ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

22.

- Jó reggelt.. - ültem le vele szembe.
- James, hogy hogy itt van?Úgy tudtam hogy a másik városban laknak most már.. - néztem rá meglepve.

- Hát.. Most itt időzöm még egy ideig mivel elváltunk.. - nézett rám mire kissé aggódni kezdtem.

- Anna hogy viselte? - tértem a lényegre.

- Viszonylag jól.. - bámult maga elé.

- Újra fog házasodni? - tettem fel a kérdést.

- Nem.. Viszont megteszem mindent amit tehetek.Bár, ő talált magának valaki mást.. - kortyolt az italába.

- Bocsánat de - zavarodtam össze.
- Mióta? - néztem rá.

- Hát amióta elmentek.. Úgy talán három és fél hete.. - gondolkodott ell.

- Wao.. - sokkoltam le.

Anna nem is említette..

- Ez a helyzet, el kell fogadni.. - bámult a falon lévő festményekre mire Petrick csengetett jelezve hogy menjek a pulthoz.

- Egy pillanat és jövök - mondtam mire James csak bólintott egyet majd a pulthoz indultam.

- A fánkok.. - emelte át a pult fölött egy kis tányérban az említett finomságot,majd sarkon fordúltam és vissza ültem az asztalhoz.

- Köszönöm.. - nyúlt a tányérért.

- Szóval,Anna és az anyukája a másik városban vannak,maga pedig itt.. - szedtem össze a gondolataimat.

- És nagy valószínűséggel így is maradunk - sóhajtott fel James.

- Hanna! - halottam meg Petrick hangját mire feláltam az asztaltól.

- Sajnálom -  néztem a férfira aki bólintott majd elváltunk.

Ahogy a pulthoz értem láttam hogy Petrick üveg szilánkokat szedeget a földről mire hátra fogtam a hajam és segíteni kezdtem.

- Francba - mormogott az orra alatt az öreg mire elmosolyodtam.

- Hagyja csak,ezt intézem én - mondtam mire Petrick a pultba kapaszkodva lassan felemelkedett majd a derekát fogva a gépekhez indult.

Műszak után hulla fáradtan ballagtam a buszmegállóban ahol gondoltam egyet és elkészítem bepötyögni a telefonba Anna számát,azonban foglalt volt.

- Ne nézz rá,ne gondolj rá! Ne nézz rá,ne gondolj rá! - figyeltem fel tőlem nem messze egy idős bácsira aki 
elég ijesztő karakternek bizonyosult.

Anyád ez meg melyik horror film?

- Ne nézz rá,ne gondolj rá! - folytatta mire éreztem ahogyan testemet átjárja a lehűlt levegő amit az autók hagynak maguk után.

Na jó ez már nem vicc
Hol a rohadt buszom?!

Időközben egyre közelebb s közelebb halottam az említett szavakat mire már igazán beparáztam.

Hogy fogok én este elaludni?

- Hé kisasszony! - szólt érdes hangon mire még a szusz is belém fagyott.
- Nagyon csinos! - kacagott fel.
- Ne nézz rá, ne gondolj rá!
Ne nézz rá, ne gondolj rá! - folytatta mire annak a szelén voltam már hogy haza szaladjak.

A férfi minden mondata végén tett felém egy röpke lépést így hát egyre közelebb érezhettem magamhoz és egyúttal hallhattam a mende mondáját mikor is a busz beállt a megállóba amire olyan sebességgel szálltam fel amivel csak tudtam.

Ijesztő!!!!!!!

Időközben Anna vissza hívott aminek igazán örültem.

- Szia manó! - szólt a telefonba.

- Szia manó! - mosolyodtam ell.
- Mi a helyzet? - kérdeztem.

- Semmi,előbb ettem pizzát és nagyon fincsi volt! - kuncogott fel.

Milyen édes..

- Annak örülök! Képzeld találkoztam..

- Várj! Ma írtam dolgozatot,találd ki hanyas lett! - szakított félbe.

- Ötös? - kérdeztem mire felnevetett.

- Nem hanem kettes - vágta rá.

- Tényleg? - kérdeztem miközben az ablakon át bámészkodtam a kint elterülő házakra.

- Amúgy nem! Ötös lett!

Most melyik?

- Ügyes vagy manóó! - nyomtam meg az utolsó szót.

- Tudom! - válaszolt kuncogva.