ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

13.

- Vedd fel.. - mondta Maya majd vissza lefeküdt a kanapéra és továbbá vihorászva kezdte ell nézni a tévét.

- Sziaa - szóltam bele.

- Szia Hanna,azért hívtalak mert   nem állsz valami jól matekból..Szóval holnap tudsz maradni egy korepre? - kérdezte.

- Nemtudom mivel holnap francia korepem is lenne.. - gondolkodtam ell.

Bár úgyse megyek mivel még a tanárom sem szokott eljönni rá tehát..

- Akkor reggel?
- Ha be jössz hatra az úgy jó? - kérdezte mire még arról is megfeledkeztem hogy levegőt vegyek.

Hatra???? Nem,az nem fog menni..

- Persze! - köhintettem mire a telefon másik oldalán halottam ahogyan Anna felnevet.

- Na jólvan kicsi Hanna akkor holnap hatra legyél itt! Az aulában leszek majd.. Na szia! - köszönt ell.

Kicsi Hanna.. Azthiszem ez a név egy ideig rám fog ragadni..

- Holnap találkozunk! - mondtam majd bontottuk a hívást.

- Ki volt az? - kérdezte Maya miközben a Muffin tésztát a sütőbe raktam.

- Csak Anna.. - mondtam mire ajtó nyílásra lettünk figyelmesek.

- Sziasztok! - lépett be az ajtón Leo.

- Sziaa.. Maya ő itt Leo - mondtam miközben elpakoltam magam után.

- Hali - köszönt Leo mire Maya intett egyet.

- Mi szél hozott? - kérdeztem miközben leültem Maya mellé.

- Jó hírrel jöttem! - mosolygott majd leült közénk.

- Na és mi lenne az a jó hír? - kérdeztem.

- Hát azt majd te magad meglátod! - mosolygott.

- Ha már kijelentetted mond ell! - mutatott rá Maya.

- Igen! Haljuk! - mondtam mosolyogva.

- Nem,nem! - sétált az ajtóhoz.
- Holnap tali! - nézett rám egy mosollyal az arcán majd intett egyet és kiment az ajtón.

Ennyi volt a látogató??

- Ah,pedig most nagyon kíváncsivá tett.. - sóhajtottam.

- Álmos vagyok! - nézett rám a kanapén fekvő lány.

- Nekem meg fáj a hasam! - néztem vissza rá.

- Meggyógyítsalak? - mosolygott rám.
- Nem szükséges! - legyintettem amit követően hapciztam eggyet.

- Megfáztál volna? - nézett rám.
- Kérsz egy gyógy puszit? - kérdezte amit követően megfogta az arcomat majd nyomott rá egy nagy puszit.

- Egyébként ha aludni szeretnél menj,úgy is hamarosan készen van a Muffin majd fölkeltelek.. - néztem
rá.

- De  én veled szeretnék aludni! - hisztizett,majd végül rám feküdt.

- Halihó! - lépett be az ajtón váratlanul Cameron kezében egy nagy szatyorral amit követően Maya leszállt rólam.

- Szia Cameron.. - mondtam miközben a sütőhöz sétáltam.

- Mit főzöl?Neked nem suliban kellene lenned?! - kapta el a csuklómat Cameron ami láttán Maya megindult felénk azonban intettem hogy nincs baj.Miután kihúztam a kezemet szorításából kipakolt a táskából aminek tartalmát a pultra pakolta.

Még több ital? És persze holnap még takaritsak is útánna főleg úgy hogy hatra bent kell lennem..

- Nem főzök semmit sem, sütök.. - néztem rá,majd Mayára aki fejével intett hogy mennyünk fel.

- Így ni! - bontotta ki a sörét Cameron.

Továbbá felmentünk a szobámba ahol Maya az ágyra ült és rám nézett.

- Ő kicsoda? - kérdezte.

- Anyu új szerelme vagy mi.. - mondtam nyújtózkodva mire Maya maga elé állított majd megnézte a csuklómat.

- Fáj? - nézett a csuklómra.

- Annyira nem.. - mondtam vállamat megvonva majd kiterültem az ágyamon.

- Anyukád hol van? - feküdt rám.

- Kórházban..

Annyira hiányzik..

- De mi a baja? - nézett rám mire csak fejemet elfordítva felsóhajtottam.

- Most  hagyjuk ezt.. - mondtam miközben bekapcsoltam a tévét.

- Ha fáj valami arról beszélni kell,figyelj az én anyukám alkoholista és ezért élek apámmal vagyis úgy néha együtt lógunk mert amúgy egyedül élek..De.. - nézett félre gondolkodás képp amit követően elmosolyodtam.
- Evvel csak arra szeretnék kilyukadni hogy apa miután megtudta hogy anya megcsalta, elvált tőle, aztán anya az alkoholba menekült.. Szóval mint ez a Cameron is,nem beszélt ha bántotta valami és azért inkább elfojtotta magában,pedig anyáék lehet megtudták volna oldani de anya nem nyílt meg neki és végül szétváltunk.. Tehát nem megoldás az hogy ha valami ami nyomja a szíved magadban tartani..Szóval szedd össze magad és mondd ell ha valami bántja a kicsi szíved! - nézett rám.

- Hát.. - néztem félre.

- Kérsz egy ölelést? -  nézett rám könnyes szemekkel az arcán a jól megszokott mosolyával mire átkarolt majd hozzám bújt.

Ezt az énjét még sosem láttam..
Ez egy sokkal másabb Maya mint akit én ismerek.Most sokkal törékenyebb és védetlen..
A szüleiről sem mesélt még nekem.. fura hogy így megnyílik valakinek.. Főleg ha az a valaki én volnék. Szerencsésnek érzem magam hogy elmondta most ezt.

- Jól van jól van.. - simogattam a hátát majd hallottuk ahogyan Cameron kiabál egyet majd felnevet.

- Nem komplett ez az ember.. - nevetett fel Maya.

- Hát nem igazán.. - mondtam amit követően Maya kibújt az ölelésemből majd lementünk a konyhába hogy megnézzünk hogy áll a Muffin.

Hát ez sehogysem.

Amint lementünk láttuk hogy Cameron épp a kukába önti a még el nem készült muffinokat.

- De hé! - néztem Cameronra aki csak felnevetett.

- Gyere.. - mentünk vissza az emeletre majd tétlenül egymásra néztünk.

- Rendeljünk egy pizzát aztán aludjunk.. - mondtam mire Maya elmosolyodott.