ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

32.

Mikor kinyitottam szemeimet nehezen hittem el, azt amit látok.
Egy kórházi ágyon feküdtem, infúzióval a kezemben.
Csak kissé felköhögtem és szemeimet dörzsölni kezdtem.

- Hát felkeltél? Oh istenem! - figyeltem fel Anna hangjára aki az ágy végében ült.
- Had pusziljalak szét! - ült hozzám közelebb majd az arcomra apró puszikat hintett.

- Ah, istenem - ültem fel majd nyújtózkodni kezdtem.
- Olyan érzésem van mintha a mennyországban lennék - simítottam párat a puha kórházi ágyon majd szemeimet az engem csodáló lányra vezettem.

- Nem szívem, ez a valóság és miután jobban leszel haza viszlek magammal - karolta magához a derekamat mire csak jólesően  elmosolyodtam majd kezeimet átfontam a nyaka körül és kicsit magamhoz szorítottam.
- Több mint 1 napig aludtál - simított párat a hátamon.

- Egy kis szépítő alvás nem árt - viccelődtem mire Anna felkuncogott.

- Most ne viccelődj ezzel - nézett rám szemöldökét össze húzva.
- Az én hibámból történt az egész.. És aggódtam érted nagyon - sóhajtott majd szemeit maga elé vezette.

- Hé - fordítottam magam felé a tekintetét.
- Mennyire vagyok szexi? - néztem rá fülig erő mosollyal az arcomon közben próbáltam arrébb dobni a hajamat ami sok valószínűséggel kócosabban állt, mint egy szénakazal. De ekkor a kezemen levő infúziós tű kissé megfesszült mire fájdalmasan felnyögtem.
- Oh bazdmeg!.. - fájdaltam a karomat mire csak Anna szemét forgatva a kezemet maga felé húzta és nyomott rá egy puszit.

- Sajnálok mindent - motyogta.
- Tudod, miután csörgetni kezdtem a rendőröket nem sokkal később elájultál. Nagyon féltem, és már a tűz az ajtóban állt - túrt a hajába majd szemeit rám vezette.
- Én tényleg azt hittem hogy megfogunk halni - harapott ajkára.
- És miután a telefon hívást sem fogadta senki, kezdtem feladni - kezdett el köröket rajzolni a tenyrembe az ujjával.
- De miután Yasu és a többiek ránk törte az ajtót, olyan boldog lettem - mosolygott majd megtörölte szemét.
- Tényleg azt hittem hogy elfoglak veszíteni - törölte szemeit a pulóvere ujjába ami láttán elmosolyodtam.

Mint egy kisgyerek..

- És igen, szexi vagy baszki - nevetett fel mire én is elmosolyodtam majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Semmi baj Anna, nem fogsz elveszíteni soha - mosolyogtam rá mire bólintott párat majd államat megemelve csak puha ajkait az enyémnek nyomta amibe bele mosolyogtam.
- Csak ígérd meg hogy innentől nyiltabb leszel felém, és nem lesznek olyan titkaid előttem amikből bajod lehet - nyújtottam felé a kisujjamat kisujj eskü szerűen.

- Ígérem - fonta össze ujjainkat.

Miután kiengedtek a kórházból Yasu az autójával várt minket az épület előtt. Izgatott voltam hogy újra láthatom őket, a mi megmentőinket.