ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

27.

Mikor oda értünk már bőven nyolc óra múlt.

Nemtudom hogy hogyan fogok felkelni reggel,egyáltalán befogok érni időben abban sem vagyok biztos..

Mikor Anna kinyitotta az ajtót mindnyájunk orrát megcsapta az erős alkohol szag.

Hát ez meg?

- Itt vagyok - mondta halkan Anna majd intett hogy maradjunk lent amíg ő fönt összepakol.

Percek múltán hallani lehetett ahogyan a nappaliban ülve Anna anyukája jókedvűen felnevet.

- Hanna? - figyeltem fel egy ismerős mély hangra.

- James? - néztem a köntösben lévő férfire aki egy pohár vörös bort szorongatott a kezében.

- Üdv - motyogott Yasu.

- Sziasztok - nézett rajtunk végig az iszákos férfi.
- Vigyázzatok Annára - kortyolt az egyik pohárba majd a nappaliba totyogott ahol továbbá a nővel nevetgéltek.

Ó istenem..

- Hanna tudsz jönni egy kicsit? - szólt az emeletről Anna amit követően a mellettem álló két fiúra néztem akik csak intettek hogy menjek nyugodtan.

Amint felértem a lány szobájába megpillanthattam a szerelmemet ahogyan szerencsétlen mód a földön lévő ruha kupac közepén ücsörög.

- Segíts légyszi - nézett rám mire oda kullogtam a lányhoz majd törökülésbe vágtam magam és hajtogatni kezdtünk.

Nem értem.. A lányuk éppen elköltözik tőlük ők meg ünnepelnek.. Ezt már tényleg nem tudom hova tenni..

Egy negyed óra múlva már lent is voltunk a kocsinál ahol a csomag tartóba pakoltunk be mindent amire Annának szüksége van.

Az út nagyon lassúnak bizonyosult,amit viszonylag csöndben töltöttünk ell.

- Bocsi Yasu hogy ilyen messzire elrángattalak - néztem a fiúra aki már a vissza vezető utunk során a negyedik cigijét szívta.

- Semmi gáz,volt már ennél messzebb kocsikázásom is - nézett Leora aki felnevetett.

- Hanna ha Petrick esetleg valamikor a kávézóban lesz,ne felejts el minket felhívni.. - ásított Leo.
- Maya is látni akarja már.. - tekerte le az ablakot a fiú.

- Persze majd szólok - mondtam miközben a telefonomra néztem.

Éjfél múlt..

- Holnap meddig leszel? - fordult felém Anna.

- Hát.. Tíztől.. - gondolkodtam ell.
- ötig.. - ásítottam.

- Mit csinálsz te addig? - nézett rám Yasu a vissza pillantó tükörből.

- Túlórázom - nevettem fel fáradtan.

Miután haza értünk a maradék erőmmel még elmentem zuhanyozni majd a szobába indultam ahol már Anna aludt mint a bunda.

Próbáltam óvatosnak lenni de sikerült megbotlanom az ágy melletti bőröndben amit követően Anna felkelt.

- Bocsánat! - feküdtem mellé.

- Beütötted magad? - dünnyögött.

- Kicsit - mondtam halkan mire Anna átkarolt majd egy puszit nyomott a számra és vissza aludt.

Akármennyire is fáradt voltam még egy ideig az engem ölelő, békésen szuszogó lányon gondolkodtam.

Mostmár a dolog azon része érthető hogy Anna miért nem akar otthon maradni..
Amit pár órával ez előtt láttunk,borzalmas volt.. De ő neki is tudnia kell hogy a szüleitől nem menekülhet,nem hagyhatja hogy szét igyák az agyukat..
Majd holnap munka után beszélek vele erről..