ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

11.

- szóval Hanna, mond szerted a Kiwit? - nézett rám a fiú.

- mi? Miért? - kérdeztem.

- lent adtak egy csomó kiwit és tele van a táskám vele! - mondta majd lehúzta a táskája cipzárját majd felém mutatta.

- aztaa. - mondtam.
- miért nem dobod ki?

- nem tudom, lehet azt kéne..

Te sem lehetsz egy unalmas forma..
Kérlek kimélj meg a hülyeségeidtől..

A tákámat az ölembe vettem majd ezt követően fogtam magam majd megindultam a lépcsőn egyenesen lefelé,mire bele botlottam Nathanba.

Ismét.

- bocs. - felelte idegesen.

Minden szó nélkül nem törődve vele mentem tovább lefelé.

Hiányzik Anna..

Az aulában lent volt Daniel,majd inett a fejjével hogy üljek le mellé.

- sziaa,jól vagy? - kérdeztem.

- te jól vagy?

Nem.

- hé, mi a baj? - néztem rá.

- Emily lemondta a randit, mert valami más dolga akadt..

- mi? Nemár.. Sajnálom.
Eszünk egy sütit vígaszképp? - kérdeztem mire elmosolyodott.

- menyünk! - mondta majd a büféhez sétáltunk és beáltunk a sorba.

Mennyien vannak itt..

Ez az illat,Anna illata..
De mégis hol lehet?

Fejemet kapkodva néztem körűl, de sehol semmi jelenség Anna felől.
Felsóhajtottam majd kikértük a sütiket és leültünk az asztalhoz,majd falatozni kezdtünk.

- ez olyan finomm! - mondtam.

- ilyet még nem ettem, de ez rohadt jóó!!
- koccintunk? - nézett rám egy mosolyal az arcán.

- koccintsunk! - mondtam mire össze koccintottuk a sütiket.

A két dili!

- tökmag, ha a jövőben unalmasan alakulna az életem,raboljuk ki együtt a büfét! - mondta mire felnevettünk.

- benne vagyok!

- ti mindig esztek? - jött hozzánk Anna.

- kostold meg, olyan finoom! - mondtam mire elmosolyodott.

Míg tartottam a sütit Anna hátra fogta a haját majd lehajolt,és bele harapott.

Most én etettem meg..
Azthittem elveszi.
jézusooom decukiii!!

- ez nagyon finom! Majd sütök neked ilyet! Egyébként hova ment Daniel?

Észresem vettem hogy elment..

- itt vagyok! - ült le vissza kezében ugyanolyan sütikkel mint, amilyet vettünk.
- vegyetek!

Többszó sem kelett, elvettem eggyet majd lehúztam magam mellé Annát és enni kezdtünk.

- mit esztek? Jaaa,ez az áfonyás süti! - ült le hozzánk John.

Abban a pillanatban sötétség lett mindenütt.

Miafasz ez?

Anna megfogta a kezem, majd magához húzott.

A szíve olyan helyesen ver, talán fél?

- mi a franc? - mondta John.

- GYEREKEK! ÁRAM SZÜNET! - szólalt meg a hangos bemondóban az igazgató.