ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

20.

Reggel korábban mentem dolgozni mivel a tegnapi nap folyamán szinte alig voltam bent. Meglepetésemre útközben megint csak összefutottam Daniellel.

- Hé, boldog karácsonyt! - öleletem magamhoz

- Jó reggelt - mosolygott rám miközben kihúzta füléből a füllhalgatót.

- Mi járatban? - kérdeztem.

- Titkos küldetést kell végrehajtanom - mosolygott.

- Mindent értek, nekem annyi lenne a feladatom hogy beessek a kávézóba - nyújtózkodtam.

- Jól van - ölelt magához.
- Kérsz egy kakaós csigát? - húzta ki a zsebéből a péksüteményt.

- Voltál a kávézóban? - néztem a csomagolásra.

- Áh, igen csak beugrottam - vakarta tarkóját.
- Na de mennem kell - intett és már fel is szállt az éppen megérkező buszra.

- Szia - integettem és benyitottam a kávézóba.

- Jó reggelt! - köszönt Petrick.

- Jó reggelt - mosolyogtam.

- Boldog karácsonyt! - lépett mellém arcán egy kedves mosollyal és megölelt.

- Boldog karácsonyt! - mosolyogtam.

- Hanna, tudnál segíteni? - figyeltem fel a mellettem elhaladó Grace nénire.

- Persze! - indultam meg utánna.
A bejárat előtt állva Grace a kezembe nyomott egy nagy lapátot, majd percek múltán megértettem hogy mit is szeretne.

Miközben ellapátoltuk a havat a kávézó elől ismét csak feltünt a mellettem elhaladó Mercédesz. Kissé furcsáltam hogy ilyen korán bejött dolgozni hiszen még csak félhét volt, és nyolcra jár dolgozni csakúgy mint Jó magam.

- Mi annyira érdekes azon az autón? - nézett rám mosolyogva Grace.
- Esetleg ha egy úriember menj, kérd ell a számát! - mondta szinte arcán egy széles mosollyal. Őszintén majdnem elnevettem magam az "úriember" megnevezésen. Csak bólintottam párat.

- Oké, akkor sietek! - indultam meg a kisállatbolthoz.
- Jó reggelt - köszöntem a pult mögött álló Angélának.

- Szia! - nézett rám egy pillanatig majd tekintetét vissza vezette a kezében lévő újságra.

Az irodába érve megpillanthattam a széken szunyókáló szerelmemet. Fejét hátra döntve horkolt. Csak elmosolyodtam majd közelebb léptem hozzá. Az asztalán azok a papírok voltak amiket elméletileg Jennifer kitöltögetett, de mindenütt üres volt szinte.

Az én úriemberem mi?

Bár, ő nincs hozzá szokva a korán keléshez, így érthető hogy bealudt..

Mikor már menni készültem Angela kissé esélyesebben beszólt az irodába amit követően Anna egyből felebredt.

- Hogy haladsz? - Kérdezte a nő.

- Jól! - dünnyögte Anna.

- Szia - pusziltam meg.

- Nézd meg milyen sok munkám van! - Mutatott az asztalára.