ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

2.

- És hát mi sem dolgozunk szívesen olyannal aki a fogát élezi egy diákjára.. Sosem tudni hogy a tanár úr agyában mi játszódik le.. - szólalt fel Anna a diáktanács nevében.

- Szóval hadja békén! - folytatta Daniel mikor is a tanár úr fejét fogva ránk nézett.

- Vissza fordulunk! Indulás! - emelte fel a hangját Müller tanár úr mire mindannyian megindultunk vissza a szállásunkra.

Nincsenek szavak,
BOLDOGSÁG! Amúgy is,kinek lett volna kedve pecázni?

- Így kell ezt tökmag! - simogatta meg a fejem búbját Daniel.

Az út folyamán néha néha Annával összenéztünk azonban elkaptam a tekintetemet és inkább Danielékkel beszéltem.

Talán neki jobb is hogy nem emlékszik arra az estére.. De én nem tudok nem rá gondolni.. Hogyan is tudnék egy ilyet elfelejteni? Mindenesetre jobb lesz ha távolság tartó leszek hogy kevésbé fájjon.. Hogy ne gondoljak arra az estére.. Hogy túl tegyem magam rajta mint ahogyan Anna tette

Amint vissza értünk a szállásra mindenki a szobájába ment köztük én is.

- Akkor.. A mai kirándulás ennyi lett volna.. - tettem le a cicust az ágyamra aki a párnámra feküdt majd miután átöltöztem lefeküdtem mellé.

Legalább vicces volt..Hála a többieknek megtarthattam a kis cicát..