ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

31.

Mikor kinyitottam a szemeimet szinte lesokkoltam. Azt hittem hogy csak képzelődöm, ezért többször is pislogtam párat.Teljesen máshogy képzeltem el az ébredést.
A pincénkben voltunk, ahová éppen hogy csak az ajtón beszűrődött pár kinti fény.

Will szemei egyből rám vetődtek, ekkor próbáltam hozzá sietni, de a kezeim és a lábaim is megvoltak kötözve.

Mi a franc ez az egész?
És miért vagyunk itt?

- Will, hogy kerültünk ide? - néztem a pince másik felében levő fiúra.

- Zack bezárt minket ide.. Sajnálom hogy nem tudtalak megvédeni - bámult maga elé.

- Hé, semmi baj.. Majd együtt kitalálunk valamit! - erőltettem magamra egy mosolyt bár igazán féltem és fogalmam sem volt hogy mihez kezdjünk.

Azt hittem a kezemben tartom a sorsunkat mikor kulcsra zártam a bejárati ajtót, de úgy tűnik hogy megoldotta hogy bejuthasson..

Évek óta nem voltam a pincénkben.. Anya használta mindig inkább raktározásra.. Fogalmam sincs hogy van-e itt valami felhasználható hogy elvágjuk a köteleket..

- Hol van Anna? - néztem ajkamat harapdálva Willre.

- Komolyan miatta jobban aggódsz, mint a saját életed miatt? - akadt ki Will mire szinte minden szó belém fagyott.

Ezzel nem tudok vitába szállni..

- Nem láttam őt a házban.. De már több mint 3 órája hogy itt vagyunk - hagyta el a száját ismét csak egy hosszas sóhaj.

- Sajnálom hogy téged is belekevertünk - néztem rá mire elmosolyodott.

- Hanna, nem kevertél bele, az életem árán is megvédenélek - nézett rám továbbra is mire én is elmosolyodtam

Annyira hálás vagyok hogy van egy ilyen barátom, mint, Will

- Én is Will - mosolyogtam továbbra is.
- Figyelj.. Felkellene valahogyan állnunk - kezdtem ell fészkelődni.
- Próbáljuk meg valahogyan leszedni a köteleket.. - kezdtem ell mozgatni a csuklóimat de igazán nehezen ment.

Ez nagyon fáj.. És egyáltalán a kötél megsem rezzen..

- Már próbáltam - szólt Will mire kissé fájdalmasan felnyögtem.
- Ne erőltesd mert csak a csuklódat dörzsöli szét - nézett rám aggódóan.

Mikor már egy újabb ötlettel álltam volna elő, mikor az ajtó kinyillott.
A sötét miatt nem lehetett látni hogy ki az.
Iszonyatos halál félelem volt rajtam.

- Azt csinálsz velük amit szeretnél, felügyeld őket amíg mi elszivunk kint egy cigit - kacagott fel egy férfi hang.
- Ne kiméld őket.. Nagyon mocorognak - köszörülte meg a rekedtes hangját.

- Klassz - hallható volt két srác beszélgetése. Bár nem igazán lehetett jól hallani őket.

Miután az ajtó bezárult levegőt sem mertem venni, nem hogy megmukkanni.
Will sem tett másképp, csak csöndben várta hogy mi fog következni.