ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

22

A későbbiekben elmentem Willel vásárolni csak hogy eltereljem a gondolataimat a reggeli kis balhénkról.

- Vegyél neki valami csokit aztán majd megnyugszik - nézett rám Will miközben a kosarába pakolászott.

- Hát.. - tettem egy csokis Croissant a bevásárló kocsiba.
- Majd meglátjuk mi lesz - szorítottam össze ajkaimat.

- Ne parázz feleslegesen, majd úgyis megbeszélitek - nézett rám mire elmosolyodtam.
- Tényleg jót tenne neki egy kis kiruccanás - fűzte hozzá.

- Kiszámíthatatlan egyszerűen- húztam a szám.
- Nem mindig tudom hogy mi is az amit valójában szeretne.. - túrtam a hajamba kissé.

- Kicsit merészebb lehetnél - csípte meg kissé az arcomat mire fájdalmasan de elmosolyodtam.
- Sok dolgon mentetek keresztül, igazán át vehetnéd felette az irányítást.. Most hogy Anna az aki akaratosabb te, mint a kiskutyája úgy ugrálsz ahogy ő fütyül - Will szavai hallatán némi igazság érzet tört rám.
- Ezen változtathatnál.. Beszélned kellene vele hogy nem csinálhat ilyet hogy otthon hagy téged egyedül abban a nagy házban mert ő szokásához hiven hisztizik - mondta Will.

- Majd ha haza értem úgyis beszélek vele.. De jogosan  haragudott meg rám mivel tudom jól hogy kényes téma felhozni neki a családját.. - támaszkodtam a bevásárló kocsira.

- És mizu a cicával? - Kérdezte miközben sorba álltunk.

- Hát most valószínűleg császkál valahol - gondolkodtam ell.
- De hazajáró típus, majd haza jön - haraptam ajkamra.

- Mi is a neve? - vakarta meg feje búbját.

- Nincs neve.. - mondtam szimplán.
- Cicusnak hívjuk - mosolyogtam.

- Milyen érzés macskás vénasszonynak lenni? - mosolygott rám mire fejemet rázva elkezdtem végre pakolni a pultra hiszen  az, hogy végre a pénztárhoz jutottunk a sok nyugdíjast kívárva isteni csodának számított.

- Amúgy.. Jó érzés - bólogattam mikor is egy csattanást éreztem meg a fenekem mire ijedten felkaptam a fejem.
- Mi a..! - fordultam idegesen a mögöttem álló rózsaszín hajúhoz.
- Maya? - mosolyodtam ell majd magamhoz öleltem.

- Sziaa - puszilgatott.
- Szia Will! - köszönt a fiúnak aki csak vissza intett neki arcán egy kis mosollyal.
- Egy teljes hétig nem is láttalak! - szorított magához.

- Neked nőtt a hajad? - vizsgáltam a rózsaszín haja melett levő lenőtt barna tincseit.

- Ne vizsgáld már ilyen feltűnően! - tette kezeit a fejére mire felnevettünk.
- Most megyek fodrászhoz amúgy - nyújtózkodott.
- Csak megláttam Willt, neked pedig a szembe tűnő kerek fenekedet és úgy éreztem jönnöm kell ezért beálltam üres kézzel a sorba - mosolygott önelégülten mire Willel össze néztünk kissé fancsali képet vágva hogy Maya miattunk képes volt sorba állni miattunk.

- Majd küldj képet hogy milyen lett a hajad, jó? - néztem rá miközben Willel próbáltuk tartani a tempót a pénztáros hölggyel aki úgy húzta le az árukat akárcsak a vízfolyás. Kezünkben szatyrokkal ügyetlenül pakolásztunk amit látva Maya jókat mosolygott.

- Inkább gyertek ell velem! - dobta fel az ötletet.

- Sajnálom, nem tudok menni most - bigyesztette le ajkát Will.
- A bátyám megismert valami csajszit akivel közösen végig kell ülnöm egy családi ebédet - vett a kezébe egyszerre több szatyrot is majd megindultunk a parkolóhoz.

- És te? - mosolygott rám reménykedve Maya.
- Te jössz ugye? - rázott meg kissé.

- Hát nem is tudom.. - sóhajtottam.
- Annával össze kaptunk egy kicsit - vakartam a fejem.

- Jaj már! - forgatta szemeit.

- De amúgy elvihetlek ha szeretnéd - ajánlotta fel Will miközben a kezemben lévő szatyrokat is a csomagtartóba dobta.

- Mennyünk hát! - csillant fel a szeme a mi kis rózsaszín malackánknak majd belém karolt és beszálltunk az autóba.