ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

15.

Mikor megérkeztünk nagy meglepetés ért mivel egy régimódi aranyos kávéház előtt álltunk meg.

- Ez az? - néztem Mayára aki csak bólintott egyet majd kiszálltunk az autóból.

- De rég jártam itt - forgolódott Yasu.

- Elég hangulatos kívülről szemlélve.. - jegyezte meg Leo.

- Na indulás! - nyitotta ki az ajtót Maya majd mindannyian beloholtunk azon.

Amint beértünk mindannyiukat megcsapta a friss kávé illata. Nem volt sok vendég,nem volt nagy nyüzsgés, és ez volt ami nagyon tetszett benne.Nagyon szép bútorokkal volt berendezve. A lámpák is olyan helyesen álltak.

Gyomorgörcsöm lett!.. Ezer százalék hogy nem vesznek fel egy ilyen taknyost mint én.. Minek jöttem ell?

- Gyere - fogta meg a kezem Maya a kasszához húzott ahol a pulton lévő csengőt kezdte ell nyomkodni mire kétségbeesetten ránéztem.

- Ezt szabad egyáltalán? -
Súgtam a lánynak aki mit sem törődve velem tovább nyomogatta a csengőt mire egy ősz,alacsony férfi állt elénk.

- Aranyom! Te sosem szoksz le a csengő folytonos nyomogatásáról igaz? - nevetett fel kedvesen a férfi.

- Úgy ám! Apropó..
Mivel a hetekben mondta hogy kellene egy pincér..- itt Maya rám mutatott.
- Ő nagyon hamar megtalnulná az itteni dolgokat szóval.. - nézett a férfira.

- Igen igen.. Elkél egy kis segítség.. De nem tudom hogy ilyen fiatalon bírná a folytonos csaszkálást.. 24 órából 8 órát.. Meg egy pincérnek nincs mindig könnyű dolga.. - mondta kihívóan majd gondolkodni kezdett.

- Bírni fogom! - vágtam rá mire bátorítás képpen Maya egyik kezét a vállamra tette.

- Hát.. - bámult a plafonra az ősz hajú.
- Ez esetben.. Hogy hívnak bogaram? - mosolygott rám. 

- Hanna Diaz! - nyújtottam a kezem.

- Petrick Wattson! - ráztunk kezet.
- Hívj nyugodtan Petricknek,azért nem vagyok annyira öreg! - kacagott fel mire mi is elejtettünk egy kis mosolyt.

Továbbá Yasuék leültek az egyik asztalhoz amíg az újdonsült főnökömmel beszéltem a munkáról.

- Szóval,mikor kezdhetek? - néztem izgatottan Petrickre mire arcára kiült egy kis mosoly.

- Hasonlítasz Mayára.. Emlékszem mikor pár évvel ez előtt ugyanilyen izgatottsággal ült ebben a székben mint most te.. Nagyon kis pipogya volt akkor még.. De az idő mindenkit megerősít.. - mesélte a férfi.

- Hey! Hallok ám mindent! - nézett ránk Maya mire mindketten felnevettünk.

- Nem is mesélte hogy anno itt dolgozott.. Nagyon szép hely - merengtem ell a falon lévő festmények, különféle díszek bamulásában.

- Elég az hogy ha holnap 10re itt vagy,van egy itt dolgozó mosogató fiú aki tud majd segíteni a gépekkel.. - intett fejével a pult mögött lévő kávés gépekre.
- A munka ruha elvárt darabja egy szimpla fehér ing.. A kötényedet holnap megkapod, fizetést két hetente kapsz,ez így rendben?

- Igen,nagyon szépen köszönöm! - mosolyogtam a férfira.Egy kis idő múltán körbe vezetés képpen megmutatta hogy hol az öltöző,a mosdó,a poharak,a gépeket hogy hogyan működnek,a sütő helységet, végül kidobtuk a megmaradt sütemény morzsákat amik a kirakatban gyűltek össze a nap végére.Végezetül felsepertünk majd kimerültségünkre Petrick csinált egy-egy kávét és leültünk a többiekhez.

Nem gondoltam volna hogy ilyen jófej főnököm lesz..

Úgy hat óra körül megindultunk haza felé.

- Annyira boldog vagyok! - sóhajtottam fel miközben a zárba tettem a kulcsot majd kinyitottam az ajtót.

- És ez kinek köszönhető? - mosolygott rám elégedetten Maya mire Yasu csak vállon paskolta a lányt.

- köszönöm! - néztem Mayára aki füléhez emelte a kezét.

- Mit mondtál? Nem halottam jól! - mondta mire szememet forgatva a füléhez hajoltam.

- Köszönöm hogy segítettél munkát szerezni! - emeltem fel kissé a hangom mire a lány kissé össze húzta magát.

- csókot kapok? - nézett rám mire Yasu azzal a lendülettel felkapta a lányt és az ajtóba állt.

- Mi megyünk is! - mondta Yasu miközben Maya a hátát püfölte mire felnevettem.

- Tegyél le te kínai! - erősödött Maya mire Yasu szemét forgatva intett egyet majd megindultak kifelé.

- Velük tartok ha nem gond - nézett ram Leo mire csak bólintott egyet majd elköszöntünk egymástól.

Továbbá elmentem zuhanyozni.
Amíg a mai napon gondolkodtam kapcsoltam hogy egy valamiről igazán megfeledkeztem tehát elkezdtem Annát hívni.

Tudnia kell..

- Szia manó! - szólt a telefonba.

- Sziamia.. Van két hírem egy jó és egy rossz.. Melyikkel kezdjem? - nyeltem egy nagyot.

- Kezd a rosszal! - vágta rá.

Ettől féltem..

- Biztos? - kérdeztem félve.

- Mond már! - mondta mire vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

- Bármit csinálsz,ülj le rendben?
- Szóval tudod,az történt.. Ma reggel a cicus hát.. Furán viselkedett és hát..

- Most nem értem,mi történt vele? - vágott közbe mire ismételten vettem egy mély levegőt.

- Nincs már közöttünk.. - mondtam mire Anna csöndbe maradt.

- Mayánál volt igaz? - emelte fel a hangját.
- Megfogattuk hogy vigyázunk rá cseszd meg! - mondta mostmár szinte kiabálva.

- Tudom és nagyon nagyon sajnálom! - Sóhajtottam fel.

- Tegyük le. - mondta válaszomat nem várva végül bontotta a hívást.

Baszki..