ÉN ÉS A legjobb BARÁTNŐM...

32.

- Gyere Hanna! Fogd meg a kezem! - nyújtotta apa a kezét miközben még mindig a sötét utcában álltunk.

Minden szó nélkül a kezéért nyúltam azonban egyre távolabb kerültünk egymástól.

- Apa! - kiáltottam fel.

- Kívánj valamit! - nézett édesapám a szemembe.

- Baszki - ültem fel szememet dörzsölve.

Miután vettem egy nagy levegőt fogtam magam és kiültem az erkélyre.

Öt óra van.. Anna biztosan alszik még.. Mint ahogy általában ilyenkor minden normális ember..
Apropó nem tudom hogy a történtek után hogyan viszonyuljak Annához.. És ez fáj.

- Hát te? - fordultam a hang felé mire Leoval találtam szembe magam aki az erkélyen lévő korlátnak dőlve dohányzott.

- Hát te? - kérdeztem vissza szemöldökömet felhúzva mire elmosolyodott.

- Asszem én kérdeztem hamarabb! - vágta rá.

- Rosszat álmodtam - mondtam szememet forgatva.

- Mi? Nem hallom! - tette kezét a füle mögé.

- Rosszat álmodtam!! - emeltem fel a hangomat amit követően felnevetett.

- Bunkó - mondtam mosolyogva miközben a korlátra támaszkodtam.

- Haragszol még rám? - nézett rám miközben a cigarettájába szívott.

- Nem.. - mondtam fejemet megrázva.
- Csak.. Elmondhattad volna hogy mi a helyzet anyával.. - néztem rá.

- Tudom.. És sajnálom!

- Szóval.. biztosan leukémiára gyanakodnak? - kérdeztem mire bólintott egyet.
- És.. Gyógyítható ugye? - kérdeztem remélve.

- Egy évet adtak neki.. - nézett rám mire utat engedve könnyeimnek csak elfordultam és össze rogytam.

- Át megyek! - kiáltott Leo.

Ezt nem hiszem ell.. 1 év? Mire elég az? Semmire sem.. Nekem csak ő van.. Nincs senki másom csak ő! Nem szeretném elveszíteni! Belehalnék..
A kirándulásból még öt nap van hátra.. Haza szeretnék menni.. Most.

- jól van jól van.. - éreztem meg Leo kezeit a vállamon.
- Figyelj az orvosok megtesznek mindent amit tudnak,ha lesznek kezelések amik segíthetnek menni fogunk úgyis.. - csuklott ell Leo hangja mire könnyeimet törölve ránéztem.

- Te most sírsz? - kérdeztem mire arcáról lefolyt egy könnycsepp.

- Te most sírsz? - kérdezett vissza grimaszokkal teli arccal mire elmosolyodtam.
- Te hozod ezt ki belőlem - mondta arcát törölve.

- Mennyünk együnk valamit - néztem rá mire bólintott egyet végül felegyenesedtünk és lementünk a hallban reggelizni.

- Szerinted nincs túl korán ehhez? - néztem körül az ebédlőben mivel csak mi álltunk ott.

- Dehogy is!
Jó reggelt Gerda! - emelte fel hangját Leo mire a konyhából egy középkorú hölgy sétált ki egy kedves mosollyal az arcán.

- Szervusztok,mit adhatok? - nézett ránk mire Leora néztem.

- Két szendvicset szeretnénk! - mondta mire Gerda bólintott egyet és vissza sétált a konyhába amit követően helyet foglaltunk az egyik asztalnál.

- Álmos vagyok! - hajtottam fejemet az asztalra.

- Hát ti? - lépett köreinkbe Elizabeth kócosan mire mindketten meglepődve néztünk a lányra aki a reggeli kávéját  kortyolgatta.
- Mivan? Miért néztek így? - kérdezte száját húzva miközben leült közénk.

- Semmi semmi.. - mondta Leo.

- mit csinálsz ilyen korán? - érdeklődtem.

- A diáktanács mindig ilyenkor kel.. - vágta rá.