ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

19.

- Hé, fölkelni! - ébredtem fel Anna hangjára.
- Készülődj mert menni kell munkába - mosolygott majd apró puszikat hintett az arcomra.

- Ugh.. - Ültem fel.

Miután felöltöztem a fürdőbe vettem az irányt hogy elvégezzem a reggeli rutinomat.

- Hű de kicsípted magad - ölelt át hátulról Anna.

- Épp fogat mosnék - dünnyögtem.

- Fogd be - csókolt a nyakamba.

- Jól érezted magad tegnap? - kérdeztem miközben kisétáltam a fürdőből.

- Igen! - mosolygott.

Ennek örülök

- Indulhatunk? - néztem rá miközben felvettem a kabátomat.

- Egy pillanat - bajlódott a kabátjával.
Csak mellé léptem és felhúztam rajta azt a fránya cipzárt végül igazítottam rajta még párat és már ki is mentünk.

- Álmos vagyok - ásítottam.

- Én is.. - sóhajtott majd elindította az autót. Csak néztem őt ahogyan a szél fújja a lófarokban levő hosszú selymes haját. Mostanában ritkán hordja így, igazán helyesen áll neki. Kiemeli az aranyos arc vonásait és a gyönyörű szemét.
- Miért bámulsz? - mosolygott rám.

- Fogd be - tettem a homlokomra a kezem.
- Semmi közöd hozzá - mosolyodtam ell.

- Valóban? - markolt a combomra.

- Igen! - pirultam ell kissé mire feljebb csúsztatta kezét.

- Este randizunk? - fordította maga felé az arcom majd megcsókolt.

- Benne vagyok - mosolyodtam ell.
- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Hmm.. - gondolkodott.
- Még nem tudom - húzta össze vállait.

...

- Szia Kincsem - mosolygott rám Grace néni.

- Jó reggelt - kötöttem derekam köré a kötényemet.
- A többiek? - néztem a nőre miközben az asztalokat kezdtem törölgetni.

- Yasu később jön, Maya járt már itt és Petrick pedig a mosodában van - intett hátra. Percekkel később az említett ősz hajú férfi lépett körünkbe.

- Szia Hanna - köszönt Petrick.

- Jó reggelt - mosolyogtam.