ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

5.

Reggel iszonyatosan nagy fejfájással ébredtem.

- Ah istenem - sóhajtottam.

A nappaliban ülve egy szendvicset majszoltam közben a csatornákat nyomkodtam.

Unatkozom..

- Mit csináljak ma? - dőltem a kanapéra.

Hideg is van kint..

Negyed óra döglés után elmentem bevásárolni, majd amint hazaértem bedobtam egy adag mosást, majd takarítani kezdtem. Kezdetben a konyhát aztán pedig a nappalit. Miután végeztem kissé remegő lábbal sétáltam ell anya szobája melett. Mióta elhunyt nem voltam még a szobájában, bár nem is volt célom bemenni.
Egy hosszas sóhaj után a szobámhoz indultam. Míg porszívóztam megtaláltam az asztal mögött egy kis játék egeret. Csak elmosolyodtam és egy percre kikapcsoltam a porszívót.

- Ez kicsi Hannáé volt.. - gyűltek könnyek a szemembe.
Szipogva felálltam majd a játékot a polcra tettem amit követően egy boríték esett le a földre.

- Hát ez? - nyúltam érte.
Miután kinyitottam láttam, hogy ez az a levél,amit még anya írt mikor még a kiránduláson voltunk.

Azóta se jutottam ell odáig hogy elolvassam..

Egy hosszas sóhaj után az ágyra ültem és olvasni kezdtem a levelet.

Isten éltessen kicsim! Nagyon boldog szülinapot kívánunk és várunk már haza! Mellesleg, van valami amit tudnod kell.Nem lessz könnyű, de tudom hogy megfogod érteni mert te egy nagyon erős lány vagy, és ne ellenkezz! Mert tudom hogy az vagy. Elszerettem volna mondani még kirándulás előtt hogy kialakult egy betegségem. Ne félj, semmi komoly! Öreg vagyok már azon sem lepődnék meg ha nő létemre megjönne a prosztatám!

Ennél a résznél könnyeimet törölgetve nevettem egy aprót. Majd olvastam tovább.

Egy szövődmény alakult ki. Nem kell félni! Mondtam az orvosoknak hogy biztosan elnéztek valamit hiszen én majd kicsattanok a bőrömből, nekem nincs semmi ilyen gondom! De aztán, kiderült hogy nincs igazam. 4 stádiumi rákom van. Cameron nagyon ragaszkodott a kemoterápiás kezeléshez, amit tegnap meg is kezdtünk. Nem tudjuk hogy működni fog. Nem mi írjuk meg a saját sorsunkat. De ne aggódj! Mire haza érsz otthon leszek! De ha nem,akkor se félj! Bárhogy lesz vigyázni fogok rád. Megpróbálom felvenni a harcot a betegséggel szemben. Nagyon nagyon szeretlek kicsim! A szülinapi ajándékodat megtalálod a szobámban! 

Azthittem megfulladok mire végig olvasom. A könnyeim csak úgy potyogtak. Óvatosan kinyitottam a borítékot és vissza tettem a levelet. Hajamat össze fogva megindultam lassan anya szobája felé. Izgatottan harapdáltam alsó ajkamat közben kezeimmel babráltam.
A szivem majdnem kiugrott a helyéről mikor kinyitottam az ajtót.
Az ágyán egy doboz volt.
Lassú lépteket véve letérdeltem az ágy elé majd a dobozért nyúltam. Szipogva kisétáltam a szobából, egyszerűen nem bírtam, nem tudtam tovább bent maradni.
A nappaliban ülve szemeztem a dobozzal végül kinyitottam.
Egy újabb boríték volt benne, mellette pedig anya szövet kabátja.

- Te Jó ég! - bőgtem el magam ismét miközben kiemeltem a dobozból a kabátot.

"Tudom hogy szeretted mindig elcsenni a muterodtól,szóval most neked adom!"

Viseld egészséggel!
- Anya

Olvastam fel a kabát zsebében levő cetlit. A borítékra anya üzent pár sort.

" Tudom hogy nem sok, de ha tudnám a világ összes pénzét neked adnám! A kód a születési dátumod."

- milyen pénzt? - szipogtam miközben kibontottam a borítékot.
Egy bankkártya volt benne.

- Én csak takarítani akartam! - zokogtam.