mozdult és nem is nyávogott többet.Vegleg lehunyta pici szemeit.

- Ahj édesem.. - kaptam a szám elé majd a szemeimbe gyűlt könnycseppeknek utat engedve lerogytam a földre és csak néztem őt.

Biztosan fázik..

Továbbá egy törölköző segítségével óvatosan a kis ágyikójába tettem a mozdulatlan kisállatot majd ráterítettem azt.

- Kurvaéletbe!.. - ütöttem a falba majd úgy bőgni kezdtem mint legutóbb apa halála miatt. Belülről az érzés mart,nagyon fájt.

- Orvoshoz kellett volna vigyelek! - néztem rá.
- Nagyon sajnálom.. - kaptam a mellkasomhoz és megjobban sírni kezdtem.

Ennél a pontnál jöttem rá,hogy végleg egyedül maradtam. És még egy cicára sem tudtam rendesen odafigyelni.

A cica távozása olyan volt mintha eltört volna bennem valami.A ház végleg üres volt,se apa se anya se kicsi Hanna.

Pov-
Az író ázik a könnyeiben.. 👍