ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

8.

A suliba beérve nem történt semmi izgalmas,szokás szerint az iskola kapuiban Daniel köszöntött legelsőnek majd Emily, Yuzu, és a többiek..

- Mond törpém,miért siettél tegnap olyan hamar haza? - kérdezte Daniel miközben a büféhez indultunk.

- Anyukám beteg,és kórházban szóval azért. - Néztem rá.

- Ahj törpe.. - húzott magához majd megölelt.
- Kérsz egy áfonyás sütit? - dünnyögött mire elmosolyodtam.

- Persze hogy kerék! - toltam el magamtól majd vissza álltunk a sorba.
Miután megvettük a sütiket,egymásba karolva kimentünk az udvarra.

- Hé, amúgy.. Végül mi lett Emily és közted? - néztem rá.

- Hát,végül nem randiztunk.És mint kiderült, nem is vagyok az esete.Neki olyan fiúk tetszenek akik szétdurrannak az izomtól! - tárta szét karjait,majd vissza rakta a vállamra.
- Én meg nem vagyok valami izmos.. Látod? Csont és bőr. - húzta fel ingét.
- De a vékony fiúk is nézhetnek ki jól,nekem például nem jön be ha egy fiú izmos mert.. Nem tudom mert nem és kész,szerintem nem vonzó - jelentettem ki.

- Szóval ha Ő lennél, bejönnék neked? - nézett rám.

- Szóval én csak azt mondom evvel hogy nagyon sok lány jár még a suliba.. Tálalsz majd valakit,aki szeret,tisztel és megbecsül.. - Néztem rá mire csak a földet kezdte bámulni majd tekintetét vissza szegezte rám.

- Az lesz a megoldás hogy eljössz velem edzeni hogy izmos lehessek! - mosolygott amit követően szememet forgatva bólintottam párat.

- Jó, amúgy is rám fér az edzés.. - Néztem magamra.

- És én mit mondjak? - mutatott magára.

- Akkor a hétvégén elmegyünk! - néztem rá.

- Megígéred? - nyújtotta felém kisujját.

- Megígérem! - kulcsoltuk össze kisujjunkat mire beszélgetésünket a becsöngő szakította félbe.

- Futás! - mondta Daniel majd kézen fogva engem futásnak indultunk.
- Milyen órád lesz? - nézett rám.

- Németem lesz,lent az aulában!

Miután az aulához értünk gyorsan elváltunk egymástól. Daniel az emeletre sietett én pedig a könyvtárba tartottam mivel ott tartjuk általában a német órát.

- Elnézést a késés.. - kezdtem bele miközben az egyik asztalhoz kezdtem kipakolni a cuccaimat.

- Nein, das ist nicht das erste Mal, dass du zu spät kommst, geh zum Direktor! - kiabált rám a tanárnő.
(Nem, nem először késik, menjen az igazgatóhoz!)

Bocsánat ha nem teljesen jó a fordítás!

Oké, és ez mit jelent?

- Indulás! - nézett rám mire fogtam a táskám és az ajtóhoz léptem.

- Tschüss! - mondtam nevetést vissza tartva majd kimentem az ajtón.
( viszlát )

Az aulában ültem,mikor megláttam Danielt leballagni a lépcsőn.

- Hé, hát te? - siettem oda hozzá.

- Késtem ezért leküldtek az igazgatóhoz - mosolygott.

- Szintúgy! - nevettünk fel majd leültünk az asztalhoz.

- Mit csináljunk? - nézett rám.

- Van sok cukrom! - mondtam majd kiborítottam a táskám tartalmát amiben csak pár füzet volt,tolltartó, és az édességek.

- Najó! - mondta Daniel majd enni kezdtünk.

- Ti mit csináltok itt? - lépett hozzánk Anna egy csomó irattal a kezében,majd leült mellém.

E-ez most komoly?
NINCS RAJTA HARISNYA! FBI FBI!!!!!!

- Nektek nem órán kéne lenntek? - lépett be a bejáraton Connor mosolyogva.

- És neked? - nézett rá Anna.

- Elaludtam.. - ült le hozzánk a fiú.

- Hé,te amúgy mit tudsz a kirándulásról? - fordult Daniel Connorhoz.

- Passz.. - húzta a száját.

- Mi? Milyen kirándulás? - néztem rájuk.

- Tegnap jelentették be,de mivel elmentél így érhető hogy nem hallottál róla. Tehát annyi lenne hogy a jövőhéten kedden az iskola előtt kell összegyűlni negyed kilencre.Az még meglepetés hogy hova megyünk.És hozzá téve ez egy tanulmányi kirándulás szóval egésznap jönni,menni fognak az osztályok. - nézett rám Anna.

- Oké, de hány napos lesz? - kérdezte Connor.

- Két hét ugyanúgy mint az előző. És három nap az odaérkezés. - mondta Anna.
- Hé,mennyetek mind a dolgotokra! - kapott észhez.

Mint az előző..

- Jó, mennyünk.. - karolt belém Daniel.

- Ő itt marad! - vágta rá Anna mire mindannyian ránéztünk.

- Azért még elrabolhatom? - mosolygott Daniel.

- Na,sipirc! - intett a többieknek akik felálltak az asztaltól,majd megindultak valamerre.

- Mit csináltam? - néztem Annára kissé kétségbeesett arccal mire felnevetett.

- Semmit sem.. Vedd elő az irodalom füzetedet,segítek bepótolni a tegnapi anyagot. - nézett rám mire lehajoltam hogy a földről felvegyem a táskámat azonban tekintetem a lány combjaira tévedt amit ő is észre vett.Továbbá táskámat a padra téve kivettem az irodalom füzetemet majd az asztalra raktam.

- Nincs rajtad harisnya - jegyeztem meg.

- Rajtad sincs. - mosolyodott ell.

- Rajtam soha nem is volt,soha nem is lesz!Nincs az az isten. - mutattam rá mire felnevetett.

- Értem én,akkor lássunk is neki! - nyitotta ki a füzetemet amiben már a legelső lapon is egy kissebb firkamirka volt táláható ami egy kakit ábrázolt.
- Ez most komoly? - nézett rám mosolyogva mire felnevettem.

- Hát az úgy volt.. - kezdtem bele mosolyogva.A lány továbbá kivett egy tollat a tolltartómból majd a nevét bele írta a füzetembe egy szívecske kíséretében mire éreztem hogy testem felmelegszik és elönt a boldogság.